„Minden döntés egy utazás Európa és Ázsia között”

Becsületgyilkosságok, prostituáltnak eladott lányok, végtelen szappanoperák, tüntetések, allegorikus szexuális felvilágosítás, Mimar Sinan mecsetjei, Erdogan bajusza, II. János Pál pápa merénylője – a lengyel Witold Szablowski nemrég megjelent riportkönyvében (Vrah z mesta marhúľ, Absynt) olvasmányos történetekből rajzolódik ki az a Törökország, amelyet a turisták nem ismerhetnek. A szerzővel Törökországról, a riport műfajáról és egy különös időutazásról is beszélgettünk.

Miért kezdett érdeklődni Törökország iránt?

Politikatudományt tanultam, abban az időben, amikor a közép-európai államok éppen az EU-csatlakozásukról tárgyaltak. A kollégáim, barátaim mind a Nyugatra fókuszáltak, én azonban nem szeretem követni a tömeget. Törökországban már korábban is jártam, voltak ott barátaim. Eszembe jutott, hogy lesz egy rakás EU-szakértőnk, de senki nem foglalkozik Törökországgal, ami egyre fontosabbá válik. Abban az időben szó volt a törökök EU-csatlakozásának lehetőségéről, ráadásul hosszú idő után ismét iszlamista kormány alakult. Szerettem volna Törökországba kerülni ösztöndíjasként, de ez még az Erasmus-korszak előtt volt, úgyhogy nem ment olyan egyszerűen. Találtam egy hetvenes évekbeli lengyel–török együttműködési megállapodást, amelyet ugyan már mindenki elfelejtett, de erre hivatkozva két éven át zaklattam őket, és végül megkaptam az ösztöndíjat. Másfél évet töltöttem Törökországban.

Eleve azzal a tervvel utazott ki, hogy könyvet ír a tapasztalatairól, vagy csak később jött az ötlet?

Diák voltam, de már korábban is írtam néhány cikket különböző lapokba, úgyhogy ezt Törökországban is folytattam. Arra azonban nem gondoltam, hogy egyszer ebből könyv lesz. Az ösztöndíjprogram nem sokat ért, az egyetemre nem nagyon jártam be. Rengeteg időm volt, sokat utaztam, általában stoppal. Nagyon sokféle emberrel találkoztam így, egyszer a volt egyiptomi nagykövettel is összehozott a sors. Találkoztam gazdagokkal és szegényekkel, eszesekkel és együgyűekkel. Sok-sok sztorit hallottam.
Hogyan találta meg a riportalanyait? Megszólaltat egy lányt, akit a saját testvére akart megölni, ám a férje végül megakadályozta a becsületgyilkosságot, de szóra bírta a II. János Pál pápa ellen merényletet tervező Mehmet Ali Agca családját is…

Mindegyik eset más. Eltöltöttem néhány hetet Diyarbaki városában, ahol a becsületgyilkosságokról próbáltam többet megtudni. Egy civil szervezet által működtetett kávézóban írtam, az interjúkat is ott készítettem, az volt az irodám. Ez a szervezet az elnyomott nőket segíti, így sok olyan emberrel találkoztam ott, akik hozzá tudnak szólni a becsületgyilkosságok témájához. Sejtettem, hogy az ott dolgozó nőknek is lesz közük ehhez az ügyhöz. Az egyik takarítónővel minden nap beszélgettem egy kicsit, a férjét is megismertem. Hétköznapi dolgokról csevegtünk, de gondoltam, lehet itt még valami a háttérben. Megkérdezték, miről írok, megbeszéltük, hogy a becsületgyilkosságok hagyománya rettenetes szokás. És akkor elmesélték a történetüket. De ez két héttel azután történt, hogy minden nap váltottunk néhány szót. Így működik, ha van időd. Ha egy újságíró csak egy-két napra érkezik valahová, esélye sincs ilyen kapcsolatokat kialakítani.

S mi volt a helyzet a merénylővel?

Mehmet Ali Agca témája adta magát. Őt mindenki ismeri Lengyelországban, tudják, hogy ő az a fickó, aki meg akarta ölni a lengyel pápát. Úgy kerültem kapcsolatba a családjával és az ügyvédjével, hogy az egyik joghallgató ismerősöm, akit a kollégiumból ismertem, az ügyvédi kamarában dolgozott asszisztensként. Megtalálta Ali Agca ügyvédjének telefonszámát, és felhívta: „Demirbag úr, az ügyvédi kamarától hívok. Egy lengyel barátunk most Törökországban van, és szívesen beszélgetne önnel az egyik védencéről. Volna olyan kedves, és fogadná őt?” Más esetben soha nem egyezett volna bele egy interjúba, de ha egyszer az ügyvédi kamara hívta… Az elején leszögezte, húsz percünk van, de hat órán át beszélgettünk. Végül azt mondta, Ali Agca családja utoljára a nyolcvanas években adott interjút, de ha ő felhívja őket, akkor hajlandók lesznek találkozni velem. Így született meg ez a riport.

Mi sokkolta leginkább Törökországban?

Folytatás

Forrás: m.ujszo.com