Miért jobb, ha egy fiú házasodik külföldre, mintha egy lány?

A blogban mindig törekedtünk az egyensúlyra. Nincs itt férfi-női megkülönböztetés. Ha egy bejegyzésben kigúnyoljuk a lányokat, akkor egy másikban a fiuk kerültek terítékre.

Most viszont muszáj arról is írni, hogy igen is van különbség a két nem között, ha külföldre költözik.
Pláne Törökországban, ahol közeliek a rokonok (és mindenbe beleszólnak). De még országokban is.

Nézhetjük bárhogy, akármennyire is kiegyensúlyozott a társadalom, a leges-legritkább kivételektől eltekintve a gyereket lényegében az anya neveli. Bármennyit is segítsen az apja, a szülés, és a tej (tápszer esetén is) végül mégiscsak anya részéről származik. És így az anya és a gyerek között egy különleges kötelék jön létre.

E miatt pedig az az előnyös, hogy egy vegyes házasság esetén az anya mozogjon hazai pályán.

De lássuk, konkrétan miért is!

A témát mindjárt két részre kell bontanunk. Egyik a környezethez való beilleszkedés, mondjuk szocializáció, ami nagyrészt a rokoni kapcsolatokat, iskolát, szomszédokat, stb… jelent. Ez az, ami országonként nagyon eltérő. Míg a másikat hívjuk adminisztrációsnak, bár nem az. Ebbe beletartozik az anyakönyvezés, a dokihoz való rohangálás, a lázcsillapító, stb…

Kezdjük az elsővel, mert az a nehezebb. 🙂 Ráadásul nagyon ország-, és területfüggő. Jellemzően ahogy délre és keletre megyünk, úgy lesznek egyre erősebbek a családi és rokoni kötelékek. És úgy lesz a szomszéd is egyre kíváncsibb, mit főzünk.

Legjobb válasz: disznót!

Itt a blogban is többször előjön, hogy szép dolog külföldre házasodni, ledöntjük a falakat, kulturális hidat építünk, stb… És mindez nagyon jó, amíg csak két ember van együtt. Csakhogy a házassági csomagban benne szokott lenni néhány száz rokon is. Plusz a környezet. Ezt szokták beilleszkedésnek is hívni.

Lényegében két módszer együttes használata, egyensúlyozása történik folyamatosan:

Megpróbálom felvenni a helyiek stílusát, úgyis fura külföldi szerzet vagyok, akkor meg teljesen mindegy mit csinálok. Igen, mi egy olyan nép vagyunk, akik az orrukon keresztül isszák a levest. – Itt azért azzal legyünk tisztában, hogy egyúttal kulturális nagykövetek is vagyunk. Bármit is teszünk, azzal nemcsak magunkat, hanem Magyarországot is fényezzük/leégetjük.

Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy leginkább saját akaratunkból választottuk az adott országot, nem másikat. Így azért a cél, hogy beilleszkedjünk, elfogadjanak. Ne pedig bandaháborút robbantsunk ki.

Ebben a szakaszban még kb. ugyan azokkal a nehézségekkel kell megküzdenie egy külföldi lánynak és fiúnak is. Törökországban a kulturális különbségek miatt egy lánynak valamivel nehezebb. Hiszen nála elvárják a rokonok, hogyha már a fiúkat elrabolta egy démoni és erkölcstelen személy, akkor azért tudjon főzni, rendesen felszolgálja a teát, és legyen illedelmes. Fiúknál már jóval kevesebb az elvárás. Kb. ha már nem alszik disznóólban, akkor elég. Persze jó, ha van Mercédesze, meg éjjel 2-kor is át tud ugrani ha bedöglik a wifi. De lényegében sokat nem várnak el.

De mint írtam, ez országtól, régiótól nagyon függ.

A helyzet viszont mindjárt más lesz, amint megszületik a trónörökös. Hiszen ő már vér szerint is viszi tovább a családot. Előtte azért, ha nagyon gáz, le lehet tagadni a külföldi rokont, meg az furcsa, stb.. De egy unoka már komoly kötéssel jár. Ráadásul ha külföldi az anya, akkor ugye a nevet is viszi tovább.

Itt a lánynak már sokkal jobban kell állnia a vihart. A kulturális különbségek sokkal jobban előjönnek. A helyi rokonok természetesen mindent jobban tudnak (ez részben igaz is, de erre majd a másik részben térünk vissza). A gyereknevelésben pedig alapvető különbségek vannak.

Törökországban az a jellemző, hogy bár roppant erős az anya-gyerek (főleg anya-fiú, még inkább anya-egyszemfiú) között, a nevelés leginkább abból áll, hogy reggel lerakják kicsit, este pedig begyűjtik.

Ha a fiú a külföldi, akkor az legtöbb esetben csak elvárás van: ne legyen láb alatt. Ilyenkor az egész olyan, mint egy női intézet, ahova 3 évre bezárják a gyereket, majd utána engedélyezik a látogatást. Este f6-7-ig. Mert még a legtöbb helyen a nevelés a nők dolga. És ilyenkor a fiúnak inkább azon kell erőlködnie, hogy egyáltalán legyen bármilyen beleszólása a dolgokba.

Ugyan ez van, ha a fiú bennszülött. Csakhogy akkor az ugye azt jelenti, hogy a lány a külföldi (most a vegyes-házasságok a téma). Ő viszont ki lesz téve minden támadásnak, hiszen valószínűleg teljes más elképzelése van a gyereknevelésről (jellemzően mindenben pont a fordítottja).

Csakhogy a dolog nemcsak abból áll, hogy a rokonok, szomszédok, ismerősök, stb. szerint azért nem eszik rendesen a gyerek, mert külföldi az anya és ő biztosan rosszul eteti (holott, valószínűleg pont a helyiek azok akik mindenfélét belepakolnak). De még ott lesz az, hogy a problémák megoldásához (pl. lázas a gyerek) teljesen mások a megszokott technikák. Ezen technika ismeretének hiányában pedig nem tudja a kérdést a gyógyszerésznek sem felrakni. Még jó, hogy ott a helyi férj, aki azt mondja, hogy ő nem ért az egészhez semmit…

A cikk folytatása>>>

CyberMacs – isztambul.info/blog