Nem az a furcsa, hogy egy demokrácia illiberális jegyeket mutat, hanem az, ha teljesíti a liberális demokrácia követelményeit – vélik a szakértők.
Az illiberális demokrácia fogalmának 1997-es megjelenése óta ezek a típusú demokráciák inkább normává kezdek válni, semmint kivétellé – olvasható Dani Rodrik, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora és Sharun Mukand, a Warwick Egyetem közgazdászprofesszora Huffington Postban megjelent cikkében. A szerzők az írásban arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért vannak felemelkedőben az illiberális demokráciák?
Az illiberális demokrácia fogalma Fareed Zakaria politológus nevéhez köthető, aki 1997-ben a Foreign Affairs külpolitikai lapban megjelent tanulmányában használta először a szókapcsolatot. Az illiberális demokráciák felemelkedése című értekezésében a népszerű autokrata vezetők helyzetbe kerülése, a jogállamiság és a polgári szabadságjogok csorbítása miatt fejezte ki aggodalmát. A kormányok szabad és tisztességes választások után lépnek hivatalba, mégis rendszeres a polgárok alapvető jogainak megsértése – írta ekkor Zakaria.
Az illiberális gyakorlat főleg a kisebbségi csoportokat hozza hátrányos helyzetbe
A szerzők szerint Zakaria tanulmányának megjelenése óta az illiberális demokráciák inkább normává váltak. A közgazdászpáros a Freedom House jelentésére hivatkozva felidézi, hogy a világ országainak több mint 60 százaléka versengésen alapuló demokrácia, ahol a rendszeres időközönként megtartott parlamenti választásokon nyertes pártok alakítanak kormányt. Az arány a múlt század nyolcvanas éveiben még 40 százalék körül volt.
Azonban a képviseleti demokráciák többségében problémák vannak a törvény előtti egyenlőség elvével, és jellemzően a kisebbségi csoportok (etnikai, vallási, nyelvi vagy regionális) az elszenvedői az illiberális politikai irányvonalnak, míg a kormányzat lépéseit kritizálók cenzúrával, politikai üldözéssel, vagy jogtalan bebörtönzéssel kell számolniuk.
vilag.transindex.ro