Metell naplója-7: „A kráter után a magasságokba törve felkerestük Ishaak pasa szeráját”

A tó környéke nagyon szép vidék. Ezt a földet ma állítólag főleg kurdok lakják, de ősi földjüknek tekintik még a törökök, és az örmények is. Különben sok olyan terület van erre is, amelyet több nép is „ősi jussának” tart, úgyhogy egészen otthon érezhettük magunkat. A mégis meglévő számtalan különbség közül az egyik az, hogy itt, úgy tűnik, legális a kender termesztése (mármint a Van tó vidékén). Ez minket csak azért befolyásolt, mert tanácsadóink már korábban javasolták, hogy éjszaka, ha lehet, ne autózzunk.Összekeverhetnek ugyanis a katonák a csempészekkel, a csempészek pedig a katonákkal.

Ebből aztán pedig rengeteg bonyodalom származhat. Mi ezt a szabályt betartottuk, még úgy is, ha utólag ezért néhány keletet megjárt gyakorlott utazó harsányan kiröhögött. Hogy kinek van igaza nem tudni, kontrollcsirke nincs, vagy már nem él.Mivelhogy nem leltük a lonli által javasolt kempinget, Edremitben táboroztunk le egy strandon, potom 4 dollárért. Sötétben vertük fel a sátrat közvetlenül a tó partján. Mikor hajnalban felébredtem, kis patak csobogott mellettünk, és a keleti hegyek fölött éppen kelt fel a Nap. Rettentő giccses volt, de a természet már csak ilyen. Útban Tatvan felé kihajóztunk az Akdamar szigetre, ahol egy kis örmény templom romjai múlatják az időt, és még sok kiránduló. Tatvanban a Kardelen hotelben szálltunk meg és sajnálattal tapasztaltam, hogy ezen a vidéken nem szolgálnak fel rakit.De nem csak rakit, hanem más alkoholtartalmú italt sem, sőt másnapra már biztos voltam benne, hogy ezen a napon a teljes étkezést ki kellett volna hagyni. Két nap múlva azért már rendbe jöttem.