Metell naplója-4-: „Hegyek között, pisztrángos patakok felett rejtőzik a Sumela kolostor, amely fecskefészekként tapad a csatakos szirtekhez!”

A Fekete tenger déli partját mi nem találtuk különösebben megnyerőnek. Hatalmas és gyors, életveszélyes forgalom, sok útépítéssel, és nem különösebben szép táj. Trabzon, a régi Trapezunt a feltétlenül megtekintendő kategóriába tartozik. Igazi nyüzsgő, keleti város, ahol egyaránt megtalálhatók Grúzia, Örményország és Azerbajdzsan képviselői is.

Innen délre, a párától gyöngyöző hegyek között, pisztrángos patakok felett rejtőzik a Sumela kolostor, amely fecskefészekként tapad a csatakos szirtekhez. A kolostorból nagyon szép, vadregényes tájakon áthaladva érkeztünk meg Erzurumba, és mivel még messze volt a napnyugta, felfedezőútra indultunk gyalog, a bazár felé. Úgy két buszmegállónyi gyaloglás után régi, még Üzbegisztánban tanult emlékeim elevenedtek fel, miszerint keleten a férfi hosszú nadrágot hord. A magyar hölgyek talán megszokhatták, hogy az utcán szembe jövő férfiak vizsla tekintete fürkészően vándorol az arcuk és a lábuk között, én azonban nem gondoltam, hogy a többéves nadrágviseléstől kopott bundájú combjaim így felkelthetik a helybéliek érdeklődését. Mikor rádöbbentem, hogy itt nem feltétlenül szexuális érdeklődésről van szó, hanem arról, hogy kevéssé illeszkedik az itteni szokások közé a rövidnadrágos viselet, fiamnak a visszafordulásos nadrágcserét javasoltam, amitől a nagy meleg ellenére ő sem ódzkodott. Az út további részein a hosszúnadrág ezután állandó viseletünkké vált. Ma már nem is tudnám magam elképzelni például a Van tó mellett sortban. Errefelé a férfiak többnyire valamilyen sötét színű vászonnadrágban járnak, és a melegben szépen vasalt galléros, rövid ujjú inget hordanak felette. A farmernadrágos trikós csávó errefelé valszeg extravagánsnak számít. Ami pedig a hölgyeket illeti, hát nőt keveset láttunk az utcán. Az öltözködésükben három konzervatív szintet figyeltünk meg.

A legszigorúbb a teljesen fekete csador, amiből csak a szeme látszott ki. A következő fokozatban szürke, földig érő és végig gombos egyenkaftánt viseltek, kendővel, amihez vagy napszemüveg tartozott, vagy az arcuk elé húzták a kendő alját.A legenyhébb fokozatban pedig földig érő szoknya, blúz, mellény, és kendő. A Van tónál a kompon, beszélgettünk egy batmani kurddal, aki a leányaival ment kirándulni az Akdamar szigetre (1000 éves örmény templom romjai). Megfigyeltem a leányokat, akik az előbb említett harmadik fokozat szerint ruházkodtak. Csak az arcuk, kézfejük, és mezítlábas, szandálos lábfejük látszott ki a ruhából.