Mennyit ér a jegybanki függetlenség?

Múlt héten Recep Tayyip Erdo­gan török államfő bejelentette: nagyobb beleszólást akar a jegybank munkájába: ő akarja meghatározni a monetáris irányvonalat. A piac válasza a menekülés volt, a kereskedők szabadulni kezdtek a török eszközöktől. A piac megijedt, hogy a jegybank végleg elveszti függetlenségét, a monetáris politikát pedig a kormány alakítja majd. Erdogannak sajátos elképzelései vannak a monetáris összefüggésekről, szerinte például a magas, két számjegyű inflációt a kamatcsökkentés győzheti le.
A piac azóta egy alapkamat-emelés nélküli monetáris szigorítástól megnyugodott kissé, a líra gyengülése megállt, a hozamkörnyezet csökkent.

Erdogan egy mondata is sokat nyomott a latban: Törökország követni fogja a monetáris politika általánosan elfogadott elveit. Fontos volt ez a jelzés, kiszámíthatóbbá teszi a török gazdaságpolitikát. Az államfő megmagyarázta beavatkozását is a pénzügyi politikába: az elhibázott monetáris döntésekért is őt, a politikust kérik számon a választók; ha pedig felelősséggel tartozik a folyamatokért, akkor alakítani is akarja őket. Erdogan véleménye egy, a pénzügyi válság óta többször felmerült kérdést feszeget:
ha a jegybankok politizálnak, miért nem tartoznak felelősséggel érte?

A jegybanki függetlenség célja – végtelenül leegyszerűsítve – annak megakadályozása, hogy a monetáris politika pártok játszóterévé váljon, az árstabilitás nem függhet ugyanis választási ciklusoktól. Kérdés azonban, hogy a tisztán szakemberekből álló, nem közvetlenül az állampolgárok által választott jegybankárok állhatnak-e a politika és a pártok felett. Munkájuk nemcsak hatással van a mindennapokra, de akár mindennapi politikaként is értelmezhető. Az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programja lezárását például a piac feszülten várja, a fenntartására már csupán kevés tagállamnak van szüksége. Németország jó ideje hangsúlyozza, hogy a „pénznyomtatás” irreálisan felverte a részvénypiaci eszközök árát, hitelbuborék kialakulása fenyeget, ám a jegybank eltökélt: segíteni kell a sérülékeny, déli tagállamokat. Ráadásul az EKB-nak szabályzata is van arra nézve, mely tagországok vállalati kötvényeit milyen mértékben kell vásárolnia, de ettől eltekintenek, kvázi önkényesen határozzák meg, mit vesznek. Annak eldöntése, hogy ki részesülhet az ingyenpénzből, mi más, ha nem politika?

Folytatás

Forrás: www.vg.hu