Meglesz a törökök húsvétján?

Tíz éve is már, hogy egy szakmai konferencián a történelemtankönyveiket bemutató kiadók érveltek kiadványaik és szerzőik mellett. Ha jól emlékszem, akkor még csak a Magyar Lajos Alapítvány gondozásában megjelent könyv és a Salamon Konrád jegyezte tankönyv biztosította a történelemtanításban a rendszerváltással ránkszakadt többkönyvűséget a 12. osztályban. (Bizonyára volt más is, de én most a hagyományos struktúrájú és pedagógiai elveket követő taneszközökre gondolok.) Nem csak a Salamon-könyv kezdetlegessége, didaktizálatlansága volt az oka annak, hogy rövid hozzászólásomban a szürke-narancssárga borítóval megjelent MLA könyvét vettem védelmembe. Ennek sok más mellett a fő oka az volt, hogy az én történelemfelfogásommal abszolút egyezően egy külön leckét szentel az Oszmán Birodalom I. világháború utáni megújulásának, a modern török köztársaság születésének.

Ez a súlyos, véres, külső és belső konfliktusokkal terhelt folyamat – talán kezelhetjük a történész szakma konszenzusos igazságának – világtörténelmi jelentőségű, s mint ilyen, a történelemórán megér egy „teljes misét”. Ma, amikor az iszlám kultúra emlőin nevelkedett terrorista csoportok tartják rettegésben a keresztény világ nagyvárosait, különösen fontos lehet bemutatni egy osztálynyi fiatalnak, hogyan volt képes a kontinens beteg embere európaizálódni. Nem véletlen, hogy a törökökkel esett meg ez a példátlan fordulat, hiszen az iszlám legnyugatibb bástyájáról van szó, amely évszázadok alatt folyamatosan ki volt téve az európai keresztény kultúra fellazító hatásainak. Tény, hogy a török hivatalos iratokon a birodalom fővárosaként működő Isztambult mindig a hajdanvolt kelet-római birodalom fővárosának nevén illették. Tehát Konstantinápolyt szerepeltettek, mint ahogy Isztambul is a görögből származik (sztan polisz = a Városba). A XIX. század közepétől kezdve megjelentek az első európai típusú elitképző középiskolák, amelyeknek jelentős része van az új szellemi légkör kialakításában. Ezek a nem alábecsülendő kulturális-civilizációs hatások szökkennek szárba az 1920-as években, amikor a modernizációs reformok megvalósulnak. A nomád korszak óta a török (tágabban inkább pusztai) népek életében meghatározó figura a vezér. Ő az, aki valamilyen hadivállalkozás zsákmányának ígéretével egyesíteni tudja a nemzetségeket. Musztafa Kemálnak hívják a modern Törökország vezérét, aki a szultanátus által aláírt megalázó békét nem fogadta el, megszervezte az ellenállást a görög, olasz, stb. intervenciós csapatok kiűzése érdekében. A sikeres harcok után írták alá a módosított, a török fél számára is akceptálható Lausanne-i egyezményt.

E nélkül a katonai és külpolitikai diadal nélkül egészen bizonyosan nem tudta volna a polgári átalakulás elengedhetetlen lépéseit megtenni, sokszor brutális kegyetlenséggel rákényszeríteni népére. A legfontosabbak: a köztársaság kikiáltása, egyház és állam szétválasztása, a svájci polgári jog adaptálása a török feltételek figyelembevételével, írásreform, hogy a kisebb jelentőségűeket ne is említsük. A „törökök atyja” körül kialakul egy a korban szokásosnak mondható személyi kultusz. Ez azonban csak részben a felvilágosult zsarnok által kikényszerített kritikátlan ujjongás. Mussolini handabandázó hőspózai és teatralitása távol állnak tőle. A duce hírhedt demagógiájára szokták idézni: „Ha előretörök, kövessetek; ha meghalok, bosszuljatok meg; ha hátrálok, öljetek meg!” Ilyesféle gondolatokat az atatürki életműben nagyítóval sem lehetne találni. Rá sokkal jellemzőbb a „Béke otthon, béke a világban” szlogen, amely, ha nem is túl fantáziadúsan, de humanista eszményt fogalmaz meg. A kor érdekes paradoxona, hogy egy iszlám ország, az európai hagyományokban szűkölködő Törökország lesz a folytatója azoknak a humanista tradícióknak, amelyek európai talajon fejlődtek ki, és amelyeknek érvényét a korban éppen Olaszország (majd később Németország) átmenetileg felfüggeszti. Atatürk az európai kultúrába bekapcsolni igyekszik hazáját, míg a fasiszta diktátorok országukat kitépni próbálták ebből a kötelékből. Európában azóta a kizökkent idő helyreállt. Ennélfogva a mai Törökország teljesítménye is relativizálható, más megítélés alá esik. A török riviéra kiépült szállodalánca mellett eszünkbe jutnak a földrengések idején kártyavárként összeomló kalyibanegyedek, többpártrendszer uralkodik, de mindenki tudja, hogy az európai értelemben vett citoyen polgárság bizony vékonyka réteget képvisel, de említhetnénk a brutálisan szétvert nőnapi tüntetést is vagy a kurd kisebbség problémáját. Mindazonáltal próbáljuk meg azt hinni, hogy az egyetlen szekularizált iszlám állam elég erős a területén is fenyegető fundamentalista attakok elviseléséhez és visszaveréséhez.

Gondolok pl. az iszlámtalanított hadsereg nem elhanyagolható szerepére. (Érdekes apróság: izraeli turistákkal töltöttem együtt egy éjszakát egy panzióban éppen futball-VB idején és megrökönyödve tapasztaltam, hogy micsoda elánnal szurkolnak a török csapatnak. Akkor nem értettem, most már értem, az egyetlen barát a térségben, a zsidó állam légiereje a török légtérben végzi gyakorló repüléseit!) Higgyük azt, hogy a 80 évvel ezelőtti reformok kitörölhetetlenül szervesültek! Nem mindegy, hogy tálaljuk a Török Köztársaság történetét az órán, én inkább a pozitívumokra szeretem a hangsúlyokat helyezni, és óvatos optimizmust sugallni. Európa délkeleti lábainál egy politikailag ellenséges muzulmán ország létezése olyan, ma is meglévő, elzárkózó reflexeket hozna működésbe Európában, amelyek beláthatatlan következményekkel járnának. Törökország fontos állam a világon, éppen egymásnak ellentmondó kulturális és politikai kötöttségei (vágyakozása?) miatt. Érdekes, hogy az ősi rivális Görögország támogatólag lépett fel az unió országait végletesen megosztó vitában. De ki tudja, mennyi befolyása volt az ügyre, lehet, hogy csak az amerikai-brit tandem gazdasági-katonai-stratégiai érdekei előtt hátrált meg az EU? Az első sorompót mindenesetre felnyitották Brüsszelben, de ki tudja, lesznek-e valaha birtokon belül? Vagy a régi tréfás magyar szólást idézhetjük: meglesz a törökök húsvétján!

Peragovics Ferenc 2005. november 02.