Meglepően sok magyar írta meg, örül, hogy börtönbe kerültem

Joakim Medin szabadúszó svéd újságíró. Többször járt Ukrajnában, írt könyvet a thaiföldi szexturizmusról, sokat foglalkozott a skandináv neonácik ügyeivel, de van két igazi szakterülete is: a kurdok és a magyarok.

Előbbi miatt Irak és Szíria mellett rendszeresen járt Törökországba az elmúlt évtizedben.

Akkor is repülőre ült, amikor tavasszal tömegtüntetések söpörtek végig az országon, miután a hatóságok letartóztatták Isztambul főpolgármesterét, Recep Tayyip Erdoğan elnök első számú kihívóját.

Álmaiban sem gondolt arra, hogy érkezése után pár nappal ugyanott fog kikötni, ahol Ekrem Imamoglu, pedig így történt.
Interjú Joakim Medinnel, aki csaknem két hónapot ült a politikai foglyok török börtönében.

51 napot töltöttél egy törökországi börtönben újságíróként. Volt olyan pont ez alatt az idő alatt, amikor megbántad, hogy odamentél, vagy egyáltalán azt, hogy ezt a szakmát választottad?

Egyetlen dolog bántott igazán. Rettenetesen aggódtam a feleségem miatt. Várandós volt a gyermekünkkel, tudtam, hogy ő is rettenetesen stresszes a letartóztatásom miatt. Ez bántott, rengeteget rágtam magam emiatt. Ugyanakkor egyáltalán nem bánom, hogy odamentem beszámolni arról, hogy Európa legnagyobb városának polgármesterét, Recep Tayyip Erdoğan elnök fő politikai riválisát letartóztatatták. Törökország nagyon fontos ország, amelynek sorsáról muszáj írnunk. Ekrem Imamoglu letartóztatása és az azt követő tüntetések pedig drámai fordulatot jelentenek a demokrácia általános hanyatlásában. És nem bánom, hogy ezt a szakmát választottam. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, amit az életemmel kezdhetek, még soha egy percig sem kételkedtem ebben.

Isztambulban már tömegtüntetések voltak, amikor elindultál. Amikor készültél az útra, és felmérted a kockázatokat, felmerült benned legrosszabb forgatókönyvként az, hogy le is tartóztathatnak?

Egyáltalán nem. Persze sok újságírónak, aki az elmúlt években Törökországban dolgozott, volt egy félelem a lelkük mélyén, hogy talán legközelebb, amikor odamennek, valaki nagyon megharagszik rájuk. Én is így voltam ezzel. Amikor ezt elképzeltem, a legrosszabb esetként arra gondoltam, hogy mondjuk megtagadják a belépést Törökországba, kitoloncolnak és több évre kitiltanak. Az, hogy a rendőrség kimondottan keresett engem, hogy megvádoltak azzal, hogy megsértettem az elnököt, meg hogy valami veszélyes terrorista lennék, aztán el is ítélnek és börtönbe visznek – ez elképzelhetetlen volt, egyszerűen nevetséges. Soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet.

Folytatás

Forrás: 444.hu