Megbecsülés vagy sajtószabadság?

A német kancellárnak azt a döntését, mely lehetővé teszi, hogy Erdogan török elnök feljelentése alapján meginduljon az eljárás Jan Böhmermann, a közszolgálati televízió műsorvezetője ellen, a németek kétharmada nem támogatja. Hogy ez most azért van-e így, mert a török elnököt oly sokan vetik meg, hogy egy ilyen alpári gúnyvers is a kedvükre való, vagy azért, mert lelkesen védik a szólásszabadságot, nos, ez a híradásokból nem derül ki. A nép büszke kétharmada mellett persze megszólaltak a baloldali véleményvezérek is, akik – sajátos módon egyetértve Orbán Viktornak a német morális imperializmusról szóló mondataival – fennhangon vitatják a kancellárnak azt a jogát, hogy egyáltalán nyilvánosan véleményt nyilvánítson a fő műsoridőben elhangzott gúnyversről. Ennek hatására persze a kancellár is önkritikát gyakorolt, bár korábbi, gondosan kimunkált nyilatkozatából csak egyetlen mondatot bánt meg. Azt, mely szerint az elhangzott csasztuska „tudatosan sértő”. Ez a mondat ugyanis azt sugallja, hogy az általa követett eljárásban az ő személyes ízlése volt az irányadó, ami pedig nem igaz.

Azt is tudjuk, hogy azóta a brit „The Spectator” pályázatot írt ki a legmaróbb Erdogan-vers megírására, így is tiltakozva a Böhmermannt perbe fogó német döntés ellen. Ez az akció sem csak a sajtószabadságról szól persze, hanem arról is, hogy az uniós értékrend apostolaként fellépő Merkellel szemben meg kell védeni a brexit felé tendáló Britannia ősi értékeit, mint amilyen a sajtószabadság is.

A Törökországgal való, német ihletésű menekültügyi megállapodással és a török elnök jóindulatától való teljes függőséggel is magyarázzák, hogy Böhmermann ellen végül, a kancellári döntés nyomán eljárás indul. Ez is egy lehetséges magyarázat, meg azt is tudjuk, hogy minden mindennel összefügg, ám a dolog lényege mégis csak az, hogy a tévés műsorvezető kísérlete sikerült: megtudta, hogy hol húzódnak a szólásszabadság határai. Arról ugyanis ritkán szólnak a tudósítások, hogy Böhmermann voltaképp idézőjelbe téve saját magát, a gúnyvers műfaját tesztelte, vagyis mégis csak igyekezett „tudatosan sértő” sorokkal illetni a török elnök működését. Azt is mondhatjuk, hogy a sikeres kísérlet csupán egy hosszabb tesztelési folyamat szakaszhatárát jelzi. Néhány héttel ezelőtt ugyanis ugyanebben a műsorban elhangzott a „Be Deutsch” c. klip, melyben a modern, toleráns németekkel szembeni ellenpéldaként már néhány pillanatra felbukkant Erdogan – többek közt Geert Wilders, Marine Le Pen, Donald Trump és Beata Szydlo, valamint Orbán Viktor társaságában. Erről az opuszról Lengyelországban napokon át cikkeztek, a miniszterelnök felháborodottan nyilatkozott is az őt ért inzultusról, az országok közti konfliktussá növelve azt. Nálunk csak kisebb hullámokat vert az eset, ami akár azt is jelezheti, hogy immáron helyi értékén tudjuk kezelni az ilyen ügyeket.

A cikk folytatása>>>

messzelatoblog.hu