Még 20 év gyakorlás, mire el tudom készíteni a tökéletes művet – beszélgetés Takács Orsolya ebru oktatóval

Egyre többször bukkan fel az interneten egy csábító ajánlat: kiscsoportos tanfolyamon ismerkedhetünk meg egy különleges török művészeti technikával, az ebruval. Aki látott már olyan képet, ahol a színek örvényhez hasonlóan kavarognak, és mindezt szépséges tulipánok vagy szegfűk törik meg, az biztosan kíváncsi lesz, hogyan készül.

Hogy mindezt egy fiatal magyar lánytól tudhatjuk meg? Ez az, ami igazán kíváncsivá tett, és beszélgetési lehetőséget kértem tőle.

A török kultúra iránti érdeklődésünk miatt azonnal volt közöttünk valamiféle összhang, és amikor az is kiderült, hogy alkotás közben az 1960-as, 70-es évek török pszichedelikus rockzenészeit, különösen a női előadókat hallgatja, szinte lelki társnak éreztem. A beszélgetésünk során többször már úgy megkaptam a választ a kérdéseimre, hogy még fel sem tettem azokat.

Ismerkedjenek meg Önök is Takács Orsolyával, aki kíváncsi diákként látogatott először Isztambulba, mára szenvedélyévé vált az alkotás, sőt másokkal is meg kívánja osztani tudását!

Adódik az első kérdés: mikor és hol találkoztál ezzel a művészeti technikával? Szerelem volt első látásra?

2014-ben volt szerencsém az Erasmus-program keretében Isztambulban tanulni. Később szakmai gyakorlati időszakomat is a városban töltöttem. Nem művésznek készültem: közgazdaságtant tanultam, a pénzügyi világba csöppentem bele. Az ott töltött hetek, hónapok alatt azonban igyekeztem felfedezni a várost annak minden kellékével együtt. Egyszerűen beszippantott az a világ: az ételek, a kultúra, a történelem.

Kirándulásaim, mecset- és múzeumlátogatásaim során többször találkoztam ebru alkotásokkal, és feltűnt nekem, hogy a gyönyörű kalligráfiák alapja is ilyen technikával előkészített papír. Így kezdtem el utánajárni annak, mi is ez.

Hol és kitől tanultad meg? Hány évvel ezelőtt?

Hazatérésem után törökül kezdtem tanulni a Yunus Emre Török Kulturális Központ nyelvtanfolyamán. A kulturális központ és Isztambul Pendik Önkormányzatának szervezésében és támogatásával egy tanfolyamot tartottak 2017 októberében, ahol megismerkedhettünk az ebruval. Itt Kamil Ertuğrul İncel volt az oktatónk.

Akkor még nem is tudtam, hogy azok, akik komolyabban érdeklődnek és akár tehetségesek is ebben a művészeti ágban, folyathatják a tanulást. Négyen kaptunk meghívást egy törökországi ebru tanfolyamra, ahol már mélységeiben is megismerkedtünk az alkotás folyamatával.

Inkább a klasszikus motívumokat vagy a mostanában elterjedt modern ábrázolást kedveled?

Én határozottan a klasszikus vonal híve vagyok. Az engem oktató mesterektől ezt tanultam, ezt szeretem, ebben szeretnék igazán jó lenni. A műveimen virágmotívumok szerepelhetnek. Nem állítom, hogy nem próbáltam ki az újabb irányvonalat, amikor alakzatokkal, képekkel társítjuk az ebrut, de nem szerettem meg. Tanfolyamainkon sokszor kérik a tanulók, ezért ők is kipróbálhatják.

Kik a kedvenc mestereid? Van-e példaképed?

Természetesen van. Visszautalok az előző kérdésre: az ebru olyan művészet, mely mesterről mesterre száll tovább, és egy mester vonalát követik tovább a tanítványok is, még akkor is, ha az egyén is benne van az alkotásban. A mesterek tradíciókat és titkokat adnak át.

Alparslan Babaoğlu nevét kell említenem példaképemként, aki Mustafa Düzgünmantól tanulta a mesterséget (1938-tól a 90-es évekig alkotott és híres arról, hogy egy 20 versszakos versben írta meg az ebru történetét – a szerkesztő). Őt Mehmed Necmeddin Okyay (1883-1976) tanította, aki egy róla elnevezett ebru vonal megalkotója, melyet a ma jól ismert tulipán, szegfű, jácint, nárcisz virágos motívum jellemez.

Így száll tovább mesterről tanítványra a tudás, a technika, a titok. Minden ebru alkotó egy bizonyos vonalat visz tovább, így teszek én is. Ma úgy gondolom sokat tudok már, de úgy érzem a tökéletes ebru elkészítéséhez még 20 évet kell gyakorolnom.

Mit tapasztalsz? Ismerik a magyarok az ebrut, ha valahol szóba kerül?

Nem, sajnos csak nagyon kevesen. Azok közül a kevesek közül is a legtöbben így emlegetik: márványozás. Szerencsére a különböző rendezvények, melyeken én is részt veszek, egyre népszerűbbek és mindig óriási az érdeklődés az ebru iránt.

Milyen rendezvényeken mutatkoztál már be munkáddal?

Rendszeresen ott vagyok a Yunus Emre Kulturális Központ és a Gül Baba Türbéje Alapítvány programjain, ahol egyrészt bemutatom hogyan készül egy mű, másrészt a látogatók ki is próbálhatják az elkészítését. Tartottam már bemutatót óvodásoknak is, de persze leginkább felnőtt vendégeknek.

Hogyan jött az ötlet, hogy széles körben, tanfolyamokon oktasd a technikát? Kik jelentkeznek? Teljesen kezdők vagy olyanok, akik már próbálkoztak?

Pont ezeken a rendezvényeken éreztem azt, hogy sokan szeretnék, ha megtanulhatnák hogyan merüljenek el az ebru világában. Egyre többen kerestek meg azzal, hogy ők is szeretnék nemcsak kipróbálni milyen is ez, hanem maguk is készítenének alapanyagot és képeket.

Eleinte csak néha tartottam kurzusokat, majd akkora lett az érdeklődés, hogy mára már felmondtam főállásomat mint kockázatitőke-befektető, és egy egészen más életet kezdtem élni kis műhelyemben.

Az ebru ugyanis nem egyszerűen „festészet”, hanem egy egész folyamat: a festékeket, a tepsiben lévő folyadékot minden alkalommal el kell készíteni. Nem tehetem félre, hogy majd később használom fel. Pár óránk van arra, hogy alkossunk is vele. Egy kész ebru elkészítéséhez ezért rengeteg időre és türelemre van szükség.

Egy-egy tanfolyam 4 alkalomból áll. Teljesen kezdők is jöhetnek, előbb az ebru történelmével, az alapanyagokkal ismerkedünk meg. Lassan kezdünk el alkotni. Majd a tanulás folytatható újabb kurzusokon, egészen haladó szintig.

Kinek ajánlod az ebru technika elsajátítását? Pihentető kikapcsolódás lehet vagy inkább komoly elhivatottság?

Ahogy fent is említettem, leginkább türelmes embereknek való. Semmiképpen nem szabad úgy elképzelni, hogy majd jól fog jönni kikapcsolódásként egy szabad estén, amikor akad fél- vagy egy órám.

Minden művelethez nyugalomra és időre van szükségünk. Annyira kicsi mozdulatokat is végzünk, ami már csak attól más lesz, ha nem tudok ráhangolódni az alkotás folyamatára, vagy éppen feszült vagyok.

Mégis azt kell mondjam: igenis jó kikapcsolódást jelenthet az ebru. Sokunknak pont erre van szükségünk ahhoz, hogy kilépjünk rohanó világunkból.

Amit viszont nem ajánlok: a negatív hozzáállást a témához, a körülményekhez, a tennivalókhoz. A tanfolyamokon igyekszünk nyugodt, feszültségmentes légkört teremteni, akár zenével, beszélgetéssel, teázgatással is. Ehhez pedig minden résztvevő közreműködése szükséges. Kis csoportokban dolgozunk, így elég, ha egy valaki elrontja a hangulatot.

Mi a célod a jövőben? Oktatni vagy értékesíteni az alkotásaidat? Mit gondolsz, milyen piaca van a kész műveknek?

Ahogy már említettem, óriási döntést hoztam: feladtam állandó munkámat, hogy az ebrunak, az alkotásnak, az oktatásnak szentelhessem magam. Mindenképpen szeretnék másokat is megismertetni vele, néhányuknál akár szenvedéllyé is válhat.

Kész műveket értékesíteni ritkán szoktam, de van rá példa. Megrendelésre is készítettem már képet. Sokszor adok el azonban apróbb ajándéktárgyakat, például könyvjelzőt vagy poháralátét szettet. Érdekes, hogy gyakran el sem hiszik, hogy kézzel, egyedileg készítettem mindet. A barátaim és családtagjaim már mind kaptak tőlem ajándékba ilyen tárgyakat.

Beszéljünk egy kicsit Törökországról is! Beszélsz törökül, ezt említetted. Merre jártál már az országban rövidebb vagy hosszabb időre?

Hosszabban Isztambulban tartózkodtam. Az az igazi szerelem. De jártam már Bursában, Antalyában, Ankarában, Efeszoszban és Pamukkaléban. Vágyam, hogy elutazhassak Mardinba.

Lenyűgöző és hatalmas ország. Túráim során igyekszem megnézni mecseteket és kiállításokat, ahol élőben láthatom a török művészeti alkotásokat. Különösen érdekelnek a török női festőművészek, az életük, a sorsuk, az alkotásaik.

Török tudásomat igyekszem folyamatosan fejleszteni, azért is, hogy az ebruval kapcsolatos műveket eredeti nyelven tanulmányozhassam.

Orsolyától azzal köszöntem el, nem ígérhetem, hogy részt veszek egy tanfolyamán, mert én sietős, kapkodós, türelmetlen ember vagyok. Vagy lehet, hogy éppen ezért lenne erre szükségem? Az biztos, hogy egy bemutatóját mindenképpen fel fogom keresni. Tisztelem azért, amit tesz, és szurkolok, hogy álmai valóra váljanak! Remélem, megnézhetem majd a tökéletes ebruját, amikor elkészült.

A tanfolyamról részleteket a Little Istanbul Art Studio Facebook oldalon találhatnak. Ez az oldal a cikkünben szereplő fényképek forrása is.

Erdem Éva – Türkinfo