Magyarországi törökkori fogalmak

Aga: a fegyvernemek parancsnokai. Pl. janicsár aga, azab aga, stb. Kisebb egységek parancsnokai is viselték, bolyuk aga, odzuk aga, stb. Néhány udvari tisztségviselőnek is járt a cím (pl. kapu aga a fehér eunuchok főnöke, kizlár aga a fekete eunuchoké)

Akcsa: kisméretű ezüstpénz. A török pénzügyi elszámolások egysége. Értéke változott, a 16. sz. közepén 50 akcse 1 magyar forint, de idővel erősen devalválódik. Érdekes, hogy nálunk nem ez, hanem az azonos jelentésű, görög eredetű oszpora szó honosodott meg.

Akindzsi: irreguláris alakulat, pusztító portyákkal gyengítették az ellenfél (hát)országát.

Alafa: zsold, járandóság, ellátmány, kiszabott étel vagy ital, porció. Átvitt értelemben méltóság, becsület.

Alajbég: egy szandzsák tímár- és ziámetbirtokosainak (szpáhijainak) vezetője, szpáhi főtiszt. A szandzsákbég helyettese. Csendőrparancsnok .Katonai és közigazgatási funkció együtt.

Alkorán:” Korán”. A mohamedán vallás szent könyve, ; névelővel együtt.

Allah: az egy igaz isten a mohamedán hitvallásban. Csatakiáltásként is gyakori.

Atnáme: a más államokkal kötött békéről és egyéb megállapodásokról szóló okmány, a vazallus államok uralkodóit elismerő és beiktató szultáni okmányt. Erdély fejedelmei zászlót, botot, kaftánt és díszes atnámét kaptak.

Aváriz adó: eredetileg rendkívüli hadiadó, később mindenkitől szedett általános adóvá vált.

Azap: Török gyalogos. Három fő típus: 1. Flottában szolgáló gyalogos. 2. Várőrző katona. (ebből volt a legtöbb) 3.A helyi lakosságból háború idején bevonultatott kisegítő alakulat.

Bajrám: iszlám vallási ünnep. Kettő van, változó időpontban (a holdév szerint). 1. seker bajrám, kis bajrám vagy cukorünnep: ramazán után három napig. Édességgel ajándékozzák meg egymást. 2. kurbán bajrám: nagy bajrám: négynapos ünnep a kis bajrám után néhány héttel. Áldozati bárányt vágnak, szétosztják a szegények között. Itt is ajándékozás.

Baksis: a török korban ezt a szót nem használták, noha csúszópénz nagyon is létezett.

Baltacsi, baltadzsi: „baltások”, „alabárdosok”; kb. 500 fős egység, feladata a szultáni család védelme. Vezető a baltacsi pasa. Akik a hárem külső védelmét látták el, aranyfonalas szemellenzőjükről zülüfüflü baltacsi – „lógó fürtű baltacsi”-nak nevezték.

Basa, pasa: eredetileg két különböző szó, de a magyarban összemodósott. A basa katonai és polgári hivataloknak, szerveknek volt vezetője (bas: fej, valaminek az élén basi alakban.) A pasa pedig rang, amelyet a katonai és polgári igazgatása magas állású emberei (tartományi kormányzók, beglerbégek, stb.) kaptak meg. A beglerbégek mindig viselték, így őket általában pasaként emlegették. A magyarban a a basa kisebb-nagyobb kat. vagy közig. vezetőt jelentett, másodsorban a tartomány legmagasabb rangú személyét. A pasa viszont elsődlegesen tartományi kormányzó, csak másodlagosan jelent kat. vagy közig. tisztviselőt.

Bég: leginkább a szandzsák feje, azaz a szandzsákbég, de előfordul fontosabb katonai és közigazgatási tisztviselők neve után mint méltóságjelző szó is.

Beglerbég: „a bégek bégje”: a szandzsákbégek felettese, azaz a tartomány kat. és közig. kormányzója. Pasa rangja volt, jelvénye két vagy három lófarkas zászló. Nálunk a budai, temesvári, egri, kanizsai, váradi és újvári beglerbég.

Berát: szultáni kinevezés, okirat, adománylevél, hitlevél.

Beslia, besli, fárisz: végeken szolgáló könnyű fegyverzetű lovas katona. Általában igen veszélyes feladatokat (felderítés, élcsapat, stb.) láttak el, a huszárságna nagyjából megfelelő fegyvernem. Elfogott török besliát rendszerint huszárral lehet kiváltani.

Bosztancsi: „kertészek” kb. 3000 fős testület, feladatuk a palotakertek, sétányok gondozása, ők eveztek a szultáni gályákon, őrizték a városban a szultáni tulajdont. Vezető a bosztancsi basa, az isztambuli rendőri szervezet egyik elöljárója.

Boza: kölesből, ritkábban kukoricából erjesztett ital

Bujurdi: azok a rendeletek, amelyekben a nagyobb méltóságok (vezír, beglerbég, defterdár, stb.) saját hatáskörükben intézkedtek.

Bulyok basa, bölükbasi: az 5-10 katonából álló bölük parancsnoka. A várak janicsárainál a bölük a legkisebb egység.

Csausz: „követ, hírvivő, levélvivő” a janicsároknál „parancstovábbító”, a szerájban „testőr, hírnök” is. Csauszok felügyelik a hajóépítő üzemeket, a céheket, a közig. különböző területeit (pl. járandóságok beszedése, vámolás), valamint követnél alacsonyabb beosztásban ellátott követi, diplomáciai feladatok

Cselebi: írni-olvasni tudó, tanult embernek járó cím. Hivatalból megkapták a szellemi munkával foglalkozó tisztviselők, kádik, defterdárok, stb.

Cseri basa: szpáhi tiszt, egy-egy járás (náhije) szpáhijai tartoztak alá.

Csifut: „zsidó” általában csak ragadványnévként használják. Főképp pejoratív tartalommal használják, „gazember”, „hitvány”

Csorbacsi, csorbacsia: egy janicsár egység (bölük, orta, oda) parancsnoka. Várakban az odák parancsnoka (az oda foglalja magában a bölüköket, így itt az odabasival azonos rangú).

Dandár: eredetileg hátvéd, tartalékhad. Később derékhadat, esetleg magát a sereget jelenti.

Defter: „jegyzék, kimutatás”, az adózó népesség névsorai, pénztári összesítések, rendeletek, birtokügyek jegyzékei. Minden jövedelemről volt lajstrom. 1. Dzsizje defter: csak ez az egy adófajta összeírása egy szandzsák területéről. 2. Tahrid defter: az adott terület összes adóját és adózóját összeírja. Jövedelemáttekintés.

Defterdár: „a defter vezetője”, a tartomány birtok- és pénzügyi főellenőre, legfőbb pénzügyi hatósága. Két típus: 1. mál defterdár: pénzügyi defterdár, hozzá gyűjtötték be az adót, itt vezették a kimutatást. 2. tímár defterdár: birtok defterdár: az adományozott földeket tartotta nyilván. A birodalom legfőbb pénzügyi irányítüát is így hívák, „pénzügyminiszter”

Deli, dalia: eredetileg lovas katona. Később „bátor”, feladataik miatt „vakmerő, hős harcost”; kezd jelenteni a szó. Így veszi át többek közt a magyar is: „délceg katona”

Dervis: muszlim szerzetes. Sokféle irányzatuk létezett, a világias, katonáskodó dervisektől a magányos, aszkétikus dervisekig. A szükséges javakat koldulással szerezték, vagy maguk állították elő. Rendházaik (tekke) többnyire a lakott területektől távol feküdtek. A leghíresebb magyar dervis, Gülbaba a bektasi rend tagja volt.

Devsirme: 1. „véradó” a keresztény fiúgyermekek begyűjtése a janicsárság számára, ill. a legtehetségesebbek a szeráj-iskolába kerültek. 2. Kul-rendszer: katonai-hivatali rabszolgaság. Fanatikusan hű utánpótlást lehet nevelni belőlük.

Díván: a szultán, a nagyvezír és a tartományi kormányzók mellett működő tanács neve.Egyúttal a tanácskozást is jelölte. A díván-szőnyeg kezdett fekvőhelyet is jelenteni.

Dizdár: várkapitány

dzsebedzsi: vértkészítő, iparos várkatona

Dzsebelü: azok a lovaskatonák, akiket a javadalombirtokosok állíottak ki jövedelmük nagysága szerint.

Dzsizje: lásd haradzs

Efendi: általában a tanult emberek, konkrétabban a török állami hivatalnokok és vallási tisztviselők megtisztelő megszólítása.

Eflak: vlah, délszláv

Elájet: lásd vilájet

Eming: alsóbb rangú tisztviselő, felügyelő. A közig. minden területén előfordultak (adó-, rév-, vám-, tüzifa-, stb.) Fő feladata a árandóságok beszedése. Ezekről kimutatást kellett készítenie.

Fárisz: lásd beslia.

Fermán: a szultán kézjegyével (tugrájával) ellátott szultáni, rendelet, parancs. Más magas méltóságok (nagyvezír, szerdár, stb.) is állíthattak ki fermánt a szultán nevében.

Fetva: a molla által kiadott jogi tanács, irányelv.

Fetva: a mufti írásos jogi véleménye, amit a kádi vagy a peres felek kérésére állított ki.

Gönöllü: várvédő lovaskatona, nálunk csak a legnagyobb várakban fordult elő.

Gyaur: hitetlen, nem mohamedán ember.

Gyömli, gyömlia: első vonalbeli önkéntes lovas katona. Nálunk várőrségekben szolgáltak.

Haddád: kovács, iparos, várkatona.

Hadzsi: az a mohamedán személy, aki elzarándokolt Mekkába. (hadzs: „zarándoklat” szóból.) Időnként megtisztelő címként is adták, vagy másodrangú, egyéb zarándokhelyek látogatásáért.

Halva: törk édesség

Háne: adóegység. A 16. sz-i dzsizje háne általában egy kiscsaláddal egyenlő. Az avariz-háne nagyobb, összetett egység.

Harács, haradzs vagy dzsizje: nem mohamedánoktól szedett adó. Fejadó. Eleinte csak bizonyos vagyon fölött, később minden családfőtől szedték. Jelenti magát az adót, de hadisarcot, rablással szerzett zsákmányt, rablást, zsákmányolást is.

Haramia, harámbasa: valamiféle útonálló, martalóc, gyalogos rabló félkatonai alakulat. A harámbasa a parancsnokuk.

Hárem: a nők lakosztálya a mohamedán otthonokban.

Hász-birtok: 1. a szultán saját kezelésében tartott birtok. 2. az évi 100 ezer akcsénál nagyobb jövedelmet hozó szolgálati birtok.

Hasznadár: kicstárnok. Az állami kincstár és a magánkincstárak őreit, kezelőit is így hívták. A szultáni kincstár főkicstárnoka a hasznadár basa.

Hizmet akcseszi: pénzadó, az ingyenmunka, robot megváltása

Hodzsa: mohamedán pap, tanító, hitoktató. Az alacsonyabb iskolákban csak a vallás elemeit, a Korán olvasását és értelmezését tanítják. Magasabb szinten pedig mohamedán vallásjogot.

Hücset: a kádi által hozott írásos határozat, ítélet. A kádinak illeték járt érte.

Ikindi: a dél és napnyugta közti időszak, a délutáni (harmadik) ima ideje.

Imám: „mohamedán pap, előimádkozó” a hódoltság idején nálunk nem volt használatos a szó, csak Mikesnél és Thökölynél fordul elő.

Imrehor: istállómester, az istálók felügyelője. Vezetőjük az imrehor basa. A szultáni istálló főnöke a bülük (nagy) imrehor, helyettese a kücsük (kicsi) imrehor.

Istirá: mezőgazdasági termékek állami kényszerfelvásárlása. Az árat az állam szabta meg.

Iszlám: a mohamedán vallás.

Janicsár: a török hadsereg válogatott elit gyalogsága. A 17. sz-ig a meghódított keresztény területek lakóitól adóként szedett fiúkból neveltek. Európa első állandó zsoldos hadserege. Széles kard, íj és nyíl (aztán puska) Főparancsnokuk a janicsár aga.

Kádi: bíró. Kisebb vétségek, nagyobb bűncselekmének megbüntetése, hagyatéki, adásvételi ügyek, kölcsönszerződések, házasságkötések. Közigazgatási feladat: ő hitelesítette a defterdári kimutatásokat, ellenőrizte az adószedőket, stb.

Kádiaszker: az igazságszolgáltatás csúcsán álló legfelsőbb bíró. Két kádiaszker van a birodalmoban, a ruméliai és az anatóliai. Tagjai a szultáni tanácsnak.A hódoltság fellebbviteli fóruma a ruméliai kádiaszker volt.

Kajmakám: általánosságban magas rangú személyek helyettese. Konkrétan a nagyvezír helyettese, a nagyvezír távollétében ő látta el feladatait Isztambulban. Mo-n így nevezték a beglerbégek (pasák) helyettesét is.

Kalafatcsi: iparos várkatona

Kalkandzsi: pajzsgyártó, iparos várkatona.

Kán: a krími tatár uralkodó címe.

Kánun, kánunnáme: törvénykönyv

Kapi aga: a fehér eunuchok, a belső udvarokban a szultán személyes szolgálatára rendelt szervezet feje. (fehér eunuch: csak a heréit vágták le)

Kapitiha: a tartományi kormányzó (beglerbég), valamint a keresztény uralkodók, fejedelmek portai megbízottja, követe.

Kapucsi: „kapuőrök”, feladatuk a szeráj kapuinak (főleg a két első kapunak) a védelme, valamint ők engedik ki-be az embereket, követeket, ajándékokat kísértek be, stb. Vezető a kapucsilár kihája: rajta keresztül zajlik a szultán és a nagyvezír érintkezése.

Kapucsi basa: aki a Portától a tartományi kormányzókhoz hozza a leveleket, utasításokat.

Kapudán, kapudán pasa: hajóparancsnok, a flotta parancsnoka. Nálunk a duani hajóhad élén állt kapudán. A „kapitány” szó ekkor már ismert volt a magyarban! (Mindkettő olasz eredetű)

Karazsia: posztófajta

Kátrány: kátrány. Szén- vagy falepárlásból származó sűrű, folyós, nyúlós, igen büdös fekete anyag. Hajók fájának konzerválására való. Később „kocsikenőcs”-öt is jelent.

Kazán: eredetileg az ágyúgolyók öntéséhez szükséges salétromot főzték benne, „salétromfőző üst”. Később már mindenféle üstöt jelent.

Kazd: a kádi hivatali körzete, egyben közig. egység is.

Kebáb: nyárson sült hús.

Kesze: vászonból vagy bőrből készült pénzes zacskó, erszény. Tartottak benne dohányt, tűzszerszámot, stb. is.

Kethüdá: lásd kihája.

Kihája: általában magas rangú tisztviselők helyettese. Nálunk főleg a pasa, a vezír, a janicsáraga helyettesét hívták kihájának.

Kile: gabonaűrmérték

Kizlár aga: a „lányok agája”, a fekete eunuchok vezetője. A hárem legfőbb embere. Ő felügyeli a rengeteg vallásos alapítványt (vakúf) is. (fekete eunuch: a hímvesszőjét is levágták)

Levent, levente: eredetileg a flottánál szolgáló katonát jelent. Később még „alkalmi alakulat tagaként harcoló szabad, független harcos”, ill. „vitéz, dalia”

Liva: lásd szandzsák

Mahalle: városrész

Mahomet: a vallásalapító Mohamed próféta eltorzított neve.

Mangur: az akcsénál kisebb értékű rézpénz. 16. sz.-ban 0.125 akcse, 17. sz.-ban 0.5 akcse.

Martalóc: főleg keresztényekből szervezett lovassági csapatnem. Főképp várőrizeti feladatok. Vezető a martalóc aga. Már elég korán megjelenik „rabló, útonálló” jelentésben.

Maszárif: állami kiadásokra szedett pénzadó

Mazur: eredetileg tisztségétől megfosztott törököt vagy tatárt jelentett. Mo-n csak másodlagos jelentésében fordult elő: „bújdosó, hontalan, szökevény”, ill. jelent éppen beosztásra váró hivatalnokot is.

Mecset: két típus van a magasabb rangú dzsámi és az alacsonyabb rangú mecset. Dzsámiban lehet mondani pénteki imát (hutbét), mecsetben nem. A hódoltságban a keresztény templomokat dzsámivá alakították. Magyarban a két típus nem különült el.

Medresze: Korán-iskola, vallásos iskola.

Mehter: zenész a várőrségben. Mihráb: a templomokban Mekka irányába épített imafülke.

Millet: nagy autonómiával, önigazgatással rendelkező csoportok az Oszmán Birodalomban. Legtöbbször egyházak (görög millet, szerb millet). Ez így csak a XIX. századtól létezik. Előtte taifa.

Minaret: a dzsámik és mecsetek mellé épített karcsú torony, amelynek erkélyéről a müezzin imára hívta a hívőket.

Molla: a magasabb rangú kádik, jogtudósok és vallásjogban járatos személyek megtisztelő neve.

Mufti: mohamedán egyházjogi személy, jogtudós. Olyan ügyekben adott jogi véleményt, ahol a kádi nem tudott dönteni. Nem fellebbviteli fórum, csak tanácsadó. Szakvéleménye a fetva

Mukátaa: különféle nem adó jellegű bevételeket összefogó pénzügyi egység. Muzulmán: „mohamedán hiten lévő személy”, „mohamedán hittel, az iszlámmal kapcsolatos”.

Müezzin: temlomi alkalmazott, aki a mináret erkélyéről naponta ötször imára szólítja a hívőket.

Mülázim: felsőfokú végzettségű, szellemi állásra váró janicsár. Müszellem: adómentes, a katonai szolgálat fejében privilegizált rája.

Müsztahfiz: a várőrségek elit gyalogosalakulata.

Müteferrika: a szultán díszkíséretére rendelt testőrgárda tagja. Kb. 600 fő, főleg, vezírek, pasák, egyéb vezető személyek fiai szolgálnak itt.

Mütekáid: nyugdíjas katona.

Nazur: kincstartó, kamarás, a kincstár felügyelője. A magyar szóhasználatban azonos a defterdárral.

Neddzsár: ács, hajóács, iparos várkatona

Nisancsi: „címervető”, „jelvető”: kancellár, ő rajzolta a szultán kézjegyét (tugra) az oklevelekre. Ellenőrizte, hogy a kiállított okmányok jogilag rendben vannak e.

Nuzul-adó: a hadsereg élelmezésére kivetett adó, pénzben és terményben is szedték.

Odabasa, odabasi: egy janicsár oda parancsnoka. Kezdetben az oda 10 katonából álló egységet jelent, később váraknál ez 200-300 főt jelentett, több bölükre tagolva. Egyéb csapatoknál az oda megmaradt 5-10 fős alegységnek.

Padisah: a török szultán neve és címe. Kivételesen keresztény uralkodót is jelenthet.

Para, parányi: a török aprópénz neve. Értéke változik, kb. három akcse.

Peskes: a román vajdaságok „ajándék” nevű adója.

Potor: eredetileg egy bosnyákok és albánok által viselt férfinadrág-fajta. Később így nevezték a mohamedán hitre áttért keresztényeket. Gyakran pejoratív értelem.

Rája: adófizető alattvaló (a muszlimok is)

Ramazán: a mohamedán holdév kilencedik hónapja. A hívők napközben szigorú böjtöt tartanak, ám az esthajnalcsillag feljövetelétől lenyugvásáig mulatozás.

Rézefendi: fontos birodalmi tisztségviselő. Először az udvari kancellária, majd a külügyek vezetője. Mo-n a tartományi kancellária vezetőjét hívták így.

Rúznámcse: naplókönyv. A tímár-rúznmácse a birtokváltozások naplója.

Sah: A perzsa uralkodó címe, kivételesen a török szultán címe.

Saslik: apróra vágott, nyárson sült hús.

Szandzsák (liva), szandzsákbég: a szandzsák eredetileg „zászló”. Ebből jön a kat. és közig. körzet neve. Élén a szandzsákbég. Nálunk a „szandzsák”; szó jelentheti magát a béget is.

Szarahor, szarahora: kisegítő alakulat. A sereg vonulásakor utakat, hidakat, tábort építenek, mocsarakat tisztítanak, stb. Épületek helyreállítása, várak megerősítése. Többnyire fizetett keresztények dolgoztak itt. (Kb. műszakiak.)

Szatyma: apróra vágott ólomdarabok, sörét.

Szejmen: 1. A janicsárság egyik alakulata, egy lovas és 34 gyalogos alegységből. 2. A 16. sz. második felétől a toborzott zsoldos alakulatok (főleg moldvai és krími tatár, rác, görög, stb. zsoldosok) neve.

Szeldzsukok: török nép, a 11. sz-ban Perzsia, Kis-Ázsia és a Közel-Kelet egy részét magába foglaló birodalmat alapítottak .

Szeráj: a török szultán vagy más előkelőség palotája.

Szeraszker: vezér, hadvezér, főparancsnok.

Szerdár: vezér, hadvezér, generális. Így hívták a török sereg főparancsnokát is azokon a hadjáratokon, amelyeken a szultán nem vett részt.

Szidzsil: a kádi jegyzőkönyve

Sziliktár: „fegyverhordozók” belső udvari lovas alakulat, felvonulásokon ők vitték a szultán fegyvereit, jelvényeit és vezetéklovait. Vezető a sziliktár basa. A sziliktár aga a szultáni fegyverek őrzője, az egyik legbizalmibb ember.

Szpáhi, szpáhia: könnyű lovasok, a janicsárok mellett a török hadsereg másik pillére. Javadalombirtok ellenében szolgáltak, a jobbágyok által fizetett adóból éltek. Csak háború esetén teljesítettek fegyveres szolgálatot. (Kisebb részük közvetlenül portai szolgálatban állt és zsoldért harcolt.)

Szubasa, szubasi: kat. és közig. rang együtt. Közig.: a rendfenntartó erők egyik vezetője, börtönfelügyelő, ő szedi be a büntetéspénzeket a szandzsákban. Kat.: a tímáros hadsereg rangban harmadik vezetője (kb. szpáhi altiszt).

Szultán: a török császár címe és rangja. Általánosságban valamely muszlim uralkodó címe.

Szürszat: kezdetben a termények kötelező eladása a hadseregnek. Később állami pénz adóvá változott.

Taifa: a milletnél már jóval korábban létező önigazgatási egység. Legtöbbször vallások.

Teszkere, teszkerecsi: a szolgálati birtokra ill. javadalomra vonatkozó adománylevél, kiutaló okirat. Teszkeredzsi az a hivatalnok, aki ezeket kiállítja és nyilvántartja. A teszkeredzsi hivatala a defterdár alárendeltségében működött. A díván jegyzőjét is teszkeredzsinek hívták.

Tihája: lásd kihája.

Timár: katonai javadalombirtok, amit a szpáhik kaptak. Tulajdonosának a jövedelem arányában meghatározott számú lovas katonát kellett kiállítania. Jövedelem évi 20 ezer akcse alatt. (A szó jelenthette magát a tímárbirtokos is.)

Tombász: hidat, vízimalmot a víz felszínén tartó lehorgonyzott vagy kikötött bárka, ponton.

Topcsi: tüzér

Tüfekcsi: puskaműves, iparos várkatona

Türbe: sírkamra, mauzóleum.

Tyató: íródeák, nótárius, ő készítette és vezette a számadásokat. Így hívták a török szolgálatban álló magyar fogalmazókat is. Ők írták a magyar nyelvű leveleket, így Bécs és Buda egész diplomáciai levelezését is. Valószínűleg ebből származik a Csató családnév.

Vakuf: jótékony célú vallási alapítvány.

Vezír, nagyvezír: eredetileg a török birodalom legmagasabb katonai és közigazgatási méltósága. Egy idő után kettő lett belőlük, később hét. Nagyvezírnek kezdik nevezni a legfőbb vezírt. A 16.sz. közepétől a fontosabb tartományok kormányzói is vezíri rangot kapnak.

Vilájet: a közig. legnagyobb területi egysége, élén a beglerbég áll.

Vojvoda: nálunk vajda. Tiszt a szandzsákbég mellett, ítéletvégrehajtó és díjbeszedő ember.

Zaim, zahin: katonai szolgálata fejében rendszerint a tímárbirtoknál nagyobb jövedelmet (20-100 ezer akcse) biztosító ziámet birtokkal ellátott magasabb rangú tisztségviselő. Jövedelmének arányában lovas katonákat kellett kiállítania.

Ziámet-birtok: közepés méretű javadalombirtok, évi 20-100 ezer akcse jövedelemmel.

Zsold-tímár: várkatonák kollektív tímár-birtoka, melynek összjövedelme megfelelt az éves zsold összegének.

Zábit: adótiszt

Udvardi Gábor munkája