Magyar ősök keleten: minden másképp volt?

Lehet, hogy át kell rajzolni a honfoglaló magyarok útvonalát az Urál és a Kárpát-medence között. Az viszont biztos, hogy még jókora viták jönnek régészek, történészek és nyelvészek között.

Fél évszázad alatt átrobogtak a magyar törzsek a sztyeppén, és a Kárpát-medence felé vezető útjuk északabbra is haladt, mint ahogyan eddig írták a tankönyvek. Ezt sugallják azok az oroszországi régészeti leletek, amelyeket magyar szakértők az utóbbi években vehettek szemügyre.

„A késő hun kor, az V. század óta egy uráli eredetű népesség tűnt fel rendszeresen az Urál nyugati részén, illetve a Volga középső folyásánál, és a VIII. században a szamarai Volga-könyök területére is beköltözött. Ezt a jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető uráli kerámiák bizonyítják, s ebben a népességben jelen ismereteink szerint joggal gyaníthatjuk a magyarok nomád életmódot folytató elődeit” – foglalja össze Türk Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régésze a 2014–2015-ös oroszországi expedíciója nyomán levont következtetését. Már évekkel ezelőtt, doktori munkájában is felvetette, hogy érdemes lenne ezt a területet alaposabban kutatni: nemcsak ásatásokkal, hanem az orosz régészek által már évtizedek óta a raktárba hordott leletek átnézésével is.

Voltak olyan orosz szakemberek, akik szerint e leletek a magyarok korai történetéhez kapcsolhatók, és álláspontjukat elfogadta a magyar szakirodalom is. Türknek 2005–2010 között többször sikerült az Urál környékén a leleteket átnéznie, és 2013 óta már ásatásokat is folytatott helyi kollégákkal közösen a térség magyar szempontból fontos lelőhelyein. Ennek nyomán azt az – általa egyelőre munkahipotézisnek nevezett – álláspontot képviseli, hogy a magyar törzsek a IX. század elejéig a Volga–Dél-Urál térségben éltek, majd 830 körül indult egy részük arra a hosszú vándorlásra, amelynek a Kárpát-medencei új haza lett a végállomása.

A magyar honfoglalás kori régészet régóta küzd azzal, hogy a Kárpátok határaitól keletre, a honfoglaló „hadak útján” olyan leleteket mutasson ki, amelyek a magyar törzsekhez – pontosabban a X. századi, ugyancsak kérdéseket felvető Kárpát-medencei leletekhez – lennének köthetők. Ilyenek híján egyelőre csak feltételezések vannak. Azok alapján pedig az eddigi, többé-kevésbé konszenzusos – és az oktatáson keresztül a nemzeti tudat részévé vált – álláspont az volt, hogy a Volga és a Káma folyó vidékén a VI–VIII. században élhettek a magyar törzsek, amelyek egy része aztán a VIII. század derekán a Volgán átkelve Levédiába, majd Etelközbe (a mai Ukrajna egy részére) vándorolt, s kapcsolatba került a Kazár Kaganátussal.

A kazároktól vették volna át a kettős fejedelemség intézményét, és az ótörök, illetve alán (iráni) jövevényszavak is ott kerültek volna a magyar nyelvbe. Ezen elképzelés szerint a IX. század második felében költöztek Etelközbe, majd onnan a század végén a Kárpát-medencébe. A végállomásról nemigen van vita: abban a régészek egyetértenek a történészekkel, hogy a X. században új, addig ismeretlen régészeti kultúra tűnik fel a Kárpát-medencében, és ez egybevág az írott források által a század végére datálható honfoglalással.

A cikk folytatása>>>

hvg.hu