A hárem titokzatos élete sokáig foglalkoztatta a nyugati világ képzeletét. Hiszen éppen zártsága miatt nem igazán lehetett tudni mi történik a zárt falak mögött. A hárem szó arab eredetű, jelentése „tiltott”. A hárem életét nem jegyezték fel írók, vagy a hárem lakói, nem említik történelmi források. Mint ahogy a neve is mutatja a három tiltott és zárt terület volt, kívülálló halandó nem tehette be a lábát a hárembe és a benn élőknek pedig szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal.
A török történelmi irodalomban sem esik szó a nők helyzetéről, részben azért mert nem voltak a nők egyenjogú tagjai a társadalomnak. A férfiak, elsősorban az uralkodók, ill. magasabb rangú férfiak tulajdonát képezték, semmilyen joggal nem rendelkeztek. Csak magasabb rangú férfiak joga volt, hogy háremet tartsanak fenn. Az alsóbb rendű réteg bár elfogadott volt a többnejűség, nem tarthatott háremet és a feleségek száma is korlátozva volt. A háremben élőket el is kellett tartani, így azt csak a tehetősebbek tehették meg.