Lazák ezek a törökök

Megérkezik az ételfutár a kártyaleolvasóval. A lépcsőfordulóban a leolvasót kicsit nekicsapja a korlátnak, mire kialszanak a fények.

Kicsit ütögeti, megcsapkodja, még az ajtónak is nekikopogtatja, hátha. Zörög az egész kóceráj, mintha csak egy marék csavar lenne benne. Talán éppen azért, mert egy marék csavar van benne.

Hoppá! Valami kiesett belőle, és elgurult. A hang alapján legalább a -4. emeletig jutott. De viszont a masina úja működik!

– Na tehát! Mit is vettél, és mennyi lesz?
– Én tudjam? Én a vevő vagyok!
– Jó, legyen 15 líra. Aztán ha mégse, akkor visszajövök…

A kezdő turisták itt szokták félreérteni a törököket. Azt mondják, hogy lehúzzák őket, mert turisták. Ami sajnos egyrészt igaz. Másrészt viszont inkább roppant hóbortosak (ez volt a legjobb szó, amit találtam rá).

Törökországban tényleg a turistát szeretik úgy nézni, mint az aranybányát: bármit és bármennyiért el lehet nekik adni. Főleg ha hagyják. De ha kiderül rólunk, hogy magyarok vagyunk, akkor már tudják, hogy tőlünk nincs mit elkérni.

Amennyiben viszont kijutunk a turista részről, akkor ezek a dolgok már eltűnnek.

Egyébként nem ez az egyetlen ország a világon (van még olyan 200+), ahol szeretik a turistákat kifogyhatatlan pénzeszsáknak nézni. Ami szerintem kétoldalú dolog, amihez a turisták nagyban hozzájárultak. Mintha még élveznék is, hogy kifosszák őket.

A leggyakoribb eset az étterem, ahol érthető okokból hatalmas kavarás van. Sok ember. Sok éhes ember. És sok pincér, akik ki akarják szolgálni ezt a sok embert. Jó, lehet, hogy nem akarják kiszolgálni, de látványosan fel-alá rohangálnak, mint akinek rengeteg dolga van.

Az emberek pedig mennek-jönnek. Asztalokat összetolnak, széthúznak, felnégyelnek, összeragasztanak. Egyik átül ide, másik oda, harmadik az ölébe, negyedik meg csak simán beesik az asztal alá.

Még egy közepes étteremnél is rengeteg ember fordul meg ebédidőben. A törökök pedig – akik ódzkodnak mindentől, ami rendszert vinne az életükbe – fejben tartják, ki mikor mit evett.

Aki már járt ebben az időben ilyen helyen, az láthatja, micsoda felfordulás szokott ott lenni. És mégis! Olyannal még nem találkoztam, hogy elvétették volna az ételt, amit kértünk (kivéve a kólát, mert ott sose azt kapom, amit kérek). 1-2 dolog néha kimarad, de olyan nagyon nem szoktak mellélőni.

A cikk folytatása>>>

CyberMacs – isztambul.info/blog