Kultúrák határán – Törökországi utazások I. Isztambul ahol mindenki talál kedvére való helyet

Magyarok számára az egyik olyan ország, amihez számtalan sztereotípia kapcsolódik. Ismerünk ilyeneket iskolai tanulmányainkból, történelemkönyvekből, Egri csillagokból, irhabunda-, arany-, bőrkabát-, szőnyeg-, bazár-túrákból. Kíváncsi lettem ennek a világnak a mai arcára, így felkerekedtem, hogy meglessem saját szememmel. Más alkalmakhoz hasonlóan ezelőtt az út előtt is próbáltam olvasni a jelen Törökországáról, a múltról, amit illik ismerni ahhoz, hogy illendően tudjak viselkedni,ha alkalmam adódik, tudjak beszélgetni,ha alkalom adódik rá. Ferihegyről indultam, a török légitársaság gépével, amin mindjárt szembesültem az első sajátossággal. A kiadott jegyek környékén történt óvatlanságnak köszönhetően egymás mellé kapott jegyet egy ismeretlen nő és férfi.Márpedig a szokásokat tartó török emberek számára nem megengedett egy nő és egy családjához nem tartozó férfi egymás mellé telepedése.

Itt pedig véletlenül ez történt a jegyirodában valahogy. Miután udvariasan megoldották a problémát, végre indulhattunk is. Az első kellemes meglepetés a landolás volt. A pilóta olyan gyengéden tette le a gépet, hogy szinte alig vettük észre a földet-érést. Beálltunk a sorba a vízum-árusító ablakhoz várakozók közé, rögvest élvezhettük a jelentős számú egykori szovjet turisták tolakodó kedvét. De végre túl a kötelező gyakorlatokon és irány a szállás, amit az interneten foglaltam le a kedvenc útikönyv sorozatom ajánlásaii közül válogatva ki a kedvemnek és pénztárcámnak megfelelőt. Eredeti útitervem szerint négy napra terveztem az isztambuli látogatást, majd irány dél felé, a Fekete-tenger partján emelkedő Kacskar hegységbe, a híres török tea hazája fölé. Utána megérkezik útitársam is, akivel együtt fogjuk bejárni Göreme környékét az Anatóliai fennsíkon és eltöltünk egy kis időt Alanya tengerpartján.

A szálloda egy három emeletes keskeny épület volt közvetlenül a Kék mecset melletti utca túloldalán. Kedves örmény tulajdonosa fogadott és vezetett fel a szűk lépcsőkön a patyolat tiszta szobába. Az ablakból éppen a Kék mecset hatalmas tömbjére láttam. Forró nyári időben jólesett a szállás hűvöse, s kis pihenő és zuhany után már Isztambul útjait kezdtem járni. Természetesen az előzetesen olvasott dolgok is jártak a fejemben, amikor egy árnyas helyen beültem egy fekete teára, a hagyományos kis üvegpohárban felszolgálva és csendesen szemlélhettem a forgatagot a történelmi belváros, a Sultanahmet negyed belsejében. Izgalmas volt elgondolni, milyen régi ez a világ, percekkel korábban sétálhattam a bizánci falak maradványai mellett, hamarosan felkeresem az Aya Sofia vaskos falai mögött rejtőző épületcsodát, majd a Kék mecset jóval később épült karcsú tornyai közé terveztem elsétálni. De mielőtt erre sort kerítettem, elindultam a tengerpart felé és régi, olykor omladozó, javarészt fából készült házak közé jutottam. Alig pár utcányira a forgatagtól egészen más érzésekkel ballagtam ezek között a házak között. Váratlanul egy kávézóra bukkantam, benéztem az ajtaján és nem is volt kétséges, hogy itt el kell időznöm kicsit. Olyan vendégváró melegség áradt ebből a helyből, ami betérésre késztetett. Nem volt benne semmi rendkívüli, ha csak azt nem számítom annak, hogy a látványa olyan magától értetődően becsalogatott. Nem bántam meg, mert hatalmas, jól megrakott szendviccsel, forró teával az asztalomon, üldögélhettem hamarosan, míg körülöttem mások a vízipipát szívták a fedett teraszon, dámáztak a szomszéd asztalon, vagy beszélgettek csendesen. Volt, aki csak egy kávé mellett merengett. Hamar este lett, hiszen a nap közepén érkeztem csak a repülővel, így visszatértem sajátos hangulatú szállásomra megpihenni kicsit.

Másnap még a reggeli hűvösben a tetőteraszon elfogyasztott könnyű reggeli feta sajt, tea, paradicsom adag után idultam és sorra vettem az épületeket, amelyekről annyit olvastam indulásom előtt. Valamiért az Aya Sofia vaskos tömbje vonzott jobban, így erre esett a választásom. Külsőre nem volt semmi előnyös a látványában, különösen a Kék mecset légies formáival átellenben. De amikor beléptem, megérintett a múlt. Volt valami fenséges ebben az mecsetben és minden részéből a múlt köszönt vissza. A régmúlt. Elnéztem kőpadlóját és próbáltam elképzelni mennyi év és hány ember lépte kellett ahhoz, hogy ilyenre koptassa a kemény követ. Csak álltam és hagytam, hogy hasson rám a fények, színek, hangok kavargása. A múlt maga. Elfáradva a barangolásban, a kikötő felé vettem az irányt, mert szerettem volna megkóstolni a kikötői csónakokon sütött friss halat, amit nagy adag friss zöldséggel, citromlével vagy savanyúság levével, méretes kettévágott kiflifélében adnak a várakozó éhes nép kezébe. Miután megszereztem én is az adagomat, megültem a műanyag zsámolyok egyikén és elégedetten befaltam. Némi erőre kapva átsétáltam a túlpartra a felnyitható Galata hídon át, aminek korlátjánál horgászok hosszú sora állt türelmesen lesben, aznapi fogásában reménykedve. De nem csak a horgászok álltak meg a korlátnak támaszkodva, másokat is megfogott a város látványa.

Az imára hívó müezzinek egymás után megszólaló hangja, szinte keringve körülöttünk szólalt meg a számtalan mecsetből egymás után, mintegy felelgetve egymás szavára. A túloldali dombos Galataseray városrész utcáin sétálva, az árnyékos kapualjakból, a lakások ablakain keresztül kihallatszott a mindennapi élet ezernyi hangja, a fővő ételek illata. A kopott utcákon gyerekek kergetőztek és kerékpárosok sziluettjei oldódtak fel a délutáni fényben. Visszafelé mentemben egy kétkerekű kocsit toló zöldség és gyümölcsárustól fekete cseresznyét vettem. Lemérte a kilónyi adagot, majd tálcára borítva átválogatta, kiszedte belőle a sérült darabokat és utána egy jó maroknyival kipótolva tette zacskóba és adta át a ropogós csemegét. Esteledett, mire a szállásomra visszatértem és a tetőn éjfélig megülve hallgattam a Kék mecsetet megvilágító reflektorok fényében keringő sirályokat, no meg a zenét és énekszót a közeli kávézó terasza felől. Szó mi szó nem kellett elringatni, miután ágyba kerültem. Várt rám a másnap, a látogatás a Kék mecsetben és indulás Dél felé, a Kacskar hegység útvégi falujába Ayderbe.

www.virtus.hu