Különböző hitek, közös felelősség?

Muszlim vendéghallgatók tanultak az elmúlt hónapokban a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Kíváncsiak voltunk, hogyan vélekednek a keresztyénségről, muszlimok és keresztyének együttéléséről, a menekültkérdésről és a közelmúltbeli terrortámadásokról. Véleményét két török fiatal osztotta meg velünk: Sema Cevirici és Elif Aslandogdu hazautazásuk előtt írásban válaszoltak kérdéseinkre.

Milyen tanulmányokat, illetve kutatásokat folytattok Budapesten?

Elif: Két éve diplomáztam teológia szakon Törökországban, utána kezdtem a mesterszakot az iszlámtörténet tanszéken, azóta is csinálom. Budapesten keresztyén teológiát tanultam. Tudom, hogy ez talán egy kívülállónak kicsit furcsa lehet, mivel muszlim vagyok. Elmagyarázom: bár nem túl részletesen, de valamelyest tanultunk a keresztyénségről az iszlám teológián. A Károli arra nyújott lehetőséget, hogy ezt az ismeretet bővítsem. Itt arra is van lehetőségem, hogy a keresztyénség kulcskérdéseit megvitassuk, úgy mint a Szentháromság, Krisztus természete és az eleve elrendelés. Úgy látom, az itt tanultak nagy hasznomra fognak válni a jövőbeli interdiszciplináris tanulmányaimban.

Sema: Én is teológiát végeztem, most filozófia mesterszakot végzek. Azért választottam a filozófiát a teológia után, hogy megértsem, hogyan gondolkodunk a vallásról, általában az emberiségről, erkölcsről, társadalomról. Régebben többen – köztük keresztyén egyházatyák is – arra használták a filozófiát, hogy a vallási doktrínákat megmagyarázzák és megvédjék azokat az ellenfelektől: pogányoktól vagy gnosztikusoktól.

Most viszont azért kellene filozófiát tanulnunk amellett, hogy kijelöljük a gondolkodás paramétereit, hogy eligazodjunk a modern idők vallásait illetően is. Idáig a saját országomban a saját, muszlim nézőpontomból tanultam valamit a keresztyénségről, ez pedig jó alkalom volt arra, hogy halljak és megpróbáljak megérteni másokat, akiknek ez a hitvallása. Szerintem erre minden diáknak szüksége lenne. Nekem emellett fontos volt az is, hogy a kutatási területemet érintő keresztyén gondolkodást megértsem. Kíváncsi vagyok, hogy a keresztyénségnek miért volt a középkorban olyan szoros kapcsolata a filozófiával, és miért próbálta néhány egyházatya a keresztyén dogmákat a filozófiával magyarázni. Azért, mert a keresztyénség nem racionális, vagy épp ellenkezőleg? Valóban a platóni filozófián alapul a keresztyénség? Próbáltam ezekre a kérdésekre választ találni. Őszintén mondom, hogy megtermékenyítő tapasztalat volt.

Konkrétan hogyan alakult a keresztyénségről alkotott képetek az itt töltött idő alatt?

Elif: Budapest valójában a második olyan hely, amely a keresztyénségről alkotott képet formálta bennem. Az első ilyen élményem, találkozásom Londonban volt három éve. Bár, úgy látom, volt különbség a kettő között. Budapesten hagyományosabb a keresztyénség, mint máshol, és talán mondhatjuk, hogy itt a keresztyénség konzervatívabb. Az egyik fontos tényező, ami ezt a képemet formálta, a karácsony. A már egy hónappal korábban elkezdődő készülődések mutatják, hogy itt nemcsak a szórakozás oldala létezik az ünneplésnek, hanem intenzíven megvan a vallásos oldala is. Ezen kívül kétszer is volt lehetőségünk vasárnapi szertartásokon részt venni Magyarországon. Az egyik ilyen hely a skót misszió volt, mert egyedül itt van angol nyelvű szertartás. A másik egy vidéki város, ahová az egyik tanárunk hívott el. A kisvárosi gyülekezeti élmény nagyban különbözött a fővárositól, mivel itt a közösséget nagyrészt fiatalok alkotják. Életemben először itt voltam tanúja egy keresztyén közösség úrvacsorájának. Benyomásokat azoktól a barátoktól is szereztem, akikkel az iskolában és másutt megismerkedtem. Ez is mutatja, hogy egy másik ember megismerése és elismerése nemcsak a személyiségén, hanem a vallásán keresztül is történik. Ebben a tekintetben a gyakorlatban szerzett élmények hasznosabbak voltak számomra, mint az elméleti tudás.

Sema: Mielőtt idejöttem, élt már valamilyen kép a fejemben a keresztyénségről, de ez a kép tovább formálódott és tisztult itt. A keresztyénségről mint a három nagy világvallás egyikéről hallottam korábban. A Korán is sok helyen beszél róla és a keresztyén emberekről is. Az ittlétem jó alkalom volt arra, hogy szemtől szemben találkozzak velük. Tudjuk, hogy nagy szakadék van a keresztyén és az iszlám hit között. Az itteni barátaimmal ezekről a különbségekről beszélgettem, és néhány olyan témáról, amelyek alapvetőek a keresztyénségben, mint amilyen a Szentháromság, Jézus Krisztus, a felekezeti különbségek. Próbáltam azt is megérteni, hogyan indokolják a hitüket a különböző felekezetű keresztyének. Ilyen értelemben igazán megtermékenyítő volt az ittlétem. Kiderült számomra, hogy az itteniek jól képviselik a vallásukat és az értékeiket.

Minden teológiát tanuló diáknak ki kellene próbálnia ezt, mert az együttélés élményéből többet lehet tanulni, mint a könyvekből. Ebből a tapasztalatból jöttem rá, hogy fontos hangsúlyozni a különbségeinket. Bár mind hiszünk egy isteni lényben, de az világos, hogy a keresztyének Istene és Allah nem ugyanaz. A különbségek hangsúlyozása viszont nem jelenti azt, hogy le kell számolnunk a másikkal. Azt jelenti, hogy meg kell azokat a magunk és mások számára határoznunk. Mert a különbségek tesznek azzá, amik vagyunk.
Milyen benyomásokat szereztetek a magyar kultúráról itt létetek alatt?

Elif: Öt hónapig éltünk Budapest központjában, a teológián tanultunk. Ez lehetővé teszi a kultúra és a vallás lehető legalaposabb megismerését. A körülöttünk élők, az iskolatársak tették ezt a leginkább lehetővé. Mint köztudott, az Oszmán Birodalomnak fontos szerepe volt a magyar történelemben. A kulturális kölcsönhatásnak, ami az együtt élés során keletkezett, máig látható nyomai vannak. Felfedezhető ez például a magyar nevekben is. Meglepetten konstatáltam, hány embernek Zoltán a keresztneve (a Zoltán név az ótörök ‘szultán’ szóból származik – a szerk.). Vannak történetek arról is, hogy a hagyományosan magyar étel, a gulyásleves elkészítését pedig az oszmánok vették át.

Ha a saját, mindennapi tapasztalatomra támaszkodom, általános megfigyelésem szerint a magyarok többsége segítőkész. Sajnos azért nem mindenkiről mondható ez el. Különösen a hivatalos személyek, állami hivatalokban dolgozók részéről tapasztaltam, hogy semmilyen érdeklődést nem mutattak irántunk. Nem tudom pontosan, miért viselkednek így, talán mert turisták és muszlimok vagyunk, ezért nem foglalkoznak velünk annyira. Ezzel viszont sokszor szembesültem és elég rosszul érintett.
Érzékeltetek-e abból a menekülthullámból valamit itt létetek alatt, ami nyáron, majd kora ősszel érte el Magyarországot, illetve Európát? Sokan megkérdőjelezték, valóban menekültekről van-e szó, mások segítséget nyújtottak nekik. Ti hogy látjátok ezt a kérdést?

Sema: Először a Keleti pályaudvari metróállomáson láttunk menekülteket aludni. Meg is lepődtünk, majd megkérdeztünk valakit, miért vannak ott, ha menekültek, miért nem védi és segíti őket a kormány. Az illető azt mondta: „menekültek, de nem akarnak Magyarországon maradni, egy dolgot akarnak: Németországba vagy más európai országba eljutni vonattal. De még nem szabad vonatra szállniuk, ezért táboroztak le itt.”
Azt, hogy valódi menekültek-e lehettek-e vagy sem, sokszor és sokaktól hallottam megkérdőjelezni. Úgy tűnik, ez a vád vezetett Európában néhány ellenük intézett támadáshoz. Kérdés, mit tegyenek ezek az emberek. Várják, hogy meghaljanak, vagy a túlélést válasszák? Nekünk, hívőknek hatalmas a felelősségünk értük. Ha képesek vagyunk ezt észrevenni, számunkra a jócselekedetekhez vezető úttá válhat az ő helyzetük. Ha a barátaimmal vagy másokkal beszélgetek a menekültválságról, általában a politikai vonatkozásokra hívják fel a figyelmet. Pedig az is fontos, hogy egyéni és erkölcsi felelősségünk van irántuk. Ezt nem adhatjuk fel – ha mégis, akkor a könnyebbik utat választjuk.

A cikk folytatása>>>

parokia.hu