Kücükcoban-Tengeri Dalma: „A misztikus keleti varázs létezik” – interjú

Hat éve él Törökországban. Egy számára ismeretlen világba csöppenve felfedezőútra indult: igyekezett egyre jobban megérteni ezt a sokszor félelmetes és idegen kultúrát, a furcsaságait, a néha kicsit habókos, néha bosszantó, néha megmosolyogtató szokásokat. Írásaival hozzájárul ahhoz, hogy sokkal árnyaltabban lássuk a török kultúrát és jobban megértsük a török embereket. Dalma, vagy ahogy sokan ismerik: TéDé most új kalandra készül: azoknak nyújt segítséget, akik szerelembe estek – és ezúttal nem képletesen értve. A török-magyar kapcsolatok szövevényeit fejtegeti a tőle megszokott okos és érzékeny módon: indul a Tű-sarok rovat.

Beszéljünk egy kicsit a blogról! Hogyan indult, miért indult?

Hat évvel ezelőtt költöztem ki Törökországba, és meg akartam osztani a családommal, mi történik velem, mibe csöppentem bele. Az írásokat egyáltalán nem a külvilágnak szántam, hanem a hozzám közel állóknak. Aztán az egész kezdte kinőni magát, idővel egyre több olvasóm lett, így én is nyitni kezdtem az új követők felé. A bensőséges személyesség egy részét félretettem, és általános szempontok szerint próbáltam bemutatni az országot. Át akartam adni a tapasztalataimat, azt akartam, hogy az olvasók is olyan naivan csodálkozzanak rá az újdonságokra, mint ahogy azt én tettem. Egy-egy a török mentalitást is érintő cikk után olyan kommentek és kérdések kezdtek érkezni, amelyek a török-magyar párkapcsolatok hátterére, jobb megértésére irányultak. Felismertem, hogy erre igény van, erről beszélni kell. Tudatosan kezdtem olyan témákkal is foglalkozni, amelyek a török párkapcsolatok másságába engedtek egy kis betekintést. Az érdeklődő levelek a mai napig érkeznek. Úgy tűnik, hogy ez egy olyan terület, amire mindig van érdeklődés, az ötlet aztán szép lassan elkezdte kinőni magát.

A blogon kívül volt más oldal is, ahol ez a téma felbukkant… Ehhez időben vissza kell menni. Neked nagy szereped van abban, hogy a Türkinfo ma ebben a formában létezik. Anno te kerested meg a főszerkesztőt, Tarik Demirkant, és ti akkor együtt kezdtetek el egy olyan közös munkát – sok lelkes önkéntes közreműködésével,- aminek az eredménye a mostani forma. Akkor jött létre az a szellemiség, amelynek célja a török-magyar kapcsolatok emberközpontú megközelítése az élet minden területén: az embert és annak lelki világát helyeztétek a fókuszba. Így lett a Türkinfo sok-sok ezer ember kedvenc lapja.  A honlap időközben meg is újult. A régi honlapon, ha jól tudom, volt egy fórum, ahol előkerült ez a téma is.

Igen, a régi honlapon létezett egy fórum, és a párkapcsolatok kifejezetten népszerű téma volt. Egy idő után azonban a fórum-dolog kifutott, a különböző Facebook oldalak, csoportok szépen lassan átvették a szerepét.

Ugyanakkor az igény a mai napig létezik, foglalkozni kell vele. Teremteni kell egy olyan platformot, ahol tudunk róla beszélni.

A párkapcsolat mindenkinek az életében meghatározó kérdés. Gondolom, mindenféle-fajta párkapcsolati probléma felmerül itt…

Azok, akik hozzám fordulnak, általában friss kapcsolatban vannak, és többnyire magyar lány-török fiú a felállás. Nem ismerik a török kultúrát, nem ismerik a török férfiakat. Hisz, ez egy más világ, itt másképpen működnek a dolgok. Amikor az első problémákkal, konfliktusokkal szembesülnek, rájönnek, hogy más módszerekre van szükség, az, amit megszoktak, nem biztos, hogy működik.

Nagyon nehéz lehet ennyire személyes dologban tanácsot adni.

Igen, tényleg az. Nekem mindig is fontos volt, hogy csak irányt mutassak. Soha nem mondom meg senkinek, hogy mit csináljon, hanem próbálom megvilágítani a hátteret, ami a fiú bizonyos viselkedéséhez vezethet. Azt gondolom, hogy sokszor ennyi elegendő ahhoz, hogy megszülethessen a döntés. Mint egy őszinte beszélgetés egy pohár bor mellett, és egy kis bátorító simogatás, nem több. Nem is lehet több.

Hat év óta élsz ebben a közegben. Vannak olyan dolgok, amivel még meg lehet lepni?

A téma örökzöld. Ami engem újra és újra meglep, az a hihetetlen mélység és erő, ami magával rántja a lányokat egy ilyen kapcsolatba. Az életkor nem számít, de szó szerint eszünket veszítjük, megőrülünk, dupla rózsaszín szemüveg.

Nagyobb a vonzerejük, mint a magyar fiúknak?

Mások, és pont ez a másság az, ami megvadítja a csajokat. Nem is tudják kezelni eleinte, nekem is feladta a leckét annak idején. Néha kapok olyan leveleket, hogy őszintén rácsodálkozom, egy török férfi hogy képes ilyen hatást kiváltani egy nőből??

Miben rejlik a varázsuk?

A misztikus keleti varázs létezik!

Hogy miben rejlik? Ez egy jó kérdés, sokat gondolkodtam már rajta, sok-sok beszélgetésben felmerült. De hagyjunk valamit a Tűsarokra is!

Mennyiben más, ahogy udvarolnak? „Többet” tudnak, mint a magyar férfiak?

Ők másképp udvarolnak, a nő talán úgy érezheti magát nőnek, mint soha azelőtt. És ez mindenkinek mást jelent. A török férfiak szó szerint a tenyerükön hordozzák a párjukat.

Te egy török férfi feleségeként biztos sok mindent másképpen látsz, mint mi. Gondolok itt arra, hogy elég erős sztereotípiák élnek bennünk a török és általában az iszlám világgal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, a török férfiak biztosan elnyomják a feleségüket. Van ennek valós alapja?

Valamilyen szinten, azt kell mondjam, van!  Sok múlik azon, hogy az illető török férfi honnan származik, mennyire modern, világias neveltetésű, mit tanult, hol dolgozik. Annyira színes a kép Törökországban, ilyennel is lehet találkozni és olyannal is. Magyarország talán homogénebb ebből a szempontból, mi ehhez vagyunk szokva. Itt viszont nagyon rá lehet szaladni és könnyű olyan férfiba belegabalyodni, aki a férfiközpontú, „majd én megmondom, hogy legyen”-vonalat képviseli, mert neki ez a természetes, ebben nevelkedett. Sokszor előfordul, hogy a probléma csak kis idő elteltével derül ki, a máshoz szokott nő nem is érti igazán, hogy mi, és főleg miért történik.

Talán a lányok azért érezhetik magukat jobban nőnek, mert nálunk elértük már azt, hogy a viselkedési formákban nem különül el férfi és női. Egyrészt mi nők nem kapjuk már meg azt az előzékenységet, udvariasságot, ami régebben kijárt, másrészt viszont sokkal inkább hallathatják a hangjukat. Kétoldalú ez az érme…

Itt kint az ember jobban belekényszerülhet a hagyományos női szerepekbe.

Ez azért nem feltétlenül rossz.

Kinek jó, kinek rossz, ez teljesen emberfüggő. Valakinek ezáltal teljesedik be az élete, sok török nőhöz hasonlóan otthon marad, vezeti a háztartást, gyermeket nevel. Anyaként én magam is jól tudom, hogy az, amit leírtam, önmagában felveszi a versenyt bármely teljes munkaidős állással. Mások viszont nem tudják belepaszírozni magukat kizárólagosan ebbe a szerepbe – én is ezt a csoportot képviselem

Hogyan indul az új oldal, mik a terveid, milyen anyagokat olvashatunk itt majd?

Említettem, hogy az elmúlt 5 év alatt nagyon sok megkeresés érkezett a blogon keresztül. Néhány hónappal ezelőtt megkerestem hat nőt, akikkel annak idején e-maileztünk, hogy megkérdezzem, mi történt velük azóta. Kíváncsi voltam, hogy mik a fejlemények, és milyen konklúziót vontak le a történetükből. Mindannyian válaszoltak, amiből egy cikksorozat készül, ez lesz az első, amit publikálunk az oldalon.

Azokat a cikkeket is ezen az oldalon fogjuk megjelentetni, amelyek témájuknál fogva ide illenek. Pár régi cikk biztosan szerepelni fog a blogról, és készülnek majd saját anyagok is.

Mennyire lesz „interaktív” az oldal? Lesz alkalom véleménycserére?

Jelenleg csak a hozzászólásokban tudnak majd érintkezni egymással az olvasók. Arra buzdítunk mindenkit, hogy írják meg a saját történetüket, és küldjék el az oldalon található e-mail címre. A történeteket tematikusan szeretnénk közzétenni.

Mindenkit várok szeretettel az oldalon február 14-től!

Kertész Erika- Türkinfo