Kovács Dalma: Török párkapcsolati kukucska

Sinem és Soner már több mint egy éve szereti, komolyan gondolja, olykor felhúzza, becézi egymást… Miután meggyőztem Sinemet, hogy magyarul fog megjelenni az interjú, (még Soner sem fogja érteni) megnyugodott. Ha már teljes az inkognitó, nyíltan beszélhetünk olyan dolgokról, amikről törökül mélyen hallgatunk. Ismerkedési fázis, házasság, szüzesség, korlátok, török férfi prototípus, társadalmi nyomás… Kultúr-kukucska a török intimitásba, barangolás egy fiatal török lány gondolataiban, stoptábla nélkül…

Hogyan ismerkedtetek meg Sonerrel?

Az unokatestvérem esküvőjén találkoztunk. Ő volt a vőlegény legjobb barátja… Ideadta nekem a telefonszámát, másnap felhívtam, biciklizni mentünk a természetbe…

Dehát mért nem ő kérte el a te számodat?

Nem akart rámenős lenni. Általában a török férfiak finoman közelítenek, nem mernek rárontani rögtön a lányra. Így érzékeltetik, hogy komolyan gondolják. Sokkal lovagiasabb, ha tetszésük kifejezése után a lány kezébe adják a döntést. Az egyenes közeledést a legtöbb török lány nem veszi jó néven.

Pozitív döntést hoztál, felhívtad, biciklizni mentetek… aztán? Meddig tartott a randizós korszak?

Négy napig. Mielőtt hivatalosan megkérdezte volna, hogy lennék-e a barátnője, mindennap találkoztunk, kocsival felvett, kirándultunk, étterembe jártunk. A negyedik este anyukám nem engedett el. Azt mondta, kérdezzem meg Sonertől a nevében, mégis milyen minőségben jön majd legközelebb értem? “Ez a fiú nem a kedvesed, de nem is úgy néz ki, mintha egy sima barát lenne… Akkor mégis ki?” Meg akart védeni, elvégre amíg nem vagyunk hivatalosan egy pár, addig a fiú szándéka sem egyértelmű.

Ennyire fontos megfogalmazni, hogy na “most mi egy pár vagyunk”? Nem jön ez természetesen?

A cikk folytatása az Élet/stílus rovatunkban >>>