Kossuth és a magyar emigratió török földön

Kossuth Lajos és vele együtt több magyar menekült 1849. augusztus 17-én lépte át a török határt Orsovánál. Szöllősy Ferencz, Kossuth elnöki titkáraként jelen volt a hosszú emigráció kezdetén Törökországban. Feljegyzéseiből és leveleiből aztán, halála után 16 évvel jelenik meg, a „Kossuth és a magyar emigratió török földön” című érdekes munka. Különös és a maga nemében lebilincselő a mű, amely bár alapvetően történelmi jellegű, mégsem lóg ki az ELBIDA projekt tematikájából, hiszen az emigráció nem volt más, mint egy kényszerű, de kalandos utazás. A könyv 1870-ben jelent meg Lipcsében, egy névtelen kiadó gondozásában. Szöllősy Ferencz a megjelenéskor már nem élt, az előszóból azonban kiderül, hogy régóta „sajtó alá volt rendezve” a mű, de politikai okok miatt csak 1870-ben jelenhetett meg. A 239 oldalas műben 2 illusztrációs tábla található.

Szöllősy Ferencz 1796-ban vagy 1806-ban és ismeretlen helyen született. A legtöbb forrás az 1796-os évet jelöli meg a születés dátumaként, de magában a műben olvasható életrajza szerint 1854-ben bekövetkezett halálakor mindössze 48 éves volt. A pontos születési hely bizonytalan, de azt tudjuk, hogy valahonnan a Székelyföldről származott. Apja gazdatiszt volt. Tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban kezdte, majd beállt katonának. A katonáskodás során hamar rájött, hogy nem neki való tevékenység, így inkább őrültnek tetette magát, hogy ne kelljen tovább szolgálnia. A terv bejött, így sikeresen megszabadult a katonaságtól, majd a bécsi kórházat elhagyván Törökországba utazott. 1829-ben mint táborkari tiszt vett részt az orosz-török háborúban. A háború lezárását követően Ahmed Fevzi török rendkívüli követ kísérőjeként Szentpétervárra utazott. Rövid diplomáciai útját követően a kis-ázsiai bányák felülvizsgálatával bízták meg, amelyet megbízói megelégedésére végzett el. 1835-ben Albániába küldték, hogy szervezze meg az ottani csendőrséget. A munkát ez esetben is sikeresen elvégezte, de az Albániában ekkortájt időről-időre fellázadó albánok elől végül menekülnie kellett. 1836-ban visszatért Erdélybe, ahol vizsgálat alá helyezték azon a címen, hogy engedély nélkül vándorolt ki. A három évig tartó procedúra után végül felmentették. 1839-ben a keleti nyelvek tolmácsának nevezte ki a kormány Zimonyba, ahol az amúgy is több nyelven beszélő Szöllősy még tovább fejlesztette nyelvtudását és végül 14 nyelven tanult meg társalgási szinten beszélni. Neve 1848-ban tűnik fel újra, mint a Batthyány kormány bukaresti ügynöke. 1848. december 10-én kinevezik az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöki titkárának, majd 1849. április 14.-én a kormányelnöki iroda fogalmazója lesz. A világosi fegyverletétel után Kossuth Lajossal együtt menekül Törökországba. Nagyságrendileg egy évig Kis-Ázsiában tartózkodik, majd Máltára, Franciaországba és Spanyolországba utazik.

Folytatás

Forrás: elbidaproject.hu