Korai házasság, avagy bántalmazás, míg a halál el nem választ – Nazlan Ertan írása

Még a 80-as években történt, hogy egy különös fekete-tengeri lány megjelent nagymamám ankarai házában. A 15 éves falusi lánynak, S.-nek szabálytalan arca volt, és úgy tűnt, mint aki bármelyik pillanatban elszaladhat. Sosem beszélt. Nekünk, gyerekeknek azt mondták, hogy az egyik falusi fiú elrabolta és megerőszakolta. A fiú S. nővérébe volt szerelmes, őt akarta elrabolni, de a sötétben összetévesztette a lányokat. S ha már így alakult, megerőszakolta S.-t este, majd megerőszakolta reggel, s azt mondta, elveszi feleségül.

Csakhogy S. édesanyja, egy bátor és talpraesett nő, megakadályozta ezt. Sem koporsóban nem akarta látni lányát mint becsületgyilkosság áldozatát, sem egy erőszaktevő feleségeként. Azzal is tisztában volt, hogy a lánya – lévén már nem szűz – állandó zaklatásnak lenne kitéve a faluban.

Könyörgött nagyanyámnak, a család matriarchájának, hogy vigye el S.-t, aki később varróleckéket vett. Ma, három évtizeddel később, S. boldog, rutinos varrónő egy férjjel az oldalán, akit ő választott. Mindehhez kellett egy anya, aki nem hajolt meg a hagyományok előtt és nem értett egyet a falu nézetével, hogy a lány legyen „inkább házas, mint halott… vagy neadjisten, ringyó”.

Mikor november 25-én megemlékezünk a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjáról, talán ideje beszélnünk arról is, hogy a kényszerházasság, különösen a kiskorú lányokra rákényszerített házasság az erőszak egyik legszánalmasabb formája, ahol a lány sorsa bántalmazás lesz.

A múlt hét folyamán a törökök függetlenül attól, hogy milyen politikai nézetet vallanak, utcára vonultak tüntetni az ellen a törvénytervezet ellen, melynek célja, hogy felmentsék a nemi erőszak (vagy vagy kiskorúval folytatott szexuális kapcsolat) miatt elítélt férfiakat, amennyiben feleségül veszik az áldozatot.

Mikor a tervezetet visszavonták a tömeg jelenlétében, Bekir Bozdağ igazságügy-miniszter sajnálatát fejezte ki. Ő és a törvénytervezet többi támogatója drámai képet tárt a szemünk elé: egy boldogtalan, elszegényedett, gyermekes nőt, akinek a férje valami olyan miatt van börtönben, „amiről nem is tudta, hogy bűn”: kiskorúval létesített szexuális kapcsolatot. Romantikus ecsetvonásokkal megfestett tökéletes házasság képe bontakozott ki lelki szemeink előtt, melyet szétzúz az új, szigorú büntetés, mikor keményen sújtja azt, aki lefekszik egy kiskorúval. Természetesen a kritikusok álláspontja az, hogy amennyiben a lány hajlandóságával (ó, hajlandóság, oly cseles fogalom, ami nem elég ahhoz, hogy sört vegyél magadnak, ha 18 év alatti vagy, de ahhoz igen, hogy hozzámenj a férfihoz, akit a családod választott ki) történt minden, minimum egy elnézést kijár az érintetteknek, akik azután boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak.

Vessünk hát egy pillantást ezekre a boldog kamaszházasságokra. A kiskorú házasságkötése gyakran belépő az erőszak spiráljába. „Ha megkérdezel egy nőt, aki hosszú ideje erőszak elszenvedője, hogy hogy kezdődött ez az egész, gyakori válasz, hogy a menyasszonyi ruha felvételével.” – magyarázza  Dr. Akça Toprak Ergönen, aki bántalmazott nőkkel foglalkozik. „Azokban a házasságokban, amelyekben az ara még 18 sem volt, mikor férjhez ment, nagyobb az erőszak esélye.”

A Családügyi és Szociálpolitikai Minisztérium és a Hacettepe Egyetem közös, 2014-es tanulmánya szerint a fiatalon kötött házasság és a bántalmazás között az alábbi kapcsolat jellemző:

• A 18 éves koruk előtt férjhez menő nők 48%-a lesz családon belüli erőszak áldozata. Ugyanez a mutató a később házasodó nők körében 31%.
• A 18 éves koruk előtt házasodó nők 19%-a él át szexuális erőszakot, szemben a 18 éves koruk után férjhez menők 10%-os arányával.
• E kettő együtt azt jelenti, hogy minden 3., 18 éves kora után férjhez menő nő szenved el szexuális vagy fizikai erőszakot. Ezzel szemben a korábban házasodók 50%-a él át fizikai és szexuális bántalmazást a házasságon belül.
• A 18 éves koruk előtt férjhez menő nők 69,1%-a 5-10 évvel idősebb férfihoz megy hozzá, és csupán 10%-uk férje lesz vele egyidős. 20%-uk esetében a fiú/férfi 2-4 évvel idősebb
• A 18 éves koruk előtt házasodók 46,9%-ában a család rendezi el a házasságot a lány beleegyezésével – csakhogy jogászok szerint a beleegyezés nehezen megállapítható. További 19,9%-ban a lánynak nincs beleszólása a házasságba.
• A 18 éves kor alatt férjhez menő lányok 62%-ának egyházi szertartása volt. Ezek 62%-át kinevezett imám vezette. A fennmaradó részben nem hivatalos imám, falusi vezető vagy rokon celebrálta az eseményt. A megkérdezettek 9%-a nem tudja, hogy ki vezette a szertartást.

Az Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról (CEDAW) utolsó jelentése alapján a jelenlegi Alkotmánybíróság már nem tartja bűncselekménynek azokat az egyházi szertartásokat, melyeket nem előz meg polgári szertartás, noha ezek előidézik a gyermekházasságok és a többnejűség arányának növekedését.

A fentiekből kiindulva aligha hihető, hogy ha a törvény hatályba lépne, hős Rómeókat mentene meg a börtöntől, ahová csakis az juttatta őket, hogy Júliájukkal túl fiatalok a házasságkötéshez.
A profil inkább egy felnőtt férfire illik, aki „megvette” gyermek menyasszonyát annak szüleitől, anélkül hogy a lányt megkérdezte volna, akarja-e; szerzett egy imámot, hogy szentesítse a frigyet a falu szokásainak megfelelően, de a polgárjogra fittyet hányva, és bevezesse őt a házasságba, ahol – minden második esetben – erőszaknak lesz kitéve.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de ez abszolút az a férfitípus, akit szívesen látnék rács mögött a családdal együtt, aki eladta vagy az erőszaktevőnek megengedte, hogy elvegye lányát; és az imámmal együtt, aki vallási szertartás keretében összeadta őket.

Forrás: Hürriyet Daily News

Fordította: Fejes Edit – Türkinfo