Kis török varázslat

Néhány extra finomságról még nem ejtettem szót, amelyeket a magyar gasztronómia abszolút nélkülöz, viszont Törökországban gyakori vendégek az asztalokon.

Az egyik ilyen a gránátalmaszósz. Ez egy egyszerre nagyon édes és nagyon savanyú, barna színű, sűrű szósz, első ránézésre kicsit hasonlít a balzsamecetre. Salátákra a legtökéletesebb öntet, de használják mártogatósként is, amihez épp jólesik

Egy új kedvencem a tahini (szezámmagkrém) és a pekmez (sűrű szőlőmelasz) házasságából született keverék. Nem túl eredeti, de igen találó módon tahini pekmeznek hívják. Állagra és színre az amerikai filmekből ismert mogyorókrémhez áll közel, az íze azonban egészen más. A törökök reggelire, kenyérre kenve eszik, én pedig kis tálkából, kiskanállal.

Ma pedig történelmi pillanatot élhettem át, amikor megkóstoltam a sült fürjet. Mindig is ki akartam próbálni, mert fürjet enni számomra valami nagyon sznob és kifinomult dolgot jelentett, amit a hercegek meg Széchenyi István csináltak a 19. században. Egyébként minden török boltban kapható fürjtojás is, amit itt rendkívül egészségesnek tartanak, ezt a csomagolásokon látható vidám család is bizonyítja.

Szóval, a fürjek ketten voltak, és úgy néztek kis, mint nagyon apró, pirosra sütött kiscsirkék. Szinte bűntudatom támadt a pici combocskákat látva. Ízre nem volt különlegesebb egy jól elkészített libánál, de a húsa sokkal omlósabb és puhább. Finom volt, az apró csontok miatt igazi tortúra az elfogyasztása.

Részletek>>>

2012-03-30

http://gasztroszex.blog.hu