Kis országok fizetik meg az új hidegháború árát

Csak idő kérdése volt, mikor váltja fel az orosz-török békés egymás mellett élést a két regionális hatalom hidegháborúja. Mély ellentéteiket csak időlegesen írták felül a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok. A környezetükben lévő országokra cudar idők várnak.

Az szíriai bevetésen lévő orosz harci gép lelövése Törökország felett valószínűleg tartós rivalizáláshoz, hidegháborúhoz vezet a két ország viszonyában. Az incidens sokkszerű volt, a következményei azonban nem lepték meg a szakértőket: a kétoldalú kapcsolatok reneszánsza, amely az elmúlt évtizedet jellemezte – a kereskedelem és az idegenforgalom jelentős fejlődésével – eleve törékeny volt – derül ki a bne IntelliNews régiós hírportál háttérelemzéséből.

Ami azt illeti a felek mindig úgy tekinthettek egymásra, mint hasznos, ám ideiglenes partnerre. Osztoznak abban, hogy előnyben részesíti az autokratikus vezetést – bár ebben Oroszország jóval messzebbre jutott – és szeretnek odaszurkálni a Nyugatnak. Emellett jó partnernek tekinthették egymást az alakulóban lévő multipoláris nemzetközi rendszerben, amelyben mindketten saját útjukat akarják járni.

Nem úgy alakult

A Nyugat viszonylagos gyengesége azonban nem hozott létre stabil multipoláris rendszert. Ehelyett elmélyítette az árkokat, a regionális hatalmak, a civil politikai-gazdasági szereplők és a helyezkedő politikai erők között. A végeredmény a töredezettség és ezzel a káosz növekedése lett.

A két nagy ország konfliktusa borítékolható volt a Fekete-tenger, a Kaukázus és Közép-Ázsia déli részein. Miközben az orosz vezetés a szovjet nosztalgiákra épülő revansista politikai iránt vett, Törökországot megerősítette az ezredfordulót követő viszonylagos gazdasági prosperitás.

Moszkva „el a kezeket a volt szovjet tagköztársaságoktól” ideológiája ütközik Ankara ambíciójával, hogy vezető szerepet szerezzen a régióban.

Korai jelek

A békés egymás mellett élésen évek óta mutatkoztak repedések. Törökország kezdeményezésére török-grúz-azerbajdzsáni háromoldalú megállapodást írtak alá 2012-ban, amely utat nyitott Ankara behatolásához a hagyományosan orosz érdekeltségnek számító Dél-Kaukázusba. Az orosz-ukrán konfliktusban a török kormány szép csendben Kijev, illetve a Krím félsziget bekebelezését ellenző krími tatárok mellé állt.

Ez a két ügy azonban nem volt elég erős konfliktus ahhoz, hogy megszakítsa a felek egyébként gyümölcsöző kapcsolatát.

Szíriában azonban élesen szembe kerültek egymással: Moszkva Basár el-Aszad rezsimjét támogatja és legalább olyan erősen támadja az elnök török támogatást élvező ellenségeit, mint az Iszlám Államot. Úgy tűnik, ez már sok volt Ankarának.

A cikk folytatása>>>

napi.hu