Kineziológia, avagy mennyire nyitottak a törökök az újra

Szinte minden török kezében ott fityeg a legutolsó modell telefon, tablet, a világon az egyik legaktívabb internetfelhasználók, szeretik a technikai újdonságokat.

Ugyanígy vannak az orvostudománnyal is: az orvosok jól képzettek, a közellátás megfelelő és a törökök szeretnek hallgatni az orvosaikra. Túlságosan is, sokszor ellentmondás, (együtt)gondolkodás nélkül is. Azt, hogy egy kezelést esetleg el is lehet utasítani, nem fordul meg a fejükben. „Az orvos azt mondta” nekik szentírás.

Így az alternatív módszerek kevésbé hódítottak még teret a törökök mindennapjaiban, a spirituális gondolkodás, ahol a betegségek gyökerét először saját magunkban keressük, nem a testünket megtámadó vírusban és baktériumban, még gyerekcipőben jár. Vannak ugyan Hellinger családállítók, Reiki mesterek, lehet menni jógára és ThetaHealing tanfolyamra, leginkább az ország nyugati részén és a nagyvárosokban (Izmir, Isztambul) de jóval kevésbé ismertek ezek a módszerek, mint otthon vagy Európában. Létezik homeopátiás orvos is (Izmirben egy német hölgyet ismerek) de a gyógyszereket külföldről kell behozni elég drágán, míg otthon a kisvárosi patikában is hozzáférhető normális áron.

Ezt az ellentmondásos helyzetet magam is megtapasztaltam, amikor az egyetlen kineziológusként a 4 milliós Izmirben elkezdtem megismertetni a törököket a módszerrel. Rajtam kívül még egyetlen kineziológus tevékenykedik a 76 milliós országban, ő is Amerikában tanult. Törökországban ugyanis még nincs kineziológus képzés.

Az engem megkeresők többsége még inkább csak érdeklődik, nem ismerik, nem hallottak a módszerről és nem tudják mire is tudnák használni. Vannak olyanok is, akik tanulni szeretnének nálam, de egyelőre nem oktatok. Azok azonban, akik el is jönnek hozzám, gyorsan megértik a módszert, elsajátítják a gondolkodásmódot és másoknak is ajánlanak. Ahogy említettem, a törökök nyitottak az újra. Ez a módszer amúgy is szájhagyomány útján terjed a legegyszerűbben.

Megdöbbenve hallgattam egy hozzám forduló tanárnő kijelentését, miszerint csak azért mert eljönni hozzám, mert külföldi vagyok, ha török lennék nem bízna bennem, félne, hogy valamit el akarnék adni neki és a terápia nem használna semmit. Ez is jól jellemzi a török helyzetet: bárki, aki kijelenti magáról, hogy életvezetési tanácsadó (aminek keretében energiagyógyászattal lehet foglalkozni), kiválthat ilyen engedélyt mindenféle képzettség nélkül!! Láttam egyszer egy ilyen „oktatásra” felhívást, ami abból állt, hogy a jelentkező interneten megveszi az 5-6 DVD-ből álló sorozatot, majd pár hónap eltelte után vizsga és minden nélkül kap egy oklevelet! Így lesz valaki életvezetési tanácsadó! Ezért olyan sok a sarlatán, akik olykor nem hogy nem használnának, de ártanak is. Ez persze a tisztességes, képzett szakemberek hírnevének is árt.

Külföldiként, európaiként azt veszem észre, mint minden európai dolog esetében itt, hogy a törökök érdeklődéssel és kíváncsisággal fordulnak a módszer felé, mivel „nyugatról” jött, és jobban elfogadják, mintha egy helyi szeretné megismertetni velük. Kifejezett elutasítással soha nem találkoztam, otthon sokkal inkább (persze próféta a saját hazában nehezebben lesz az ember).

Számomra érdekes módon nem az emberekkel való elfogadtatás (ahogy először gondoltam), hanem a szaknyelv okozott gondot az elején (hiszen magyarul tanultam mindent ezzel kapcsolatban, itt pedig nincs szakirodalma a témának csak néhány internetes fórum) egészen addig, amíg tavaly áprilisban megjelent egy német szakember törökre fordított könyve, az első a témában.

További terveim közé tartozik a helyi médiában népszerűsíteni a módszert és pár év múlva talán oktatni is – az elsők között az országban.

2014-02-26
Klaudia Gyenes Karazeybek