Kilenc pontban Törökország: Az alkudozás 9 szabálya

A törökök úgy tartják, hogy a vendég – és így a vásárló – is Isten ajándéka, ezért megtesznek mindent, hogy az ember elégedetten távozzon. Ehhez viszont az is kell, hogy megfelelő időben érkezzünk az árushoz. Ez lehetőleg nyitás után nem sokkal vagy zárás előtt legyen, ugyanis a törökök szerint, ha egy jó üzlettel nyitják a napot, akkor annak hátralévő része is remek lesz. Ugyanez igaz a zárás előtti időre is. Ha sikerül még az utolsó órákban egy kedvező ajánlattal vásárlásra csábítani az embert, már érdemes volt felkelni.

Az egyik legfontosabb szabály, melyet egy Törökországban sokszor járt ismerősömtől tanultam, ne mutassuk ki, hogy egy adott áru, akár táska, akár sál, akár csak egy kisebb ajándéktárgy mennyire tetszik. Azt is mondhatnánk: vegyük fel pókerarcunkat. Ugyanis, ha az eladó látja, hogy mennyire megtetszett nekünk valami, akkor úgy gondolja, bármennyit megadunk érte – így nehéz lesz sokat alkudni az árából.

Ahogy már az előző pontban is írtam, a pókerarc a legfontosabb, sőt lehetőleg több terméket vegyünk kézbe, kérdezzük meg az árát, így az árust egy kicsit elbizonytalanítjuk.

Ha kiválasztottuk a nekünk tetsző dolgot, mindenképpen kérdezzünk rá az árra, és ne mi mondjuk meg, hogy mennyiért vinnénk el, mert akkor máris bukott az alkudozás lehetősége.

Miután eldöntöttük, hogy mit veszünk és az árát is tudjuk, indulhat az alkudozás. Szintén Törökországot megjárt ismerősömtől tudom, hogy általában a mondott ár feléért vagy egy kicsivel többért el lehet vinni a kiszemelt dolgot. Hagyjuk, hogy az árus beljebb invitáljon standján vagy boltjába, leültessen és megkínáljon bennünket egy-két-három csésze finom török teával és közben alkudozzunk!

Ha úgy gondoljuk, hogy az adott dolgot mindenképpen meg akarjuk kaparintani magunknak, akkor egyszer csak álljunk fel, köszönjünk el és hagyjuk őt faképnél! Még alig teszünk néhány lépést és az eladó máris a nyomunkban lesz, és egy – az előzőnél alacsonyabb – árat fog mondani, majd újra visszahív.

Blöffölni sem tilos alkudozás közben. Mondjuk azt, hogy a szomszéd árusnál vagy a bazár más részén ezt a terméket olcsóbban is meg tudtuk volna venni, vagy előző törökországi látogatásunk során sokkal jobb áron jutottunk hozzá ilyen ajándékhoz. Figyeljük meg, hogy ekkor biztos, hogy alacsonyabb árat fogunk tőle hallani.

És ha már megvan a megfelelő ár, akkor többet is vásároljunk. Ilyenkor akár egy áráért két-három terméket is megkapunk. Ha nem akarjuk megtartani a sokadik táskát, sálat vagy akármit, majd odaadjuk az ismerősünknek vagy a főnökünknek ajándékba.

És ami a legfontosabb: ez az egész csak egy játék, ne vegyük a lelkünkre, ha valamit mégsem tudtunk megvenni a nekünk megfelelő áron. Próbálkozzunk másik üzletben! Különösen az isztambuli Nagy Bazár van tele üzletekkel, így előbb-utóbb biztos megszerezzük, ami nekünk kell!

Ha ezeket megjegyezzük, biztos vagyok benne, hogy senki nem fog üres kézzel hazatérni legközelebbi törökországi útjáról, és büszkén meséli majd itthon, hogy milyen jó buli volt, amikor a bazárban alkudozott. Egy fontos dolog azért van: a nagyobb üzletközpontokban, szaküzletekben vagy akár éttermekben alkudozni nem lehet!

Kollár Kata – Türkinfo