Magyar igazságból három van, miként jókívánságból is, ha kifogjuk az aranyhalat. A cigányzenekar száz tagot számlál, hét mérföldes csizmával indulunk neki a nagyvilágnak, és a sárkánynak is illik mind a hét fejét levágni. A kilences pedig Törökország száma, legalábbis a Türkinfónál.

Sorozatunkban azt vesszük sorra, mi a 9 jó, ismert, ízletes, hazahozni-, hallgatni- vagy kóstolnivaló, sínen gördülő vagy fülbemászó… Összeállításunkban nem az objektivitás, hanem kimondottan az egyéni ízlés vezérelt bennünket. Legyen szó utazásról, irodalomról, gasztronómiáról vagy lakberendezésről, összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat Törökországról – 9 pontban.

„Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton… felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg.” – írja Márai Sándor.

Ez a mindennapi tárgy – a lépcső – nem is annyira tárgy, mint inkább fogalom. Igen, segít nekünk le-, s felmenni a térben, de egy-egy lépcsőfok az életünk lépéseit is jelentheti. Egy elég hosszú lépcsőn lépkedve pedig gondolkodhatunk, tűnődhetünk, sőt akár döntéseket is hozhatunk.

Másszunk meg most 9 olyan lépcsőt, melyek természeti kincsekhez, emlékekhez, palotákhoz, művészeti alkotásokhoz vezetnek minket!

1. Kamondo Merdiveni – Karaköy, Isztambul

Kezdjük talán a leghíresebbel, a legtöbbet fényképezett lépcsővel!

Történelem illata van; állítják sokan. A moha is bevonta, a fokokat rengeteg láb koptatta már. A Voyvoda utat és a Banker utcát köti össze a meredek építmény, mely Abraham Salomon Kamondo, a híres bankárcsalád tagjának nevét viseli 1850 óta, és valójában egy nagypapa unokái iránt érzett szeretete miatt épült meg.

Rengeteg filmben is megtalálható: többek között James Bond (Skyfall) egy motorkerékpárral hajtott végig rajta (pontosabban Robbie Madison kaszkadőr vitte véghez a mutatványt), de nemrégen láthattuk az Aşk 101 sorozat egyik fontos szerelmes, búcsúzós jelenetében is.

Cikkcakkos formája, barokkos motívumai, a 20. század elején elterjedt neoklasszikus elemekkel keverve, eklektikus stílusúvá és különlegessé teszik. A kutatók szerint azért nem hosszú, egyenes lépcsősor mert azt szerették volna megakadályozni a tervezők, hogy valaki leguruljon rajta.

Abban az időben a Galatában található munkahelyeket, üzleteket a Perában lévő lakhelyeikről nagyon nehezen közelítették meg az emberek. Abram Kamondo unokái a lakásukból az Avusturya Lisesibe (Ausztria Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola) másztak fel naponta. Nekik akarta könnyebbé tenni az utat a nagypapa, de természetesen minden ott lakó vagy dolgozó is örömmel használta.

Annyi fénykép készült róla, hogy nehéz egyet kiválasztani. Nézzék meg ezt a klasszikust! Henri Cartier-Bresson – a világhírű francia fotós – 1964-ben készítette ezt a felvételt, és segítségével kicsit a múltba látogathatunk. Ám biztatom Önöket, hogy keressenek rá a lépcső nevére és gyönyörködjenek benne sok-sok felvételen.

Ahhoz, hogy belekóstoljunk a történelmi lépcső mindennapjainak nyüzsgésébe ezt a kis videót is érdemes megnézni, melyet Emir Azim Zade fényképész készített.

2. Türkiye İş Bankası – Beyoğlu, Isztambul

Ne menjünk messzire! Beyoğluban található egy szépséges épület, mely eredetileg lakóház volt, utcafrontján üzletek sorakoztak. Az Istiklal utcában sétálva ide térhetett be a Türkiye İş Bankası (egy török nagybank) minden ügyfele, aki 1953-2016. között banki ügyleteit kívánta elintézni.

Ahogy azt a nagy cégektől megszoktuk, az évek során nemcsak üzleteket bonyolítanak, hanem műtárgyakba is befektetnek. A Türkiye İş Bankası az 1940-es évek elején vásárolta meg az első festményeket, az évtized végére már 23 műtárgyból állt a kollekció. Az 50-es évektől felgyorsult a folyamat, mára már 800 műalkotás gazdagítja a gyűjteményt.

A bank természetesen ezeket a kincseket nem zárja el a nagyközönség elől. Először 2007-ben nyitottak múzeumot Eminönüben, a Yenicami fiókjuk történelmi épületének átalakításával, majd Ankarában, Ulus kerületben, a szintén gyönyörű központi igazgatóságukat újították fel erre a célra. A harmadik múzeum előkészületei 2020-ban kezdődtek meg. Itt látható a gyönyörűséges lépcsőház, mely az épület központi eleme.

3. Beşiktaş híres lépcsői

Egy város szürke és poros. Egy kis színnel gazdagabbá, élhetőbbé tehetjük. Ami Kadıköynek a falfestmény, az Beşiktaşnak a lépcső: művészettel, színpompával teli utcákon járhatunk. Beşiktaş önkormányzata támogatásával, neves művészek közreműködésével újulnak meg a kerület lépcsői.

Az egyik leghíresebb közülük az Ehram Yokuşu, mely írókat, zeneszerzőket ihletett már meg. Nem kevesebb, mint 224 lépcsőfokot kell megmásznunk, de a város különlegességeit felkeresők számra most gyönyörűen kifestve lett még csábítóbb.

Ugyan csak 41 fokot kell felmenni, de különös élményt jelenthet a Peri çıkmazı látogatása. 150 évesnél öregebb házak között járhatunk, a belvárosban, mégis a város forgatagától messze. A neve is szép: a peri szó azt jelenti tündér. Bár senki nem tudja miért így nevezték el, mindenki szívesen látogat a csendes, titokzatos utcácskába.

4. Dolmabahçe Palota – Kristálylépcsők

Lenyűgöző és fenséges: csakis ilyen jelzők juthatnak róla eszünkbe. Szultánok és elnökök jártak rajta. Nevét onnan kapta, hogy minden egyes korlát egy-egy metszett kristályból készült. Angliában gyártották ezeket a darabokat a kor legmodernebb technológiáját alkalmazva. Ráadásul az üvegtetőn – melyet James William Smith angol mérnök tervezett meg – a palotába áramlik a napfény, mely áttör a kristályokon is.

A lépcsők mellett művészeti alkotásokat állítottak ki, illetve több órát, melyek minden kerek órában egy-egy oszmán indulót játszottak le.

A protokolltermekből a felső szalonokba vezető lépcsősor fölé középen egy hatalmas kristálycsillár lóg be, mely még lenyűgözőbbé teszi a látványt.

5. Izmir, Karataş

Nehogy azt gondolják a kedves olvasók, hogy csak Isztambulban kell dombokat másznunk, ha városi sétára indulunk!

Törökország harmadik legnagyobb városa, Izmir, egy tengeröblöt vesz körbe, a várost pedig hegyvonulatok övezik. A partról a magasabban fekvő városrészekbe bizony kaptatók vezetnek fel. Egyes városrészek megközelítése oly nehéz, hogy liftet is építettek, mely az egyik legszebb nevezetessége Izmirnek.

Karataş kerületben érdemes lépcsőzni, és talán megéri egy kicsit eltévedni is. Itt találkozhatunk a legtöbb eredeti formájában fennmaradt, több százéves izmiri házzal. Lakóövezet ez valójában, de egy kicsit művész- és bohémnegyed is. Felkereshetünk múzeumokat, zsinagógát, török fürdőket, de rengeteg kávéház, pékség is várja látogatóit.

Ebben a negyedben magyar származású asszony emlékét is megtaláljuk. Madam Amati a zsidó lakosok esküvőjén zongorázott. Hangszere ma is látható a zsinagógában.

Miután bejártunk már sok száz lépcsőfokot, megcsodáltuk a díszes erkélyeket, körbenéztünk a lifttel is megközelíthető teraszról, akkor megihatunk egy finom török kávét a Kırkmerdiven, azaz negyven lépcső nevű kávézóban.

6. Izmir, Patlıcanlı Yokuşu

A város szívében található az Agora, mely az ókort idéző idegenforgalmi terület. Innen is jól látható, a város koronájának is becézett, Kadifekale vár. E két épületegyüttest köti össze a Patlıcan Yokuşu, mely hosszú, szűk és nagyon meredek. A kaptatón történő feljutást az úttest és lépcsők is segítik.

Sajnos most nincs a legjobb állapotban a környék, ám a város külön projektet hozott létre, hogy az utca régi fényében tündökölhessen. Oly hosszú, oly sok épület található itt, hogy izmiriek százai idéznek fel ilyen-olyan emléket vele kapcsolatban: ott laktunk, ott élt nagyapám, ott tanultam, ott dolgoztam.

Engedjék meg, hogy népnyelvi leírását is megosszam önökkel, még ha nem is túl szalonképes: eşek osurtan yokuşu (szamárfingató emelkedő). Ez a mondás abból az időből származik, mikor az ott élőknek még szamarakkal hordták fel a vizet, a hátukra rögzített tartályokban.

7. Ihlara Vadisi lépcsői

Nem kevés természeti képződményt láttam már Törökországban, de tagadhatatlanul az egyik legcsodásabb a 14 km (bejárható 6 km) hosszú Ihlara-völgy. Helyenként 120 méter mélyen húzódik, két meredek kőfal között. A völgyben valaha több tízezer ember élt, 105 vallási emlékhely található ott, melyből ma is meglátogathatunk 14-et.

Ha a mélyben van, oda le is kell jutnunk valahogyan és egy 392 fokos lépcsőn tehetjük meg ezt az utat. Lefelé az út igen látványos és szórakoztató, ám visszafelé legalább ennyire nehéz. Igyekeztek úgy megépíteni, hogy ne legyen túl meredek, így légzési problémákkal nem küzdő, átlagos fizikai állapotban lévő látogatók, néhány pihenő beiktatásával meg tudják mászni a fokokat.

8. Lépcsők, ahol vásárolhatunk

Kedves hölgyek! Mit szólnának hozzá, ha egy bevásárlásra hívnám el Önöket, és közben kalóriát is égetünk a lépcsőzéssel? Több olyan bevásárló központ is épült Törökországban (nevezzük inkább bazárnak), ahol az üzletek körben helyezkednek el az emeleteken, és egyre magasabbra mászunk, miközben bejárjuk őket. Az egyiket – Denizliben – volt szerencsém bejárni, a másikról – Konyában – csak olvastam.

A Konya Rampalı Çarşı nevű épületben a zene- és könyvrajongók élhetik ki minden vágyukat. Nem kevesebb, mint 5 emeletet járhatunk be, számtalan üzletben kereshetjük az olvasnivalót. Sokan csak azért járnak oda, hogy beleszagoljanak a régi könyvek illatával teli levegőbe. Hangszer- és hanglemezboltok egészítik ki a hatást.

Babadağ egy piciny falu Denizli közelében. Már az is megérne egy lépcsőzős látogatást, mert a kis hegyi falucska lakói a szivárvány színeire festették házaikat és lépcsőiket, hogy szívesebben látogassanak el hozzájuk a vendégek.

Ez a falu hosszú, hosszú évtizedek óta textiliparáról és az iparágban dolgozó mestereiről híres. A Babadağlılar Çarşısı a tartomány nagyvárosában található és óriási méretekkel büszkélkedő, rengeteg textilkereskedőt összegyűjtő ház. Szédítő látvány a korlátra aggatott sok-sok színes textil, ha felnézünk (vagy le). Az üzleteket kanyargós lépcsőkön felkaptatva járhatjuk be.

Az épületet sokan mérnöki bravúrnak tartják. Tervezője, a Denizliben született, Cengiz Bektaş, aki a Török Nyelvészeti Szervezet (TDK) épületét is tervezte, melyet a köztársasági években épült legfontosabb 20 török épület között is számontartanak. Olyan mérnök ő, aki verseket is ír, így épületei is olyanok, mint a szép rímek.

9. Mardin lépcsői

Nem tudom kihagyni egy lépcsőmászós cikkből a délkelet-törökországi Mardin városát. Bár még nem jártam ott, de minden vágyam, hogy meglátogassam. Rengeteg filmet és fényképet láttam már a településről, és elég egyértelmű, hogy ott bizony sokat kell mászni, hogy bejárjuk az utcákat, hiszen az óváros gyakorlatilag egy meredek szikla oldalában épült, és a házak úgy fekszenek egymás felett, mintha az egyik teteje támasztaná a másik alapzatát.

Mardin sem maradt le más településekhez képest, és 2017-ben számtalan lépcsőjét „színezte ki”. Sokan ellenzik ezt, hiszen természetes, mézszínű kövekből épültek a házak és a lépcsők is, így nem jellemző a festés, de akad rá példa.

Nézzék csak meg ezt a filmet! Átérezhetjük milyen nehéz tisztán tartani a meredek utcákat. Itt is a szamarak segítenek az embernek, ahogy tették azt Izmirben is. De nem ám akárhogyan! Közben muzsikával is szórakoztatják az arra járókat.

Erdem Éva – Türkinfo