Kilenc pontban Törökország: 9 kevésbé ismert ókori törökországi város, amit látni kell

Knidos a Datҫa-félszigeten található, korábban itt volt a görög Caria. A város két részből állt, egy szárazföldiből és a Triopion-szigetből. A két részt egy móló és egy híd kötötte össze, napjainkban már egy homokos földszorossal kapcsolódnak egymáshoz. A sziget és a szárazföld között két kikötő alakult ki.

Az itt végzett ásatásokból kiderült, hogy a bizánci időkben nagy számban éltek a területen, mert több bizánci stílusú épület és keresztény sír maradványát is feltárták.

Knidost főként a meztelen Aphrodité istennő szobráról ismerhetik kedves olvasóink. Ez volt az első szobor az istennőről, amely teljesen ruha nélkül ábrázolta, ami eléggé szokatlan volt abban az időben. Amikor a város nehéz gazdasági helyzetbe került, a szobor eladásával kilábalhatott volna belőle, de a király ebbe nem egyezett bele. A szobrot még nem találták meg, de a talapzat, amelyen állt, már előkerült.

Knidos fejlődő város volt a maga idejében. Az építészetben, a művészetekben és a tudomány területén élen járt. Több tudós, köztük csillagász és matematikus, fizikus és a híres művész Polygnotos és Szotratosz is itt élt. Ő volt az, aki az ókori világ hét csodája közül az alexandriai világítótornyot építette.

Knidosban két színház volt, az egyik 5 000 ember, míg a másik 20 000 ember befogadására alkalmas. A kisebb a város déli részén, a nagyobb pedig az akropolisz felett helyezkedett el. Sajnos ezekből napjainkra szinte semmi sem maradt, márvány borítását még a 19. században eltávolították. Aphrodité temploma az egyik legszebb. Kör alakú, 17 méter átmérőjű épület, melynek közepén állt Aphrodité szobra. Ebből mára csak a lábazat maradt meg. A napóra és Apolló temploma a hegyen áll, és egy korinthoszi stílusú templom is. A korai keresztény időkből származó templom néhány mozaikja is látható.

Forrás: fairlightjones.com

Tlos romjai a lükiai hegyek között található, Fethiye és a Saklıkent-kanyon közelében. A város egyike volt a legfontosabb lükiai vallási helyeknek, az első lakói több mint 4 000 évvel ezelőtt telepedtek le itt.

Tlos egyike az egykori Lükiai Szövetség 6 legbefolyásosabb városának. Egy hegy tetején helyezkedik el, és egykor a lükiai nemzet metropolisza volt.

Az egyike azon településeknek, ahol a 19. századig éltek, utolsó lakói az oszmán törökök voltak. A település az egyik legrégebbi és legnagyobb volt a lükiai partvidéken. A Xanthos-völgy keleti részén, egy hegy tetején áll az ősi Tlos vár maradványa. Az akropolisz alatti lejtőkön több lükiai szarkofágot és templom formájú sírt is láthatunk. Tlos azért is különleges, mert a korábban itt élt népek különféle épületeket építettek.

Tlos egyik legjelentősebb építménye Bellerophón. A hatalmas síremléken a görög isten Bellerophón és Pegazus, a szárnyas ló látható. A monda szerint a lükiai király, Iobatész, nem nézte jó szemmel lánya és Bellerophón szerelmi viszonyát, ezért azzal büntette a férfit, hogy elküldte őt Khimairához, hogy megölje a tűzokádó szörnyet. Athéné istennő egy Pegazust adott Bellerophónnak ajándékba, aki a szárnyas ló hátára ülve, a levegőből győzte le a szörnyet, így a király belegyezett, hogy feleségül vegye a lányát. Lükia későbbi uralkodói az ő leszármazottaik és a tűz azóta is ég az Olümposz-hegyen lévő Chimera közelében.

Tlosban található még az akropolisz tetjén álló, „Véreskezű Ali”-ról elnevezett fellegvár, aki egy becstelen török úr volt. A várból csodás látvány tárul elénk a környező völgyekre, rétekre, ősi olajfaligetekre és gránátalmafákra, míg a Torosz-hegység a távoli horizonton emelkedik.
Van itt még egy római küzdőtér és egy fürdő maradványa is, melyre egy bazilikát építettek és itt áll a „7 kapu” is.
Forrás: fairlightjones.com

A közép-anatóliai Konya városának Cumra körzetében található Çatalhöyük a neolitikum egyik legrégebbi települése, i. e. 7400-5200 körül alapíthatták. Ebből az időszakból Çatalhöyüköt tartják a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt ősi lelőhelynek. Çatalhöyüköt 2012-ben vették fel az UNESCO Világörökségi helyszínek listájára, és azóta fokozottan ügyelnek az ősi maradványok védelmére. A civilizációk és a társadalmi élet fejlődésének bizonyítékaként fennmaradt lelőhely olyan házakból áll, amelyeket falfestményekkel, szobrokkal és a neolitikus lakberendezés és építészet más jellegzetességeivel díszítettek. A lelőhelyek, az épületek nem csak a külső és belső díszítőelemeket mutatják be, de egyben arról is tanúskodnak, milyen volt az ősi társadalmi élet, kultúra, vallás, mezőgazdaság és háztartás.

I.e. 9000 körül olyan folyamat indult meg a világ ezen részén, ami tudomásunk szerint azelőtt még soha sehol: megjelent a helyhez kötött életmód. A mezőgazdálkodás megszületése magával hozta a nomád, vadászó-gyűjtögető életmód végét, és állandó falvak, városok, civilizációk létrejöttét tette lehetővé. Ezek közül az első Çatalhöyük volt. A településen lépesméz szerkezetű lakásokban éltek. Népessége akkoriban a becslések szerint elérte a 10 000 főt, ami miatt egyedülálló metropolisznak számított.

Forrás: ancient-origins.net

Aphrodisziasz, Aphrodité, a szerelem istennőjének városa, kb. 2 órás autóútra helyezkedik el Epheszosztól és Pamukkalétól, az égei-tengeri régió legérdekesebb régészeti helyszíne.
A széles, termékeny Meander-folyó völgyében elhelyezkedő város már évezredek óta áll itt. Központi részén, egy dombon az akropolisz, ami a korai bronzkor idejében épült.
Az i.e. 8. században Aphrodisziaszt Aprodité városaként ismerték, sok zarándok jött ide, hogy tiszteletüket tegyék a szerelem istennője előtt. A rómaiak Aphroditét Vénusznak hívták és az ősi termékenységi rítusokat, köztük a hastáncot is a tempolmban végezték el. A keresztények templomot építettek a helyére.
Napjainkban a gyapotmezők, ciprusligetek között látható egy hatalmas kapu, az aphrodité templom alapja, egy keresztény püspöki palota, és egy gyönyörű márvány odeon. Ezek mind kitűnő állapotban maradtak fenn, éppúgy, mint a közel 30 000 néző befogadására alkalmas stadion. Az akropolisz oldalán álló márvány színház is nagyrészt épen maradt. A helyi múzeumban pedig római szobrok gyűjteménye tekinthető meg.
Forrás: turkeytravelplanner.com

Pergamon az égei-tengeri régióban, a Bakırçay-fennsíkon található. Mai neve Bergama.
Pergamont a várhegy környékén, gondosan aláfalazott teraszokra építették. I.e. 197 és 159 között élte fénykorát. Az ókori város három fő részből állt: az Akropolisz, melynek kulturális és társadalmi jelentősége volt, valamint szent helyként is tisztelték; az Alsó város, ahol a társadalom alsóbb rétegei éltek; és az Aszklepion, mely a legkorábbi egészségügyi központok egyike volt.
Az Akropoliszban található legtöbb épület, mint például a csarnokokkal ellátott híres könyvtárépület, a domboldalra épített színház, a Zeusz oltár és Athéné temploma is a város virágkorában épült.
A pergamoni könyvtárat II. Eumenész alapította az alexandriai könyvtár mintájára. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Ekkor fejlesztették ki a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat – a korábbi papirusztekercsekkel ellentétben – könyv formában lehetett használni. A könyvtár 200 000 kötetét Antoniusz Kleopátrának ajándékozta nászajándékként.
A 10 000 ember befogadására alkalmas színház az egyik legtöbb lépcsőből álló építmény a világon.
A régi épületek maradványai között sétálva csak sejteni lehet, hogy milyen fényűző volt régen ez a település. Fantáziánkat segítheti a bejárat közelében elhelyezett makett, ami bemutatja, hogy valójában hogyan nézhettek ki az egyes épületek.

Arisztotelész Asszoszban élt, Szent Pál pedig ellátogatott ide, a mai turisták viszont az ősi romok miatt és a kitűnő butikhotelekért látogatják.

Bár hivatalosan Behramkalenek nevezik, a legtöbb ember a Trójától délre lévő Assos ősi város nevét használják. Az ősi várost i.e. 700-ban alapították a leszboszi telepesek.

Az olajfaligetekkel körülvett domb tetején áll a görög dór stílusú templom romja, melyet a városfal és az ősi nekropolisz (temető) vesz körül. A közelben található a 14. században épült Murad Hüdavendigar mecset. A hegyről csodálatos kilátás nyílik az Égei-tengerre és a közeli görög szigetre, Leszboszra.

A domb meredek, tenger felőli oldalán, a vízparton van egy kis falucska, Behram, amit mindenki csak İskele néven emleget. Az itteni régi kőházakban fogadók, hotelek és éttermek működnek. A bájos és festői falucska egyik vonzereje az aprókavicsos strand, de leginkább a hajókirándulások és a falucska atmoszférája miatt keresik fel.

Forrás: turkeytravelplanner.com

Magnesia ad Meandrum Aydın tartomány Germencik körzetének Ortaklar negyedében található. Az írásos emlékek és a legenda szerint a várost egy Thesszáliából érkező törzs alapította, ők voltak a megnészek. Az első Magnesia pontos helyét senki sem ismeri, de nagy valószínűséggel a Menderesz-folyó szélén lehetett.

A magnészek i.e. 400-ban építették újjá a várost a Gümüş-folyó közelében, mert úgy gondolták, hogy itt nagyobb biztonságban lehetnek a perzsáktól. Magnesia uralkodói először a szeleukoszok voltak, őket a Pergamoni Királyság követte, majd különösen fontos város a római korban lett.

A várost földsánccal vették körül, amely 1,5 km átmérőjű területet fedett le, ahol jól kiépített úthálózat is volt, stratégiailag fontos szerepe volt a Piréné, Epheszosz, Tralleisz kereskedelmi háromszögben. A Gümüş-hegységhez való közelsége miatt nem igazán tudta az ellenség elpusztítani.

A területen az első ásatások 1891-ben kezdődtek, ekkor került elő a színház, az Artemisz templom és oltár, az agóra (piactér), a Zeusz szentély és a prütaneion (közigazgatási épület) nagy része, ez a feltárás 21 hónapig tartott. 100 évvel később a török Kulturális Minisztérium és az Ankara Egyetem támogatásával újrakezdődtek a régészeti munkák. Ekkor találták meg a Priénéi Hermogenész, görög építész emlékére emelt szentélyt, melyet az Artemisz templom romjaira építettek az i. e. 6. században. A szentély Anatólia negyedik legnagyobb, ión stílusban épült építménye, melyet 8 x 15 oszlop tartott és 67,5 méter x 40 méter területű volt. A szentély előtt egy U alakú oltár állt. Ezt domborművekkel és emberalakokkal díszítették.

Magnesia további fontos leletei a ma nagyrészt föld alatt lévő színház, az agóra és a Zeusz szentély. Magnesiában feltártak még egy tornatermet, egy fürdőt, egy 25 000 fő befogadására alkalmas stadiont, bevásárlóközpontot, valamint egy bizánci bazilikát és a kor egyetlen iszlám épületét, a Çerkez Musa mecsetet.

Forrás: kultur.gov.tr

Piréné Törökország nyugati részén, Milétosztól északra helyezkedik el. Az ókorban görög szent város volt és itt állt Athéné temploma. Ma romjait Güllübahçe város mellett találhatjuk meg.
Az i. e. 8. században a város az Ióniai Szövetség tagja volt és ekkor vált fontos vallási hellyé. Később a perzsák felügyelete alá került egészen Nagy Sándor megérkezéséig.
A ma látható romok i. e. 350 körüli város maradványai. Piréné eredetileg kikötőváros volt, de a Meander-folyó feliszapodása miatt a város elzáródott a tengertől. Az új város így a szárazföldön épült fel, ott, ahol ma is látható.
Az új város fő temploma az Athéné templom volt, melyet i. e. 334-ben Nagy Sándor emeltetett. A város i. e. 129-ben a Római Birodalom része lett. Majd a bizánci időkben keresztények költöztek be és ez lett a püspök székhelye is.
A 13. században került török kézre, ekkortól fokozatosan elnéptelenedett.
A régészeti munkákat a 19. században kezdték meg a területen. Ma a hosszan elnyúló városfal maradványait láthatjuk, a város egy teraszra épült, itt áll az Athéné templom maradványa is. A templomhoz közel, a város központjában megtekinthető még az agóra (piactér), a sztóa (piaccsarnok) és a színház maradványai is. Ezt a színházat eredetileg a görögök építették az i. e. 4. században, majd az i. e. 2. században a rómaiak kibővítették, így már 6 000 néző befogadására volt alkalmas. Érdemes még megnézni az oltár, a buleutérion (tanácsház), egyéb templomok, a stadion és a gümnaszion (edzőhely) romjait is.
Forrás: sacred-destinations.com

Aizanoi ősi város maradványai Kütahya tartományban találhatók a Penkala-folyó mentén. A város a római korban fontos politikai és gazdasági központ volt. 2012-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listájára.
A területen már a bronzkorban éltek, a hellenisztikus korban a Pergamoni, majd a Bithüniai Királyság fennhatósága alatt állt.
Később püspöki székhely volt.
A 7. században a város hanyatlásnak indult. A szeldzsukok idejében a templomhegyet a tatárok citadellává alakították át.
Az 1824-ben európai utazók fedezték fel Aizanoi maradványait, az 1830-as és 1840-es években már folytak a területén régészeti vizsgálatok, de a német régészeti intézet csak 1926-ban kezdte meg a tényleges feltárási munkákat.
A város nevezetes épülete a Zeusz templom, mely egy dombon áll és ez volt a város fő szentélye. A feltárt kerámia leletek tanúsága szerint a 3. évezred első felében már éltek itt.
A tatárok lovas és harci jeleneteket faragtak a templom különböző részeire.
Az 1970-es években Gedizben bekövetkezett földrengés a templomot jócskán megrongálta, később helyreállították, és most ebben a formában látható.
Az Aizanoi színház és stadion egy épületkomplexum volt, ami az ókori világban egyedülállónak számított. A két épületet a színpad kötötte össze.
A legutóbbi ásatások során kiderült, hogy volt itt egy sztoa (fedett piaccsarnok), amelyet kb. i. sz. 400-ban építettek és oszlopok szegélyezték utcáit.
Két római fürdő maradványai is előkerültek, az egyik a színház-stadion és a templom között, a másik a várostól északkeletre helyezkedett el. Ezt később újjáépítették és a püspök székhelye lett.
A város nekropolisz (temető) részén, fríg sírkövek vannak, mindegyik ajtaja felett az elhunyt, vagy az adományozó neve olvasható. A férfiak sírját bika, oroszlán és sas motívumokkal, a nőkét egy kosárnyi gyapjú és tükör motívumokkal díszítették.
Forrás: en.wikipedia.org

Kollár Kata – Türkinfo