A vágtázó infláció az egyszerű törököket Izmirben és persze az ország más részein is a megszorítások, korlátozások és pitiáner csalások áldozatává teszi, ám Erdogan népszerűségén nem esett csorba.
Régen más volt, egymás hegyén-hátán tolongtak itt az emberek.
Törökországban az éves infláció 84,4 százalék volt novemberben – közölte nemrég az ország statisztikai hivatala, az Enag független szakértői csoport azonban 171 százalékra teszi a pénzromlás ütemét.
A vágtázó infláció pedig az egyszerű polgárokat Izmirben és persze az ország más részein is a megszorítások, korlátozások és pitiáner csalások áldozatává teszi.
Az 54 éves Sidika piaci negyedben meghúzódó ruhaboltjába három napja nem lépett be vásárló. Ha valaki mégis megjelenik, az sem feltétlenül jó hír.

Jönnek az itt nyaraló németországi törökök, akik mindent féláron akarnak megvenni, és így lejjebb verik az árakat
– mondja.
Szidika egyébként már nem engedheti meg magának a nyaralást. Tavaly három napot töltött Kusadasi üdülőhelyen, Izmirtől másfél órányi autóútra délre, ám mára megbánta.
„Még mindig fizetem a részleteket. Rengetegbe került, pedig nem is egy luxusnyaralás volt”
– jegyzi meg.
Már az alapvető élelmiszerek is megfizethetetlenek – fejti ki a nyugdíjas Belgin, aki a piacon dolgozik, mert a nyugdíja egyszerűen nem elég a megélhetéshez. „Húst már nem eszünk, csak a legolcsóbb halat” – mondja.
A bérházunkban van gázfűtés, de már senki sem kapcsolja be, mindannyian fatüzelésű kályhával fűtünk.
Több millió töröknek kell megélnie a havi 280 eurónak megfelelő minimálbérből,
amelyet a kormány tavaly december óta már kétszer megemelt a török vásárlóerő védelmében. Januárban újra emelnek, elvégre közelednek a választások.
Szerző: Murányi Ernő