Ki volt Jakováli Haszan pasa?

Ismereteim szerint először Foerk Ernő említette 1918-ban. Hamarosan a pécsi helytörténeti és turisztikai munkákban is elterjedt a neve. Az építés idejéről is Foerk Ernő nyilatkozott először, amelyet ő indoklás nélkül a 16. századra tett. A dátumot a helytörténetírás úgy látszik, kevéssé vette át, csak a Dercsényi-Pogány-Szentkirályi féle Pécs-kötetben találkoztam vele (1956). 1960-ban megjelent, Pécs török műemlékeit tárgyaló művében a régész Gerő Győző így fogalmazott: „Hasszán pasa dzsámijának építési idejét nem ismerjük, de minden valószínűség szerint – társaihoz hasonlóan – a XVI. század második felében épült.” Bár sem e munkában, sem a későbbiekben nem találunk olyan tudományos érvelést, mely e nézetet igazolná, mégis széles körben elterjedt e vélemény.

A dzsámi falán látható műemléki táblán is e dátum olvasható. A jeles török művészettörténész, Ekrem Hakkı Ayverdi sokkal óvatosabb volt e kérdésben. Haszan pasa személyét nem határozza meg, Jakovát a koszovói településsel azonosítja. Az építkezés ideje kapcsán megjegyzi, hogy a dzsámi rosszabbul van tájolva, mint a Kászim pasa dzsámija, ezért esetleg korábbi lehet annál. Jakováli Haszan komplexumáról – elsősorban a kolostorról – több dokumentum is megemlékezik, azonban mindössze kettő tartalmaz használható információkat az alapító személyére, s így közvetve az alapítás idejére vonatkozóan: Evlia cselebi útleírása 1663-ból (a), és egy szultáni parancs 1680-ból, amely a dervisektől elvett kolostor visszaszolgáltatásáról rendelkezik (b). A két forrásból az alapításra vonatkozóan a következő információk nyerhetők ki: 1. Az alapító neve Haszan (a, b), rangja pasa (a, b). Mellékneveként szerepel a Jakováli (‘Jakovából való’, a) és a gázi (‘hitharcos’, b). 2. Az alapító egy egész komplexumot hozott létre a Szigeti kapu előtt: dzsámit, medreszét (főiskolát) és mevlevi kolostort is építtetett (a). 3. Az alapító fia, Hadzsi Memi 1680-ban életben volt (b). 4. A komplexum 1663-ban már készen állt (a). A fentiek alapján megkockáztathatunk néhány következtetést : 1. Mivel egy teljes komplexum építéséről van szó, Haszan pasa minden bizonnyal erősen kötődött Pécshez. 2. Mivel fia 1680-ban még életben volt, Haszan pasa működésének idejét a 17. századra kell tennünk. 3. A Gázi melléknév talán a végvidéki szolgálatra utal. 4.

A Jakováli ragadványnév a pasa jakovai kötődését mutatja. E néven két várost tartottak számon a birodalomban. Az egyik Koszovo nyugati részén fekszik (ma: Djakovica), a másik a Dráván túli Baranyában volt, magyarul Diakovárnak hívták, mai neve: Djakovo. 5. Mivel a Jakováli ragadványnév más forrásban ismereteim szerint nem szerepel, nagyon valószínű, hogy a pasát más megkülönböztető névvel ismeri a történetírás. Szerencsénkre akad egy olyan személy, akire mindezek a tulajdonságok ráillenek: a történeti irodalom Hadzsi vagy Szokolovics Haszan kanizsai pasaként ismeri őt. Közvetlen forrást jelenleg nem ismerek arra vonatkozóan, hogy ő lenne a kolostor alapítója, azonban a fenti kritériumok mindegyikének megfelel, sőt, életrajza további közvetett bizonyítékokkal is szolgál. Mielőtt azonban megpróbálnánk felvázolni pályafutatását, érdemes néhány szót szólnunk a kutatás lehetőségeiről is. A török hivatalos iratokban és a történeti munkákban a hatalmi elit tagjait többnyire csak személynevükkel és rangjukkal említik meg, az apai nevet gyakorta elhagyják. Mivel többen is viseltek azonos nevet, a szolgálati helyek pedig gyakorta változtak, az életpályák rekonstruálása igen nehéz. A nem túlságosan egyértelmű névadási gyakorlat persze magukat az oszmánokat is zavarta, ezért a hasonló nevet viselő személyek megkülönböztetésére ragadványneveket (lakab) használtak. (Ezekkel leggyakrabban a krónikákban találkozunk.) Ezek azonban változhattak is, így a kései korok kutatóját csak részben segítik ki: azt is ki kell derítenünk, hogy egyazon személy hányféle lakabot használt. Történetünk egyik hőse, Ibrahim pasa például a következő ragadványnevekkel fordul elő forrásainkban: Deli (‘bolond’), Hadzsi (‘zarándoklatot járt’), Szarhos (‘részeges’), Gázi (‘hitharcos’), Jakováli (‘Jakovából való’); ezek mellé sorolhatjuk még a családi kötelékekre utaló megnevezéseket is: Memibegovics (‘Memi bég fia’) és Szokolovics (‘a Szokollu családból való’). A dzsámialapító Haszan pasa esetében is hasonló problémával kell szembesülnünk. 1. Haszan pasáról az első információm egy olasz nyelvű levélből származik. Egy 1623. november 11-én kelt zárai jelentés szerint a boszniai pasa fiát, Haszan béget egri pasává nevezték ki. 1624-ben a spalatói comes megerősítette ezen információt. Más forrásokban azonban ebben az időszakban Haszan nevű egri pasával nem találkozunk, viszont éppen ekkoriban adatolható Szülejmán, majd Ahmed pasa.

Haszan egri kinevezése tehát legalábbis kétséges. Az első biztos adat 1626-ból, az apa – Szarhos Ibrahim pasa – egyik leveléből származik, amelyben többek között arról tájékoztatja Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet, hogy Haszant a közelmúltban kanizsai pasává tették. Sokáig nem élvezhette e posztot, mivel 1627-ben már Bekir töltötte be e funkciót. 1631-ből több családi levél is fennmaradt, ezekből az derül ki, hogy Haszan Isztambulba ment, hogy engedélyt kérjen egy mekkai zarándokútra. Minthogy később hadzsi (‘zarándok’) melléknévvel tűnik fel, az utazásra minden bizonnyal ténylegesen sor került. I. Rákóczy György erdélyi fejedelem portai deákja, Kőrösi István – Haszan régi ismerőse – azt tudatta urával, hogy a pasa „többig esztendőnél az ő szent földükre, Tiabára [a Kábához, Mekkába] járván, itt viszont [Isztambulban] csaknem esztendeje, hogy csak költséggel és fogyatkozással lakik” Ezek szerint tehát Haszan 1631-ben ment Mekkába, ahonnan 1632 nyarán térhetett vissza Isztambulba, ahol a megfelelő pozíció megszerzésére várakozott. A szerencse végül 1633. július 29-én mosolygott rá, ekkor a szultán „a fejedelem [Rákóczy György] tiszteletiért” kanizsai pasává nevezte ki. Kőrösi jelentéséből kiderül, hogy az erdélyiek erősen támogatták Haszant, mert a „szegény megholt fejedelem [Bethlen Gábor] is igen szerette”. Az erdélyi követ csak azon bánkódott, hogy nem sikerült a fejedelemséghez közelebb fekvő állást szerezni Haszannak. Ezután hosszú ideig – talán csak egy rövidebb megszakítással – e posztot viselte, amelyben még 1640-ben is megerősítették. S valóban, 1641-ből is fennmaradt egy magyar nyelvű levele. Vitézei „teljesítményéről” a magyarok sokat panaszkodtak, ő pedig mentegetődzött Esterházy Miklós nádorhoz írott levelében. Haszan végvidéki aktivítása indokolja a Gázi előnév használatát is. Nem lehetetlen, hogy rövid kihagyás után ismét Kanizsán tevékenykedett, s őt tisztelhetjük Sáhin Haszan pasa személyében. Az újonnan érkező helytartó, akit a magyarok először Haszannak neveztek, Sahin Haszanként írta alá egyik levelét. Adataink azután Sahin pasáról szólnak, ilyen néven nevezik ki Eger élére is, ahonnan viszont ismét csak Sahin Haszan néven ír. A kettős névhasználat meglehetősen furcsa. Ugyanakkor a török sahin szó éppúgy sólymot jelent, mint a szláv szokol. A nevezetes Szokollu család tegjai pedig törökösen Sahinoglunak nevezték magukat.

Az azonosítást ugyanakkor gyengíti az a tény, hogy Hadzsi Haszan tudtommal nem nevezte magát Sahin Haszannak, családi viszonyaira pedig a Szokolovics névvel utalt. Tovább rontja – de véglegesen nem zárja ki – az azonosítás esélyeit, ha Sahin Haszan azonos az 1639/40-ben Bosznia élén álló Bosznali Sáhin pasával – Hadzsi Haszan ekkor ugyanis a kanizsai tartományt vezette. 1649-ben Haszant Bosznia élére nevezik ki, majd hosszabb szünet után 1661 júliusában találkozunk újra vele. A hozzá intézett szultáni parancsban „a kanizsai végvidéki viszonyok ismerőjének” nevezik, s meghagyják neki, hogy akadályozza meg Zrínyiújvár építését és őrizze Kanizsát. Sajnos a levélből nem derül ki, hogy Haszant milyen minőségében utasították a fentiekre. Két évvel később feltűnik (először 1663. július 7–16-ra datált levélben) egy Haszan nevű pasa a tartomány élén, ő az, aki 1664 nyarán a várat Zrínyi és Hohenlohe hadaival szemben védelmezi. Evlia cselebi Jentür Haszan pasa néven emlegeti, s többször is volt a vendége. Levelei alapján 1665. májusáig töltötte be tisztét. Ő azonban nagy valószínűséggel nem volt azonos a mi Szokollu Haszanunkkal, aki az 1665-ös év nagyobbik felét Erdélyben töltötte. 1664 végén ugyanis a szultán Erdélybe küldte azoknak a határkérdések a tisztázására, amelyek a vasvári béke, illetve Székelyhíd lerombolása miatt merültek fel. Ekkor boszniai pasa volt, rangját még 1665 márciusában is viselte, amikor Segesváron tartózkodott. 1665. augusztus 13-án azonban már mint volt boszniai pasa ír levelet. E dokumentum alapján tudjuk, hogy a pasa Hadzsi Haszannal azonos, ugyanis Szokolovics Haszanként írta alá. Útjáról az erdélyi források gyakran megemlékeznek, találkozott magával a fejedelemmel is. Komolyabb sikereket mégsem ért el, mivel az erdélyiek nem hitték el, hogy valódi kompetenciái vannak a tárgyalások lezárásához. Haszan 1665. augusztusban, esetleg valamivel később távozott a fejedelemségből. További tevékenységéről egyelőre nincsenek adataink. 2. Haszan apját a családi levelezés szerint Ibrahim pasának hívták, akit a török történetírók Szarhos Ibrahim pasájával azonosíthatunk. Ezt az egymással összekapcsolódó életrajzi adatokon túlmenően egyértelműen bizonyítja egy 1661-ből származó szultáni parancs is, amelyet Szarhosoglu (‘a részeges fia’) Haszan pasának címeztek. Kettejük összetartozását még egy jelző teszi biztossabbá. Ibrahim és Haszan is Szokolovicsnak, azaz a Szokollu családhoz tartozónak nevezi magát magyar leveleiben. Az apa Szokolovits Ibrahimként ír levelet 1632-ben a kassai főkapitánynak. Maga Haszan is Szokolovitnak nevezi magát a nádorhoz írott levelében, 1634-ben. Ibrahim anyja ugyanis a neves famíliához tartozott: Lala Mehmed budai pasa, később nagyvezír nővére, s így a család legrangosabb tagjának, Szokollu Mehmed nagyvezírnek az unokatestvére volt. 3.

Ibrahim életpályája a rendelkezésünkre álló adatok alapján fő vonalaiban körvonalazható. 1603-ban mint kösztendili bég vett részt a Buda felmentésére induló török hadjáratban. 1605-ben Bocskai kapitánya, a Dunántúlon és Stájerországban tevékenykedő Némethy Gergely mellé rendelték. Ekkor már valószínűleg a kanizsai vilájetet irányította, magyar nyelvű levelei 1605. júniusától 1607. februárjáig maradtak fenn. Még 1608. július 7-én is említik e rangban, ekkor Mohácsra vonult csapataival Ali budai pasa hívására. Sőt, az év szeptemberében még e minőségében írt felterjesztéseket Isztambulba. 1609–10-ben Boszniai pasa volt, 1610 őszétől pedig az egri tartományt irányította. Itt szolgál legalább 1615 májusáig. 1615 végén Moldvában lázadás tört ki, István vajdát elűzték. Támogatására a szultán Ibrahim pasát rendelte ki, aki akkor a szilisztrai szandzsák vezetője volt. Bár a moldvaiak visszavonulásra kényszerítették, hamarosan Iszkender pasával és annak boszniai és szerémségi csapataival tért vissza, s fojtotta el a lázongást (1616). Nem lehetetlen, hogy ő az az Ibrahim pasa, aki 1620-ban a temesvári tartományt vezette, majd újra boszniai pasává lépett elő. Pecsevi szerint e minőségében Bethlen Gábor segítségére küldték, bár később az elmaradt támogatásért a kanizsai pasát, Deák Mehmedet marasztalták el. Peez adatai szerint Ibrahim is távozik egy rövid időre Bosznia éléről, de 1623 májusában ismét ebben a minőségében nevezik ki a Bethlen mellé rendelt seregek szerdárjává (parancsnokává), ekkor vejével, Arszlánnal együtt valóban részt vett a morvaországi hadjáratban. 1625 második felében még boszniai pasaként kapott parancsot, 1626 júliusában azonban már csak mint volt boszniai pasa írhatott levelet Bethlen Gábornak. 1628 áprilisa és augusztusa között egri pasa. Valószínűleg – időrendi megfontolásokból – ő bukkan fel 1629 végén és 1630-ban Temesvár élén. 1631 áprilisában újra Egerben találjuk, s bár 1633. február 24-én már utódját nevezik ki, ő még március 11-én is e minőségében ír a rimaszombatiaknak. 1634. október 23-án viszont mint volt temesvári pasa kapja meg a szegedi szandzsákot arpalikként. 1635 legelején Bosznia élére nevezik ki. Itt csak rövid ideig időzhetett, 1635/36-ban már utódját, Szálihot említik. 1636-tól 1640-ig számos dokumentumban bukkan fel egy – vagy több? – Ibrahim pasa, aki arpalikképpen (nyugdíj-, ellátmányképpen) kap különböző szandzsákokat. 1636 szeptemberében Szegedről ír levelet, 1637-ben Pozsegát kapja, mint korábbi boszniai pasa, ugyanezen év szeptemberében újra Szegeden találjuk 1638-ban mint volt temesvári pasa levelez a városból. 1639-ben volt boszniai pasaként ír alá egy levelet. 1640-ben pedig ismét „szegedi váli”-ként bukken fel. Néha a Deli megkülönböztető név is előkerül, amelyet Szarhos Ibrahim is használt: a fenti adatok egy része minden bizonnyal hozzá köthető. Figyelemre méltó, hogy Ibrahim Pecsevi, aki 1650 körül távozott az élők sorából, két helyütt is elhunytnak (merhum) nevezi Ibrahm pasát. Más források szerint azonban még az 1660-as években is élt egy Szarhos Ibrahim nevű pasa. Evlia cselebi 1660-ban találkozott vele, s Eszterházy Pál szerint Érsekújvár ostromában is szerepet kapott 1663-ban: „A tüzérek tábornoka Ibrahim pasa, akit Scori-nak, azaz iszákosnak neveznek, és e névre valóban rászolgált. Hatvanéves, s bár sokat tapasztalt katona, már nem ügyes, mert az öregségtől reszket minden tagja. Szakálla hasonlít az alkoráni szakállra.” Újvári szerepléséről a török ügyekben egyébként eléggé megbízhatatlannak tűnő Georg Kraus segesvári történetíró is tud.

Esetleg elképzelhető, hogy Pecsevi és Esterházy is tévedett: előbbi tévesen állította halottnak, utóbbi pedig rosszul adta meg életkorát. De az is lehetséges, hogy két különböző, bár nagyon közeli rokonságban álló személyről van szó. A nevek azonossága mindenképpen zavarba ejtő, már csak azért is, mert az atya – vagy nagyapa – személye azonos. 4. Ibrahim pasa apját Pecseví szerint Arnaut (‘albán’) Memi bégnek hívták. A jeles történetíró állítását már csak azért is komolyan kell vennünk, mert minden esély megvolt rá, hogy személyesen találkozzon a pasával, másrészt Lala Mehmed szolgálatában – 15 év alatt – sokat hallhatott róla: Memi felesége Lala Mehmed nővére volt. A családi kapcsolatot több olasz nyelvű forrás is megerősíti. Egy 1626 körül keletkezett, Bosznia helyzetét taglaló jelentés Ibrahim bin Meninbegnek nevezi a pasát. Egy levélben pedig testvérének, Halil pasának a haláláról olvashatunk, akiről máshonnan tudjuk, hogy szintén „Memimbegovics” volt. Ezzel szemben Evlia cselebi, aki pedig személyesen találkozott Szarhos Ibrahimmal, egy másik hagyományt ismertet. Szerinte a pasa nagyapját hívták Memi bégnek. Mint láttuk, Ibrahim halálának időpontja kérdéses. Az ellentét esetleg feloldható volna úgy, hogy két Szarhos Ibrahim működött a hódoltságban: az egyik fia, a másik pedig – nem az előbbi Ibrahim ágán – unokája volt Memi bégnek. Elképzelhető az is, hogy több Memi bég követte egymást a családfán. A családi kapcsolatok tisztázása további kutatásokat igényel. Pecseví ezt a Memi béget kapcsolatba hozza Karin várának elfoglalásával és a kirkai szandzsák határmódosításaival. Evlia lényegében ugyanezt állítja: szerinte a várat – másodjára – Hüszrev bég vette be 1538/9-ben (944), s eredendően egy másik szandzsákhoz tartozott, majd Arnavud Memi bég idején került át a kirkai szandzsákba. Ezek szerint mindketten ugyanarra a személyre gondoltak. Róla azután Evlia sokat ír, szerinte a 16. század egyik jeles harcosa volt, a pozsegai szandzsák várainak egyik meghódítója. Időrendi problémák persze itt is akadnak, hiszen Memi legaktívabb korszakát a források az 1530-as évekre teszik. Ha valóban ő volt Ibrahim apja, akkor ez utóbbi igen kései gyerek lehetett. 5. Akárhogy bonyolódtak is a rokoni kapcsolatok szálai, Jakova várát – a mai Djakovót, magyarul Diakovárt – éppen Memi hódította meg. S ebben a városban állt Ibrahim pasa palotája is, itt találkozott vele Evlia 1660-ban. Az utazó egyébként e helyet a család odzsklikjának, azaz központi birtokának, fészkének nevezte. Az olasz nyelvű Bosznia-leírás is Ibrahim pasához köti az egész pozsegai szandzsákot, s szokása ellenére ezt az információt Jakova esetében újra megerősíti, nyilván nem véletlenül. Így nem meglepő, hogy Haszan erről a településről nyerte ragadványnevét, s még az sem kizárt, hogy éppen itt született.

Egyébként már apját is emlegették Jakovali Ibrahim pasaként. 6. Úgy tűnik, a család sok szállal kapcsolódott Pécs városához. Memi pasa nagy valószínűséggel azonos a Szigeti kapun belül álló komplexum – dzsámi, főiskola, fürdő – alapítójával. Ez magyarázná azt is, miért építkezik Haszan a kapun kívülre: a családi alapítványokat akarta így egy tömbben tartani. Ibrahim pasának háza volt a városban, s a levelek tanúsága szerint többször tartózkodott itt. Haszan mint kanizsai pasa szintén gyakran megfordulhatott a városban, hiszen a kanizsai helytartók meglehetősen ritkán tartózkodtak tartományuk központjában. De Haszan anyai nagyszülei – a Szokolluk – is kötődtek Pécshez. Ferhád pasa dzsámit, fürdőt és kolostort alapított a városban, a jeles történetíró, Ibrahim Pecsevi pedig hosszú szolgálat után itt töltötte öregségét. 7. Talán az sem véletlen, hogy Haszan pasa éppen mevleví – keringő dervis – kolostort létesített Pécsen. E rend az Oszmán Birodalom egyik legelitebb kongregációja volt, e korszakban mindent egybevetve sem érte el kolostoraik száma a százat, a Balkán félszigeten pedig – Isztambult leszámítva – körülbelül egy tucat rendházuk működött. Egy végvidéki pasa számára tehát egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy éppen e rendet támogassa, mint ahogy a hódoltságban másnak nem is fordult meg ilyesmi a fejében. Csakhogy a Balkán egyik legnagyobb múltú rendháza éppen Bosznaszarájban, azaz Szarajevóban működött; 1462-ben alapította Isza bég. Haszan családjának boszniai kapcsolatai egyértelműek, apja, nagybátyja és ő maga is jó néhány évig irányította a tartományt. Valószínű tehát, hogy éppen a szarajevói kolostor adhatta az ihletett a pécsi rendház alapításához. A fentiekből úgy vélem, a nyitva maradt kérdések ellenére is jól kirajzolódik egy nagyhatalmú, a boszniai és a kanizsai végek életében meghatározó szerepű család története, amely sok szállal kötődött Pécs városához. Az a tény pedig, hogy Haszan szűkebb családjának éppen Jakova volt a központja, egyértelműen eldönti a hódoltság legépebben fennmaradt dzsámijának alapítójával kapcsolatos kérdést. Így viszont a komplexum semmiképpen sem épülhetett a 16. század második felében: az alapítás legkorábban az 1620-as évek második felére tehető, magam azonban inkább néhány évvel későbbre tenném.
Sudár Balázs