Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Két pasa 1555-ben

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

Két pasa 1555-ben

Busbecq lovag 1554–1555-ös konstantinápolyi követjárásával foglalkozó sorozatunk most következő részében arról olvashatunk, miként ír I. Ferdinánd magyar király 1555. január 20-án állomáshelyére megérkezett követe első, az Oszmán Birodalom fővárosában, a szultán távollétében szerzett benyomásairól. Követtársai, Verancsics Antal és Zay Ferenc után a szultán távollétében két fontos emberrel is találkozik: Hadim Ibrahim és Rüsztem pasákkal.

Ahogy azt sorozatunk előző részében láthattuk, Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd király új instrukciókat hozó követe 1555. január 20-án érkezik meg Konstantinápolyba, ahol már ott állomásozó követtársai, Verancsics Antal és Zay Ferenc igen-igen várják. Arról is olvashattunk, hogy Verancsics és Zay ugyan örül Busbecq érkezésének, ám az Erdély és Magyarország újraegyesítéséhez kellőképpen eszköztelen I. Ferdinánd új instrukcióinak kevésbé: ezek az instrukciók ugyanis arra engednek következtetni, hogy Erdély és Magyarország egyesítése egyelőre – beláthatatlan távlatokra – elmarad. A folytatásban azt vizsgálhatjuk, mit ír Busbecq első konstantinápolyi élményeiről, találkozóiról.

Hadim Ibrahim pasa

Az előző részben arról már olvashattunk, hogy Busbecq megérkezésekor Szulejmán éppen Kis-Ázsiában tartózkodik, a Szafavida Perzsiával folytatott háborúja élén. Busbecqnek arra még várnia kell, hogy személyesen is találkozhasson a szultánnal. Más előkelőségekkel azonban így is alkalma nyílik találkoznia a birodalom székhelyén. Így ír:

„A törökök fejedelme ebben az időben seregével távol volt Ázsiában, s nem maradt a városban senki a város parancsnokán, az eunuch Ibrahim pasán és a tisztségéből elmozdított Rüsztemen kívül, kit azonban régi hatalmára emlékezve és a hatalomba való hamarosani visszatérését várva hivatalból meglátogattunk és üdvözöltünk; s nála ajándékokkal tiszteletünket tettük.”

Az a bizonyos Ibrahim pasa (1473–1562), akiről itt  Busbecq említést tesz, Boszniában született: innen küzdötte fel magát a hatalom csúcsaira. Hadim Ibrahim pasa (a hadim ragadványnév, jelentése: ’eunuch’) már Szulejmán uralkodása idején lett a fehér eunuchok vezetőjeként a Boldogság Kapujának agája (röviden: Kapı ağası, ’Kapu aga’), de többször volt Konstantinápoly kormányzója is, így történetesen Szulejmán 1553–1555 közti perzsa hadjáratának idején is. A Boldogság Kapuja a Topkapı szeráj harmadik és negyedik udvarához vezet: e területen a 16. század végéig az eunuchok látták el a belső szolgálatot, kiknek két csoportja is volt. A fehér eunuchokat a Kapı ağası, a fekete eunuchokat a Kızlar ağası ’a lányok agája’ vezette.

Rüsztem pasa

Sorozatunk egyik korábbi részében már olvashattunk arról, hogy Busbecq kénytelen szembesülni az élet szinte minden részét átható baksis rendszerével. A korrupció állami szintű megtestesítője pedig ebben az időszakban pontosan az a bizonyos Rüsztem volt, akiről fentebb Busbecq ír. Rüsztem minden bizonnyal horvát (vagy bosnyák) származású volt, 1500 körül születhetett. Szulejmán fegyverhordozójaként már a mohácsi csatában is részt vett, majd különböző funkciókat kapott: folyamatosan emelkedett a ranglétrán. 1539-ben a szultán feleségül adta hozzá 17 éves lányát, Mihrimaht – róla hamarosan olvashatunk.

Szulejmán vejeként Rüsztem 1544-ben nyerte el (először) a nagyvezíri rangot, melyet egészen 1553-ig viselt. Két évvel később, 1555-ben, azaz nem sokkal Busbecq érkezése után, ismét elnyerte a nagyvezíri rangot, melyet ezúttal haláláig, 1561-ig viselt.

Joggal merül fel a kérdés: mi történt 1553–1555 között? Miért mozdította el pozíciójából, majd helyezte vissza ugyanoda két évvel később Szulejmán szultán Rüsztem pasát, saját vejét? Erre hamarosan fény derül a folytatásból, amikor is tovább olvassuk Busbecq leírását a korabeli eseményekről. Addig annyit mindenképp elárulhatunk: szappanoperába illő, de véresen valós családi drámák és hatalmi kérdések lappanganak a háttérben.

Felhasznált források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Képek forrása:  Wikimedia

Horváth Krisztián – Türkinfo