Kalandozások a kortárs török irodalomban Betty Günnel – Mina Urgan

Gyakran felteszik a kérdést, hogy mikor jutottam el a török nyelv elsajátításának arra a szintjére, amikor már azt mondhattam magamról, hogy jól beszélem a nyelvet. Még mindig, 25 év elteltével is, nap mint nap találkozom új szavakkal. De én úgy gondolom, hogy amikor már odáig jutunk, hogy egy könyvet el tudunk olvasni az adott nyelven anélkül, hogy szótárt használnánk, az már egy elfogadható szint. Mikor Törökországba költöztem, nagyon sok minden hiányzott otthonról, a szeretteimen kívül leginkább a könyvesboltban való búvárkodások. Ez mindig olyan meghitt időtöltés volt a számomra. Az új könyvek illata, a halk zeneszó, egy csomó ismeretlen történet és tudás, amiben elvész az ember és ami izgalommal tölt el. Ez nagyon hiányzott.

Három év után minden nehézség nélkül el tudtam olvasni az első könyvet törökül. Büszke voltam magamra. Az elején persze csak azokat a könyveket olvastam, amit ajánlottak, hiszen nem ismertem a török írókat és költőket, de szerencsés voltam, mert sok jó olvasmánnyal ismertettek meg az új családtagok és barátok. Így ismerkedtem meg Mina Urgan első könyvével is, melyet élete utolsó szakaszában írt saját életéről, majd elolvastam második könyvét is, amelyben utazásairól számolt be. Első könyve, az Egy dinoszaurusz élete olyan óriási sikert aratott, hogy 74 kiadásban jelent meg és a legolvasottabb könyvek élére került. Második regénye pedig, az Egy dinoszaurusz utazásai címmel került a könyvesboltok polcaira, mely szintén sikert aratott.

Meglepte az írónőt ez az érdeklődés könyvei iránt és egy riportban a következőket mondta: „ Nem értettem és ma sem értem, hogy ki kíváncsi egy öregasszony életére. Annyira kirívok ebből a társadalomból. Talán valamit rosszul csináltam?”

Nem, kedves Mina Urgan, biztosíthatom, hogy nem csinált semmit rosszul. Sőt! Bátor volt, hogy fel merte vállalni másságát, bátor volt, hogy tudott nevetni önmagán és bátor volt, mert abban az időben nő létére keményen dolgozott, modern és szabadgondolkodású volt. Könyvének sikere abban rejlett, hogy olyan naivan, olyan elragadóan mesélt életfelfogásáról és életéről, hogy az olvasó hol nevetett, hol sírt, hol pedig elgondolkozhatott azon, amit olvasott.

Hosszú-hosszú évek teltek el, de soha nem felejtem el azt, amikor azt írta könyvében például, hogy: “A könyv olyan, mint a dinnye. Ki eszi meg a poshadt dinnyét? Ha beleolvasol egy könyvbe és az számodra nem jó, ne pazarold feleslegesen az idődet, lapozz tovább vagy olvass egy másikat.”

Sokunknak az a kényszerképzete, hogy ha elkezdünk valamit, azt be is kell fejezni, ha törik ha szakad. Én már nem így vélem, mert hallgattam rá.

Van itt egy másik idézet is a könyvéből, ami aranyigazság:

“Meglepőek az emberek, borzasztóan meglepőek. Néha egy közeli, néha egy önzőnek és ostobának vélt ismerősünk egy szép napon úgy meglephet bennünket egy nemes cselekedetével vagy egy bölcs mondásával, hogy fennakad a szemünk. Vagy épp az ellenkezője. Azt gondolhatjuk valakiről, hogy milyen odaadó, milyen okos és közben olyan gonosz módon tud cselekedni vagy olyan marhaságokat tud csinálni, hogy az hihetetlen. Ezért arról, akit nem ismerünk nem tanácsos a külső alapján véleményt nyilvánítani.”

Az utazásairól szóló könyvében írt a tengerről, melyért rajongott. Nem csak imádott úszni, hanem nagyon jó úszó is volt és mindig úgy érezte, hogy a sós tenger vize megszabadítja minden negatív érzéstől és gondolattól.

Bejárta Törökországot, Bodrumot, Párizst, Angliát, Olaszországot, az hajdani Szovjetuniót és Amerikát majd papírra vetette kalandjait. Az ő szavaival élve dinoszaurusz módon járta a világot, ami annyit jelentett, hogy öregasszonyként kevés pénzel a zsebében.

Ebből a könyvből is megmaradt az emlékezetemben egy elbűvölő rész, ahol arról ír, hogy hogyan rabolták ki a vonaton.

“Tudjátok kedveskéim, amikor öregszik az ember, nem nagyon érzi már szükségét az alvásnak, vagy egyszerűen nem képes már rá. El-elbóbiskol ugyan, de könnyen felébred. Utazásom során valahogy álomba ringatott a vonat ütemes zakatolása és mire felébredtem nem volt már nekem se pénzem, se semmim. Valószínűleg lefújtak a tolvajok valami spray-vel, mert máskülönben biztosan felébredtem volna, hiszen a nyakamba akasztottam a pénzemet és az irataimat. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen spray nálam arra az esetre, ha elhagyna az álom. Szerintem nagyon praktikus megoldás lenne.”

Hát nem imádni való egy “öregasszony”?

Annyira felkeltette az érdeklődésemet ez az írónő, hogy elkezdtem utána kutatni. Abban az időben meg nem volt számítógép, így ezáltal megvolt az első könyvtári élményem is. Kíváncsi voltam rá, hogy ki is ez a nő.

Mint kiderült, Ö nem csak Mina Urgan, hanem Prof. Dr. Mina Urgan volt, aki 1915 május elsején született Isztambulban. Édesanyja költő, édesapja pedig drámaíró volt. Művelt, felvilágosult családba született, az irodalom iránti szeretet a vérében volt. Rendkívül sokat olvasott és tanult. Az Isztambuli Egyetem irodalom szakán francia filológiát tanult, majd ugyanott angol Filológiából doktorált. Az angol nyelv és irodalom professzorává vált, továbbá író, filológus és műfordító is volt.

Ő volt az, aki az angol irodalom legfontosabb műveit megismertette a török olvasókkal.

Fordított Thomas Malory-t, Henry Greene-t, William Goldingot, John Galsworthy-tr és Shakespeare műveit

Gyermekkorában táncolt Atatürkkel. Barátai között olyan fontos személyek voltak, mint Halide Edipig, Necip Fazil, Abidin Dino, Sait Faik és Yahya Kemal, ezért élettörténete ugyanakkor fontos kordokumentum is volt egyben.

Imádott élni és ezt az életszeretetet adta át tanítványainak és olvasóinak is. Nyugdíjas koráig tanított az Isztambuli Egyetemen, ahol mind a mai napig minden évben megemlékeznek róla egy prózamondó versennyel, ahol a győztest Mina Urgan díjjal tüntetik ki.

Mina Urgan 2000 június 15-én hunyt el. Halála nagy veszteség mindannyiunk számára.

Művei:

1984:Shakespeare és Hamlet

1995: Virginia Wolf

1986-93: Az angol irodalom története öt kötetben

1997: D.H.Lawrence

Fordításai:

Herman Melville: Moby Dick – a könyv előszavát is ő írta.

Graham Greene: The Name of Action

Sir Thomas Malory: Le Morte D’Arthur

William Golding: A Legyek ura

William Shakespeare: Troilus és Cressida – az előszót is ő írta

Díjai:

1993: Arany Könyv Díj (Altin Kitap Ödülü)

1995: a Sedat Simavi Alapítvány különdíja Virginia Wolf műveinek fordításáért

1996: az Irodalmárok Egyesületének különdíja

2014-11-27
Betty Gün – Türkinfo