„ITT NYUGSZIK MOLLA SZADIK ázsiai török szerzetes”

ITT NYUGSZIK
MOLLA SZADIK
ázsiai török szerzetes
sz. 1836
megh. 1892. május 22.
Áldás és béke hamvaira

Kicsit aggódtunk is, vajon megtaláljuk-e a sírt, de fölösleges volt. A temető hátsó kapuján belépve mindjárt ott áll, jól elkülönülve a többitől, tele friss virággal, annak ellenére, hogy az elhunytnak egyetlen rokona sincs Magyarországon, nem is volt soha.

Ki volt ez a muszlim szerzetes, akit a 19. század végén – amikor az országnak egyetlen muzulmán lakosa sem volt – török sírjellel temettek el egy keresztény temetőben, s noha nevét alig ismeri valaki, sírját mindig friss virág díszíti és a magyartanárok konferenciája koszorúzza?

Az elmúlt száz évben csupán egy-két cikk emlékezett meg a sírról, azok is inkább csak helyi lapokban. Csupán 2001-ben jelent meg Kovács Sándor Iván pompás összefoglalója és dokumentumgyűjteménye Molla Szadikról és arról a másik „dervisről”, akinek révén Magyarországra került, Vámbéry Árminról, Batu kán pesti rokonai, Vámbéry Ármin és tatárja, Csagatai Izsák címmel a pozsonyi Kalligram kiadónál.

Vámbéry Ármin, az egyik legnagyobb magyar orientalista – akiről a Stein-honlap magyar Kelet-kutatói között is megemlékeztünk – 1857-ben, huszonöt évesen került Isztambulba, ahol a szabadságharc emigráns főtisztjei pártfogásukba vették, és beajánlották franciatanárnak előkelő török házakhoz. Elképesztő nyelvtehetségével tökéletesen megtanult törökül és perzsául, s amellett kiváló kapcsolatokra is szert tett. 1861-ben indult híres útjára, amelynek során tudós dervisnek öltözve minden európai kutató közül elsőként jutott el Közép-Ázsiába, a khivai és bokharai emírségekbe, a török nyelvjárásokat tanulmányozva és kéziratokat gyűjtve. Többször is halálos veszedelem fenyegette, ha felismerik gyaur voltát, de az iszlám vallásban, tudományban, sőt szépírásban való páratlan jártasságával mindig kivágta magát. 1864-ben jött vissza Európába, s angol és magyar nyelven kiadott útleírásai révén egy csapásra világhírűvé vált

Részletek

2012-04-26