Isztambul ostroma – Az ellenzék népszerű, Erdogan találékony

Recep Tayyip Erdogan török államfő képtelen belenyugodni, hogy a márciusi helyhatósági választásokon a kormánypárt elvesztette Isztambult. Nem csak a számszerű eredményről van szó, azt megoldotta a szavazás megismételtetésével. Ami nyugtalanítja, az a kockázat, hogy másodszor is veszíthet. Ellentmondásos kampányba kezdett ezért, olyanba, amellyel pártjának eddigi politikáját is sokszorosan megtagadja.

A márciusi ellenzéki előretörésben vitathatatlan szerepük volt a kurdoknak. Pártjuk, a Népek Demokrata Pártja, röviden HDP, 12,67 százalékkal a harmadik legtöbb szavazatot kapta Isztambulban a legutóbbi parlamenti választáson. Most azonban nem indítottak saját jelöltet a legtöbb nyugati városban, annak érdekében, hogy a helyi kurdok mindenhol a legerősebb ellenzéki jelöltet támogassák. Erdogan a lépésre szokásos rutinjával válaszolt, és minden erejét arra fordította, hogy a kurdokra való mutogatással járassa le a két ellenzéki pártot, a szekuláris Köztársasági Néppártot, a CHP-t, és a jobbközép Jó Pártot, az IP-t, és a kurd szeparatizmus támogatóinak állította be őket.

Terve nem jött be, elvesztette Ankarát, Isztambult és még a kifejezetten nacionalista Adanát is. Az pedig csak ráadás, hogy Ekrem Imamoglu, az ellenzék isztambuli jelöltje és győztese beiktatása után csak egyre népszerűbb lett. Első rendelete például az volt, hogy a havi diákbérlet árát a felére csökkentette, és azoknak az anyáknak, akiknek hatévesnél kisebb gyermekük van, ingyenessé tette a tömegközlekedést. Beiktatása után megpróbálta nyilvánossá tenni az önkormányzat közbeszerzéseiről szóló dokumentumokat is.

Miért is fontos ez? Isztambult huszonöt éven keresztül vezették a konzervatívok. Ez idő alatt nem kevés korrupciós ügyük került a nyilvánosság elé. Ha Imamoglu valóban mindent nyilvánosságra hozna, amit negyed évszázad alatt ügyködtek a konzervatívok, félő, hogy maradék támogatóik is elfordulnának a kormánytól. Nemcsak hatalmas pénzekről van itt szó, hanem például arról, hogy Erdogan anno a saját médiabirodalmát is a főpolgármesteri hatalmával visszaélve építette ki.

Történt ugyanis, hogy 1994-ben, miután beiktatták a város első emberévé, felkereste Sadik Albayrak újságírót, aki az éppen csődközeli állapotban lévő és Erdogant korábban féregnek nevező Yeni Safak című napilap főszerkesztője volt. Megállapodtak, hogy a lap jó pénzért hirdetheti majd az önkormányzat legújabb projektjeit, cserébe viszont nem hívja többé féregnek Erdogant. A megállapodás sikeres volt. A napilap rövid időn belül kijött a csődből, sőt elkezdett más orgánumokat is felvásárolni. 2004-ben aztán Sadik főszerkesztő fia, Berat elvette Erdogan polgármester lányát, Sümeyyát. Innen pedig a derék sajtómunkás gyermekének egyenesen vezetett az útja az energetikai, majd a pénzügyminiszteri poszthoz.

Imamoglu tehát arra gyanakszik, hogy a kormány csak az időt húzza a választás megismétlésével, és csak a számukra kényelmetlen ügyek bizonyítékait akarják eltüntetni. Őt igazolja az is, hogy a mostani közvélemény-kutatások szerint a júniusi választásokon félmillióval több voksra számíthat a kormánypárt jelöltjénél, Binali Yildirimnél. Ez pedig nem kevés, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy márciusban csak tizenötezer szavazattal kapott többet. Erdoganról azonban nehéz elképzelni, hogy simán hagyná Isztambult ellenzéki kézbe kerülni. A kormány legújabb intézkedései alapján pedig úgy tűnik, hogy legújabban a konzervatív kurdokat próbálják meg a saját oldalukra állítani.

Folytatás

Forrás: 168ora.hu