Isztambul kalandok: Sema és Mikulás

A Mikulásról:

A piros ruhás titokzatos emberke Anatóliából származik. Mai nevén Antalyanak hívják a várost, ahol még szobor van. Puttony is van. Ez egy olyan rész ami kevésbé ismert.

Mint ahogy az is, hogy miért éppen a sarkvidékre disszidált, amikor bármely itt élő inkább a sivatagba építené fel a bázisát, ahol jól lehet kebab sütögetni, és bivaly erős (azaz rénszarvas erős, bár ha sivatag, akkor inkább teve erős) kávét főzőcskézni. Azt a fajtát, amit reggel 5 liter főzősével kezdenek, és mindig átöntik kisebb kannába, míg már alig egy pohárnyi van, majd abból tesznek egy cseppet a bögre aljára és öntik fel vízzel. Aki azt megissza, utána biztos lehagyja a tevéket, annyira hiperaktív lesz. Ha a Mikulás a sarkvidékre ment, akkor azt is kell jelenteni, hogy Antalyaban nem a tengerparton sütkérezett 1700 évvel ezelőtt, hanem a környező hegyekben síelt.

A rénszarvasokat viszont már biztosan ott szedte össze. A kicsi manók, kik az ajándékokat gyártják, könnyen lehet, hogy kínaiak. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint a játékboltok polcain található áruk többsége (legjobb példa, hogy a plüss Süsü is kínai. Tehát a Mikulás a mai Törökországból származik. Ennek ellenére a törökök nem ismerik. Mármint a Mikulást ismerik, hiszen egyedi neve is: Noel baba. A hozzá tartozó történetet nem ismerik, sem pedig a hozzá kapcsolódó ajándékozást. Vagyis nem tartják az ünnepet. Amit ismernek, az mind az amerikai filmekből tanulják meg (ahol ilyen értelmes dolgokat is mondanak, mint levegő a Marson, vagy akár a Trója háború 10 perces változata szőke hercegekkel).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a törököknek bármi ellenvetésük lenne a Mikulással vagy a szokásokkal. A csoki mindenhol csoki, az emberek pedig mindenhol emberek. Így aztán én is elrejtettem a csokimikulást Sema csizmájában. Anyu hozta nekünk Magyarországról. Itt még nem árasztották el az utcát a mikulások, mert az egész Karácsony-Mikulás-Újév egyben, majd december 31-én lesz (az örmény, és az ortodox vallás egyébként is január 6-7-én tartja, de minderről, majd később, amikor már Karácsonyra készülünk, lesz bővebben. Semának nagyon tetszett.

A csokimikulásnak nem, mikor hátba támadta a lefejezés, majd a nyam-nyam. Ugyanebben az időben az Isztambuli Magyar Konzulátuson is volt Mikulás buli. Nálunk egyenlőre gyerek nincs, de azért elvittem Semát, hogy ő is lásson mikulást. Vagyis megnézze, hogy mennek a dolgok a honabelivel. Hohohó! A követségi Mikulás törökül is tud! Tehát nalunk van az eredeti. Semának nagyon tetszett a gyereknap. Meg nekem is. Mindenhol rosszcsont gyerekek, akik néha magyarul, néha törökül kiáltoztak. Ilyenkor persze irigyeltem őket. 4-6 évesek, és már két nyelven beszélnek. De jó is nekik.

Isztambul kalandok – Sema + Én + a macskák

A bloggon a többi beszámolóhoz