Iszlám és demokrácia: a török modell

• Cikksorozat keretében mutatjuk be iszlám és demokrácia összeegyeztethetőségét a XXI. században országtanulmányok alapján.
• Előző írásunkban általánosan az iszlám és a demokrácia kapcsolatával foglalkoztunk, most Törökország példáján keresztül mutatjuk be a két eszme kapcsolatát
• Törökország kiváló példája annak, hogy létezhet demokrácia muszlim társadalmakban is
• Ugyanakkor napjainkban számos, a demokratikus elveket alapjaiban sértő tevékenység jellemzi a török vezetést

Recep Tayyip Erdogan hatalomra kerülésével jelentős reformokra került sor Törökországban, erősödtek a politikai pártok és az egyéni szabadságjogok, eltörölték a halálbüntetést, illetve visszaszorították a hadsereget. Napjainkban azonban egyre inkább a török demokrácia erodálódásáról hallani, újságírók és ellenzéki politikusok bebörtönzéséről, a szólás- és sajtószabadság erőteljes korlátozásáról vagy a kurd kisebbséggel szembeni erőszakos fellépésről. Törökországot sokáig az egyetlen muszlim demokráciaként tartották számon, de jelenleg úgy tűnik, hogy inkább egy autoriter rezsim kialakulása van folyamatban, nem pedig egy demokratikus értékeken alapuló rendszeré.

1923-ban Musztafa Kemal Atatürk létrehozta a modern török államot, majd elnökségének tizenöt éve alatt számos politikai, gazdasági és kulturális reformot vezetett be. A leghatalmasabb iszlám kalifátus, az Oszmán Birodalom hamvaiból létrejövő Török Köztársaságban, parlamentáris, részvételi demokrácia alakult ki, megtörtént az állam és az egyház szétválasztása, vegyes gazdaság jött létre, állami tulajdonnal a fontosabb szektorokban és megkezdődött a modernizáció.

A jogrendszer átalakítása során a vallási törvényeket eltörölték, új Polgári és Büntető Törvénykönyvet fogadtak el, továbbá minden polgár egyenlővé vált a törvény előtt. A reformoknak köszönhetően Törökországban valódi szekuláris rendszer jött létre, amely muszlimok, keresztények és zsidók számára is biztosította a vallás szabad gyakorlását.

Atatürk meg volt győződve arról, hogy a politikai és katonai úton kivívott nemzeti szuverenitást gazdasági fejlődésnek kell kísérnie. Ennek érdekében számos intézkedésre került sor a mezőgazdaság és az ipar különböző szektoraiban. Továbbá jelentős előrelépések történtek az oktatás, a kultúra és a nők jogainak területén is.
A drasztikus változások azonban komoly ellenállást váltottak ki, ezért Atatürk elvetette a többpártrendszer gondolatát, mert úgy vélte, hogy az ellenzék soraiba könnyen kerülhetnének olyan személyek, akik megakadályoznák a reformok véghezvitelét. Mindazonáltal 1950-ben megtartották az első szabad választásokat, de később többször is katonai hatalomátvételre került sor, a hadsereg erőteljesen beavatkozott a politikai ügyekbe. A gazdasági nehézségek fokozódó erőszakot eredményeztek, az iszlamisták és a szekularizmust támogatók közötti ellentétek pedig időről időre kiújultak és napjainkban is jelen vannak.

Erdogan és az AKP

A politikai és gazdasági válság odáig vezetett, hogy 2002-ben előrehozott választásokat kellett tartani, amelyet az Igazság és Fejlődés Pártja nyert meg, élén Recep Tayyip Erdogannal. Azóta jelentős reformokat hajtottak végre számos területen, növekedett a gazdaság, de sor került olyan intézkedésekre is, – mint például a fejkendő-törvény eltörlése vagy alkoholos italok reklámozásának betiltása, árusításuk korlátozása – amelyek felháborodást keltettek.

Sokak szerint az AKP iszlám-barát politikája veszélyezteti a szekuláris rendszer alapjait. Ennek ellenére a párt 2002 óta minden választást megnyert és először 2015 júniusában fordult elő, hogy nem szerzett abszolút többséget, de mivel nem tudott koalícióra lépni egyik párttal sem, novemberben előrehozott választásokat kellett tartani, ahol az AKP már kapott annyi szavazatot, hogy egyedül is kormányt tudjon alakítani.

Erdogant három miniszterelnöki ciklus után 2014-ben Törökország köztársasági elnökévé választották, 2015 januárjában pedig már az elnöki rendszer bevezetését szorgalmazta, amely nagyobb hatalmat biztosítana neki. Egy ilyen lépéshez azonban módosítani kell az alkotmányt, az AKP-nak viszont nincs meg az ehhez szükséges kétharmados többsége.