Ismerjük meg a Szerelemben, háborúban sorozat helyszínét, Perát!

Biztosan mindenkinek volt már olyan érzése, amikor látott egy filmet, vagy sorozatot: „ó, de megnézném ezt a helyet” vagy „de szép ház, közelebbről is szívesen látnám”. Bizonyos helyszínek felkeresése nem lehetetlen, mások csak díszletként épültek meg, így a készítők lebontják, amikor kiszolgálták idejüket.

Az egyik történet, melynek helyszínét – megjegyzem a korszakot is – szívesen meglátogatnám a Kurt Seyit ve Şura (Szerelemben, háborúban) isztambuli negyede, Pera kerülete.

Pera fogalom volt abban az időben is, ma is, csak a neve más már: Beyoğlu. Aki látta a filmet, biztosan tudja, hogy Murka édesanyja mennyire irtózott attól, hogy odamenjen. Egy muszlim asszony elveihez mérten túl szabad, túl erkölcstelen hely.

Pera az volt Isztambulnak, ami a Tabán Budapestnek. Tabán a magyar főváros egyik híres szórakozónegyede: a hangulatos vendéglők, jókedvtől hangos kocsmák vonzották a társasági életre vágyókat az 1800-as évek végi, 1900-as évek eleji Budapestről. És ahogy a budapesti előkelő családok nem szívesen engedték a Tabánba lányaikat, ugyanúgy nem engedték az isztambuli Perába, ami cukrászdáiról, színházairól, mulatóiról volt híres.

Nem egészen volt igazuk, hiszen éppen az úriemberek és elegáns hölgyek kerülete volt ez. Saját hazájukban az arisztokrácia képviselői voltak, ám valamilyen okból egy ismeretlen országba költöztek vagy menekültek. Azonban csak kevés török és muszlim élt ott, így az idegenkedés érthető. A Türkinfo egy korábbi cikkében már olvashattunk arról, milyen óriási változásokat hoztak az idegenek a korábban megszokott kultúrába, olyan – ma már mindennaposnak tűnő – dolgokkal is, mint például a tengerben fürdés.

Nem az első arculata ez a kerületnek, a 16. századi oszmán időszakban is konzulátusok, idegen országokból érkezők éltek jellemzően Perában. A 17. és 18 században ide költözött a francia, a velencei, az angol, a lengyel és a holland nagykövetség is. Gyönyörű palotaépületek állnak ma is a kerületben: 1782-ből a Venedik Sarayı (Velencei palota), 1869-ből a Fransız Sarayı (Francia palota), 1845-ből a Rusya Sefaret (Orosz nagykövetség), és még sok másik.

Egy tűzvészben a kerület nagy része elpusztult, ennek következtében Perában semmi nem maradt, ami török: a 19. századi európai városok mintájára – főleg Párizs és London – építették újjá az ide költöző bevándorlók. Olasz és francia színházak, luxus lakóépületek, hotelek, nagykövetségek épületei, bárok, mulatók, luxus áruházak, és a lakói angolok, franciák, olaszok, oroszok és egyéb országok bevándorlói. A magas külföldi lakosság aránya egészen az 1960-as évekig fennmaradt.

Az Oroszországból történő menekülésüket követően itt játszódik Kurt Seyit és szerelme(i) története, melyet unokája, Nermin Bezmen írt meg. Történetét anyai nagyanyja, Murka, és az első szerelem, a címszereplő Şura testvérének (Tina) elmeséléséből szőtte. Ezenkívül pedig alapos kutatást végzett az akkori helyszínekkel és történelmi tényekkel kapcsolatban is.

Ugyanígy kutatta a korszakot Nilgün Nalçacı is, aki a sorozat művészeti vezetője volt. A tőle származó információk alapján a filmbeli Perát mesterségesen építették meg, hogy teljesen korhű legyen.

Samandıra egy 12 hektáros területén építették meg az utcákat, és a fő helyszíneket úgy, hogy az 1920-as Perát idézzék meg.

Az İstiklal Caddesi és az abban az időszakban újdonságnak számító villamos, a Şeref hotel, a mosoda, a gyógyszertár, az összesen mintegy 30 helyszín, mely a sorozat forgatása miatt épült fel.

Az írónő és a díszlettervező Şura nővére, Valentine Taskin által hátrahagyott, perai élete során készült fotók alapján dolgoztak.

A ma Tarlabaşı kerületben egyébként működik egy Şeref Otel, de a korabeli épületet négy hónap alatt építették fel. A hotel bútorzata, teljes berendezése a Çukurcumaban található antik termékek árusaitól került beszerzésre.

Nem hiába éreztük úgy mi nézők, mintha tényleg Perában sétálnánk az 1920-as években.

Erdem Éva – Türkinfo