Interjú Kiss Gábor ankarai magyar nagykövettel

Megkerestük Kiss Gábor ankarai magyar nagykövet urat, és arról kérdeztük, milyenek a jelenlegi kapcsolatok Törökország és Magyarország között, mi várható a jövőben, és úgy egyáltalán, milyen érzés magyarnak lenni Törökországban?

Türkinfo: Bár a két ország közötti kapcsolatrendszer történelmi hagyományokkal rendelkezik, az elmúlt években mégis az érezhető, hogy valami megváltozott, és a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fellendültek. Milyen eredményeket sikerült eddig elérni, és milyen jövőbeni tervekről lehet beszélni?

Kiss Gábor: Politikai kapcsolataink kiválóak, mindkét fél többször bizonyította már, hogy a másikra stratégiai partnerként és természetes szövetségesként tekint. A Magyar-Török Felső Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács eddig két ülést tartott, amelyeken számos megállapodást írtunk alá, többek között a szociális biztonságról, a Gül Baba türbéje és környezete teljes rekultivációjáról, a nukleáris energia békés felhasználásáról, a fogyasztóvédelemről, valamint Budapest és Ankara testvérvárosi kapcsolatáról. Gazdasági téren Magyarország fontos kereskedelmi partnerként tekint Törökországra, a két ország között stratégiai az együttműködés, a magyar export euróban számolva 22,8 százalékkal emelkedett 2015 első nyolc hónapjában, miközben a török behozatal – amely arányában mintegy harmada a magyar exportnak – 24,3 százalékkal nőtt. Tavaly az eddigi legnagyobb kereskedelmi volument értük el a két ország között és idén is van eselyünk újabb rekordot felállítani. Jól haladunk afelé, hogy idén elérjük a 3mrd USD külkereskedelmi forgalmat. Kereskedelemfejlesztés szempontjából fontos, hogy az Eximbank irodát nyitott Isztambulban es ezzel megnyílt egy 153 millió EUR nagysagú vevő hitelkeret is. Törökországból közvetlenül is érkeznek befektetések Magyarországra. A török export is megindult, a napokban adtak át például a Karsan új buszait Budapest Várnegyedében. Kiváló minőséggel és a legjobb árral nyertek a pályázaton.

A Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram keretében 150 török hallgatónak biztosítunk ösztöndíjat. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink fenntartásának az alapja a folyamatos párbeszéd, a tapasztalatcsere, a gyakori magas szintű találkozók és a hatékony együttműködés a két fél minisztériumai, szervezetei között a közös projektek megvalósításában. Az országaink közötti kapcsolat szerteágazó és intenzív, mindig vannak folyamatban lévő ügyek, új ötletek, új projektek. Mint az előzőekben is említettem, most is számos közös programon dolgozunk együtt és mindkettőnk tarsolyában van is még elegendő ötlet.

A kulturális programok közül kiemelném, hogy 2016-ban lesz a szigetvári csata, Szulejmán szultán és Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulója, 2017-ben pedig II. Rákóczi Ferenc török földre lépésének 300. évfordulója, amelyeket méltó megemlékezéssel szeretnénk ünnepelni. Fontos, hogy éppen kidolgozás alatt áll Törökországgal egy afrikai közös projektünk, és számos twinning projektben veszünk részt.

T: Ha az elért eredményekből egy területet szeretnénk kiragadni, akkor külön említésre méltó a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fellendülése, valamint az Eximbank törökországi megjelenése. Milyen rendszert építettek ki eddig, milyen programokkal és gazdasági ösztönzőkkel segítik a kereskedelem fellendülését, a török és magyar üzletemberek egymásra találását?

K. G.: Míg alig több mint egy éve csupán egy külgazdasági attasé (KGA) tevékenykedett Törökországban (Isztambulban), addig jelenleg négy KGA dolgozik a török-magyar gazdasági kapcsolatok fellendítésén, kettő Ankarában, kettő Isztambulban. Annak érdekében, hogy a gazdasági kapcsolatokat szervezetten, fókuszáltan erősíthessük, és minél előbb elérjük a célul kitűzött 5 milliárd USD kétoldalú kereskedelmi forgalmat, meghatároztunk hat ágazatot, amelyekben ígéretes lehetőségeket látunk a törökországi magyar export és befektetések növelésére. Ezek a mezőgazdaság, az energetika, a víz- és környezetgazdálkodás, a gépipar, a járműipar és az ICT. E fókuszok javarészt meg is határozták 2015-ös tevékenységünket, hiszen elsősorban az ezen ágazatokhoz kapcsolódó rendezvényekre, üzleti találkozókra, konferenciákra összpontosítottunk. Ezek közül külön említést érdemel a tavaszi TUROGE gáz- és olajipari konferenciára, Ankarába érkező magyar kormányzati és üzleti delegáció, hazánk számára ugyanis Törökország nemcsak a közös befektetések, hanem az energiabiztonság szavatolása terén is fontos partner. Májusban a magyar élőállat-exportot erősíteni hivatott kormányzati delegációt szerveztünk, egy másik jelentős eseményünkre pedig nemrég, október elején Izmirben került sor, ahol Magyarország a Kentexpo városüzemeltetési és környezetvédelmi kiállítás díszvendége volt, dedikált magyar standdal és egy tucat magyar cég részvételével.

Fontos fórumok még a Gazdasági Vegyesbizottság (GVB) keretében szervezett munkabizottságok, melyek közül a legutóbbi GVB óta a vízügyi, az energetikai, a közúti és a vasúti közlekedési bizottság ülésezett. Az itt született javaslatok, döntések képezik a következő, áprilisban Budapesten sorra kerülő GVB tematikájának a gerincét.

Ami pedig az ösztönzőket illeti: a két törökországi magyar külképviselet mind a közbeszerzésekről, tenderekről, üzleti lehetőségekről, mind az elérhető támogatásokról, befektetés ösztönző eszközökről rendszeresen küld tájékoztatást az érdekelt magyar kormányzati és üzleti szereplőknek. Emellett, amint már említettük, az Eximbank törökországi megjelenése közvetlen finanszírozási lehetőséget is biztosít mind a Magyarországon befektetni szándékozó török, mind a törökországi beruházást vagy értékesítést tervező magyar cégek számára.

T: Mit gondol Törökország Európai Uniós tagságáról?

K. G.: Az EU és Törökország közötti politikai dialógus, együttműködés és partnerség fontosabb, mint valaha. Érdekünk, hogy csatlakozási folyamata lendületet kapjon, s a kapcsolatok mind több területen legyenek szorosabbak. Magyarország a kezdetek óta szilárdan támogatja Törökország uniós perspektíváját: meggyőződésünk, hogy mind az EU-nak, mind a régiónak, mind pedig Magyarországnak érdekében áll, hogy a csatlakozási tárgyalások visszanyerjék lendületüket. Törökország kiemelkedő külpolitikai és gazdasági tényező, s az Unió globális fellépéséhez nagymértékben hozzá tud járulni. Mindemellett – tudjuk – Törökország nemcsak az uniós teljesítményjelzőknek kíván megfelelni, hanem szem előtt tartja az ország modernizációját és saját állampolgárai jólétét is. Ugyanakkor azt is szeretnénk, hogy konkrét eredmények szülessenek, ezért támogatjuk újabb tárgyalási fejezetek megnyitását Törökországgal.

T: Ha a kulturális élet főbb eseményeit szeretnénk számba venni, akkor az egyik legjelentősebb, hogy 2013-ban megnyílt a Balassi Intézet isztambuli Magyar Kulturális Központja. A törökországi magyarok régóta vártak erre a pillanatra, de az is nagyon fontos, hogy milyen egyéb kulturális projektek megvalósítását tűzték ki célul, és hogyan szeretnék összefogni a külhoni magyarok itt élő közösségét.

K. G.: Nagykövetségünk koncepciója, hogy – politikai és gazdasági kapcsolataink rendkívüli intenzitásának megfelelően – még jobban közeledjen a török társadalom felé. Programjainkat ezért úgy tervezzük, hogy azokban teret kapjanak a közös múltra utaló emlékek és évfordulók (Rákóczi, Thököly, Kossuth). Mindemellett többet szeretnénk megmutatni modern kori történelmünkről (megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharcról), valamint be kívánjuk mutatni mindazt, ami Magyarország jobb megismerését teszi lehetővé a török társadalom különböző rétegei számára: ki mi iránt érdeklődik, a tudományos előadásoktól kezdve a zenés rendezvényeken át a modern magyar design bemutatásáig sok mindent tervezünk.

Az itteni magyarok összefogására mindig nagy figyelmet fordítottunk, hiszen ők nemcsak honfitársaink, hanem a „civil diplomácia” képviselői is. Idén mind Ankarában, mind Isztambulban egy-egy állami ösztöndíjas segíti törekvéseinket. Ennek során már számos rendezvényre került sor, ezen belül is nagy sikert arattak a gyermekek számára szervezett foglalkozások.

T: Mi a véleménye, az, hogy az elmúlt időszakban Törökország erős reflektorfénybe került Magyarországon, hogyan befolyásolja majd a törökök általános megítélését? Érezhető-e bármilyen hatás?

K. G.: Való igaz, hogy az európai menekültválság kapcsán az elmúlt időszakban megerősödött Törökország jelenléte a magyar sajtóban. Bizonyos, hogy ennek hatására sok magyar ember döbbent rá, hogy Törökország milyen erős ország, mennyire komoly világpolitikai tényező. Ez egy új perspektívát jelent a török néphez való viszonyban. Ugyanakkor általában az embereknek egy másik népről alkotott benyomásait – sokkal erősebben befolyásolják az újsághíreknél a személyes élmények, vagy éppen a Magyarországon is népszerű török szappanoperák. Ami a személyes élményeket illeti, a törökökről szólva a legtöbb embernek valóban a döner-gyorsbüfék jutnak eszébe, ahol nem csak olcsó és ízletes ételeket ehetnek, hanem általában kedves, barátságos kiszolgálással is találkoznak, ami szimpátiát ébreszt az egész török nép iránt. Ugyanilyen fontos az a benyomás is, amit egyre több magyarnak nyílik lehetősége átélni manapság, a török tengerparti nyaralás élménye.

Mi itt az ankarai nagykövetségen persze elsősorban a magyarokról alkotott képet, benyomást igyekszünk formálni, nem pedig fordítva. Ugyanakkor minden effajta tevékenység szükségszerűen kölcsönös: csak akkor várhatunk rokonszenvező hozzáállást a magunk iránt, ha mi is szimpátiával fordulunk a török nép iránt. Számos olyan kezdeményezésben veszünk részt aktívan, amelyek ezt hivatottak erősíteni. Igyekszünk például előmozdítani, hogy a török kor csodálatos magyarországi építészeti emlékeit méltóképpen restaurálják. De említhetném a budapesti török kulturális központot, vagyis a Yunus Emre Intézetet is, amely két évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és ugyancsak sokat tesz Törökország magyarországi népszerűsítéséért.

T: Mielőtt Magyarország ankarai nagykövetévé nevezték ki, az Isztambuli Főkonzulátus vezetőjeként töltötte be tisztségét. Milyenek voltak a legelső benyomásai az országról?

K. G.: Isztambul multikulturális sokszínűsége egészen különleges hangulatot teremt. Bármely partján járjon az ember a Boszporusznak, egyedi, semmivel össze nem hasonlítható atmoszféra veszi körül. A felhőkarcolók szerves egységbe simulnak a hagyományos kultúrával, amely áthatja az egész életet. Hamar őszinte csodálójává váltam az oszmán művészetnek, különösképpen pedig a kalligráfiák nyűgöznek le. Képes vagyok akár órákig is böngészni egy-egy gyönyörű tuğrát, amelyek képi esszenciáját nyújtják a vallásnak, a nyelvnek és a kultúrának. Ankara viszont erőteljesen különbözik Isztambultól. Mindkét várost nagyon szeretem, de lehetetlen őket összehasonlítani. Ankara otthonosabb, kényelmesebb életet kínál, talán megfelelőbb is a kisgyermekes családi élethez (egy hét- és egy ötéves fiú büszke és boldog apja vagyok).

T: Mi szolgált a legnagyobb meglepetéssel?

K. G.: Számtalan élményem volt, ami meglepett. Ha most hirtelen említenem kell egyet, az jut eszembe, hogy a török barátaim milyen lelkesedéssel fogadták a magyar konyha olyan specialitásait, amelyekről azt gondolnánk, hogy a más ízvilághoz szokott gyomor idegenkedik tőlük. A követség több török alkalmazottja példának okáért rajong az Erős Pistáért.

T: Ennyi év alatt mennyire sikerült megismernie az országot és a lakóit, az ő gondolkodásmódjukat?

K. G.: Gyakorlatilag állandóan úton vagyok, beutaztam az egész országot Kelet-Anatóliától az északi országrészig, az Égei-tengertől a Földközi-tenger partvidékéig. Azt tapasztaltam, hogy az ország igen sokszínű, a távoli részein nagyon sokban különbözik a mentalitás és a kultúra is. Talán még egy született török sem képes otthonosan mozogni minden egyes régióban. De minden nap tanulok, és igyekszem beleélni magamat minden beszélgetőpartnerem gondolkodásmódjába.

T: Tanulja-e a török nyelvet, valóban könnyű elsajátítani?

K. G.: Egyfolytában tanulom, és nagyon sokat értek törökül. Azt nem állítanám, hogy könnyű elsajátítani, de egy magyarnak valóban könnyebb lehet megérteni a nyelv logikáját, mint másoknak. Feleségem egyébként a Török Külügyminisztérium által diplomata-házastársak számára szervezett tanfolyamon tanulja a nyelvet heti rendszerességgel. Ez egy nagyszerű egyesület, amely nem csupán a nyelvet segít elsajátítani, hanem a kultúrát is megismerteti a diplomatacsaládokkal, és fontos barátságok is szövődnek itt.

T: Azt tartják, hogy magyarnak lenni jó Törökországban. Önnek mi az eddigi tapasztalata, hogyan vélekednek rólunk, magyarokról, mit mond az „utca embere”, és mit gondolnak a gazdasági élet szereplői?

K. G.: Igen szoros kapcsolatot ápolunk az Ankarában élő magyar kolónia tagjaival, akik természetszerűleg többet tudnak – ha már ezt a kifejezést használtuk – az „utca emberének” véleményéről, mint mi, akik sajnos bizonyos fokig bezárva élünk. A törökök rendkívül befogadó, nyitott emberek, akik minden más nép tagjait nagy szeretettel és tisztelettel fogadják. Igyekszünk minél jobban megismertetni az emberekkel Magyarországot, és azt is látjuk, hogy örvendetesen nő azoknak a száma, akik turistaútjaik célpontjaként Magyarországot választják.

Ami a gazdasagi élet szereplőit illeti nyugodtan mondhatom, hogy számos, komoly barátságot sikerült kötnöm az elmúlt években. A teljesség igénye nélkül említeném meg a Sabanci családot, akik budapesti luxus szálloda beruházást fontolgatnak, Ahmet Mosul urat, az Ekol Lojistik alapítóját, akit sikerült meggyőznöm, hogy Magyarországon hozza létre Kelet-európai központjukat vagy az Eren Holding vezetőit, akik szintén milliárdos befektetést terveznek hazánkban. A Turkish Airlines döntésében, hogy a nyári menetrendben napi négy járatot üzemeltessenek Isztambul és Budapest között szintén szerepe van a Temel Kotil vezérigazgató úrhoz fűződő kapcsolatomnak. Kivalónak mondhatom a kapcsolatunkat a budapesti török nagykövettel, Őexellenciája Sakir Fakilivel is. Renszeresen egyeztetünk mind a kormányzati, mind a magánszféra projektjeinek támogatását érintően. Az érdekeink közösek.

T: Van-e még valami, amit szeretne megosztani a Türkinfo olvasóival?

K. G.: Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy megoszthattam itt néhány gondolatomat, és szeretném elmondani, hogy nagyon nagyra tartom azt a missziót, amit a Türkinfo teljesít. Én magam és feleségem is rendszeresen követjük az itt közölt cikkeket, és előfordult nem egyszer, hogy az itt olvasott cikkek alapján kaptunk kedvet egy-egy török ételkülönlegesség kipróbálásához.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo