A jenikői tartózkodás alatt közelebbi bepillantást nyernek a szultáni udvar s egyben ennek a furcsa török világnak az életébe.
III. Ahmed szultán ekkor a negyvenes évei középe felé járt, szép férfias jelenség, jómodorú, barátságos nagyúr, aki saját kedvteléseinek él és államügyekkel lehetőleg keveset foglalkozik. Pártolja a művészeteket és a kúltúrát, idejét kissé tán bizarr módon úgy jellemzik, hogy az oszmán birodalomban ekkor lehetett a legemberibb módon élni. Valóban, III. Ahmednél hiába keresnők vérszomjas elődeinek barbár kedvteléseit s a kellemest és középszert kereste mulatságaiban és politikai elhatározásaiban egyaránt — a nagy méretektől mindenben irtózott. Hatalmas dómokat nem épít, az egyetlen, neve alatt fémjelzett épület, amit találtam a Topkapi bejáratánál levő ivókút.