A Tuz-tó egykor Törökország második legnagyobb tava volt, flamingók táplálkoztak és fészkeltek itt, és sok embernek jelentett pihenési lehetőséget.
A Tuz-tó Anatólia szívében, a Konya, Kayseri, Ankara háromszög közepén található, egykoron vízcseppre emlékeztető alakú lefolyástalan sós állóvíz volt, amelynek a helyén ma már csak sólapály van. A tó, bár átlagos mélysége csupán fél méteres, területében azonban meglehetősen nagy, 1600 négyzetkilométeres (a Balaton 592 km2). Rendkívül nagy, 33 százalékos sótartalmú vizét már az ókorban is jól ismerték.
Az évszakok változásával a tó vizének árnyalata is átalakul, ez pedig különösen sok turistát vonzott eddig a környékre (a nyitóképünkön látható rózsaszín árnyalat e természetes folyamat eredménye!). Manapság azonban alig nagyobb egy tócsánál, és az elmúlt nyarakon gyakran teljesen kiszáradt, számolt be az Earth Observatory.
Vizét talajvíz eredetű források adják, e víz a délre lévő Taurosz-hegységből érkezik a föld alatt; ezen kívül két nagyobb patak, illetve a tavaszi esők táplálják; lefolyása nincsen. Ez azt is jelenti, hogy a tó különösen érzékeny mindennemű változásra, ami környezetének vízháztartását érinti. Legyen szó a klímaváltozás során a Kelet-Mediterráneumban fokozottan melegedő (a globális átlagnál 0,4 Celsius-fokkal többet emelkedett itt a hőmérséklet) és aszályosabbá váló éghajlatról, vagy az emberi tevékenységről, amelynek során a meglévő víztartalékok is fogynak.
Az Aydin-Kandemir Egyetem kutatói nekiláttak a tó módszeres felmérésének, hogy kiderítsék, milyen változások zajlottak itt pontosan az elmúlt évtizedek során. A kutatók elsőként a tó felszínét osztályozták vízborítás, mocsár, illetve kiszáradt meder valamelyike szerint, ahogyan azt az egyes évek műholdfelvételein látni lehetett. Ennek a vizsgálatnak volt a része az a hamisszínes, infravörös tartományban készült Landsat–8 felvétel is, ezen a világoskék nem vizet, hanem száraz sólapályt jelent, a sötétkék a még meglévő víz, a szürke pedig a sós mocsár.
Forrás: ng.24.hu