Ilyen, amikor az egyszeri lány elsétál a boltba, mert venne egy kis főznivalót.
Nem számítottam semmi jóra, hiszen tudom mi zajlik már hónapok, sőt évek óta.
Fenébe a hírveréssel, hogy gazdasági növekedés van, meg boldogság és emelkedik a minimálbér, meg a nyugdíj.
Láttam én már vastagon fogó tollakat, megéltem már hatósági árakat.
Ám ilyenről csak akkor hallottam, amikor a nagymamám mesélt emlékeiről, hogyan esett le a pénz értéke, akár percek alatt a háború és a nagy gazdasági válság idején.
Csakhogy most személyesen éltem át azt, hogy amikor elkezdtem pakolni a babot a zacskóba még száz líra alatt volt az ára, mire azonban beleraktam a nem egészen egy kilónyi zöldséget, már 106 lírát kértek.
Izmirben, egy hétfői napon. Előbb csak a boltos morgására figyeltem fel: „Mit tesznek a néppel, mit tesznek az emberekkel?” – csak utóbb láttam, hogy cserélgeti az ártáblákat.
Ó, mennyibe fog kerülni a bab péntekre?
Kit izgat! Hisz dübörög a gazdaság, erősödik a tőzsde, meg különben is vakáció van, meg itt az áldozati ünnep is. Majd eszünk baklavát (vagy boşlavát).
Erdem Éva – Türkinfo