Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 5. rész

Van a horonban valami nagyon szuggesztív és nagyon ősi. Lehet, hogy azt az energiát érezzük benne, amit a tenger sós levegője, a sűrű fenyőerdők tűleveles, mohás illata és a körben elterülő hegyekből felszálló hajnali köd misztikuma ad. Amikor a trabzoni barátom mesélt a néptáncukról és megmutatta a képeket, videókat, kedvem lett volna beülni egy teleportáló gépbe és odacsöppeni a fekete-tengeri partvidékre.

A horon az egyik olyan néptánc, amivel jelentős mennyiségű szakirodalom foglalkozik, ám az információk egy része tényszerű, más része pedig legendákon alapszik. Eredetének többféle változata ismert. A dokumentumok egyik fele a délnyugati grúzok harci táncához, a khorumihoz vezeti vissza. A magam részéről ezt teljesen hihetőnek tartom, hisz ha megnézünk egy grúz tánccsoportot, kísérteties hasonlóságokat fedezhetünk fel mind a mozgás, mind a ruházat bizonyos elemei terén. A néprajzkutatók másik fele a pogány napimádat rituálékban látja a tánc eredetét, felfedezve a szóban az ősi „hur-kor” szót, ami napot jelent.

Bár a táncokat leíró szakemberek eltérő nézeteket képviselnek, abban egyetértés van köztük, hogy ez a sajátos tempójú, energikus néptánc Törökország területén kifejezetten a Fekete-tenger partján lelhető fel, központja pedig Trabzon városa.

A horont általában csoportok adják elő, teljesen zárt vagy félkör alakban. Szólisták nincsenek. Egyes legendák szerint a tánc a hosszú kereskedelmi hajóutaknak és a migrációnak köszönhetően jutott el a nyugati világrészbe is, amivel megalapozta az ír néptánc bizonyos elemeit, illetve ötletet adott Michael Flatleynek.

A táncosok apró lábcsúszatással vagy lépéssel, kézen fogva haladnak egymás mellett. A karok tartásának is többféle változata ismert: stilizált sasszárnyként a levegőbe emelkednek, a test mellett körző mozdulatokkal követik az apró dobütéseket, vagy szorosan leengedve a test mellett helyezkednek el. A táncmozdulatnak összetéveszthetetlen sajátossága a gyors váll, illetve mellkas mozgatás. Szinte fibrillál az ember már a látványtól is.

A 7/16-os ütemű performansz hangszeres követése igazi kihívást jelent a zenészek számára. A hangszerei a zurna (fából készült, nádnyelves, keleti fúvós hangszer) egyik kisebb fajtája, a cura, a dob, valamint a kemençe (három húros, kisméretű vonós hangszer).

Azt mondják, hogy horon táncot járni csak az igazi tengermellékiek tudnak, megtanulni nem lehet, erre születni kell. Nos, elnézve a táncot, látok ebben némi rációt. Érdekessége, hogy a török néptáncok közül nincs még egy olyan stílus, amelynek ennyi válfaja ismert. Több mint negyven verziót sajátíthat el a bátor táncolni vágyó. Nem hiába szervezik meg évről évre a „yayla şenlikleri”-t, azaz a nagy horon tánctalálkozót.

A korábban főleg férfiak által előadott tánc mára egy hatalmas közösségépítő eseménnyé nőtte ki magát. A jellegzetes népviseletbe – férfiaknál fekete ruha és fejfedő, nőknél piros-fehér sávos és virágos ruha – öltözött több száz résztvevő mellett nemtől és kortól függetlenül bárki bekapcsolódhat a körtáncba.

Azt leszögezhetjük, ha nem is veszünk részt benne, csak megfigyelőként ülünk a füves domboldalon, és szimitet majszolva követjük az eseményeket, akkor is örök élmény, valamint igazi energialöket lehet egy ilyen színes és impulzív fesztiválon jelen lenni.

Video

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 1. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 2. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 3. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 4. rész

2015-04-01
Korom Alexandra -Türkinfo