Hogyan együk végig Belgrádot egy nap alatt

A legtöbb ember még mindig félve gondol azokra a körülményekre, amik Szerbiában várhatják, amennyiben ezt az országot választja úti céljául. Pedig a helyzet koránt sem annyira rossz, amennyire a fejünkben él. Kedvcsinálónak íme egy gasztronómiai ajánló Belgrád jellegzetes helyeiről, és néhány szerb ételkülönlegességről.

Figyelem! Elöljáróban néhány általános megjegyzés, amelyeket jó, ha tud az, aki először jár az országban:

Szerbiában nem tiltott a dohányzás a vendéglátó egységekben, ezért annak ellenére, hogy számos helyen található dohányzást tiltó matrica a falon, legtöbbször ez nem jelent semmit. Inkább a kisebb, gyorsétteremszerű étkezdékben tisztelik ezt az előírást.
Annak ellenére, hogy nem lehet dohányozni, biztos, hogy szagosan fogunk távozni kedvenc burekező helyünkről, vagy pékségünkből. Pont a kis tér miatt a szagok elég mélyre be tudnak ivódni a ruhánkba, a hajunkba, az életünkbe… de legtöbbször lehet dohányozni, szóval mindegy is.
A csípős paprika itt a Horgosról származó paprikaőrleményt jelenti, amelyet nem por alakban árulnak. Nem lehet vele olyan jól főzni, mint a magyar paprikaporral, és nem is ad olyan színt az ételnek, de csípősségre van olyan erős. Szóval óvatosan vagánykodjunk.
A szerbek nagy része mindenhez eszik kenyeret. Pár évvel ez előtt kérdés nélkül vittek ki egy kosár pékárut az asztalhoz minden étteremben, teljesen függetlenül attól, hogy mit rendeltünk. Ez aztán a számlán is külön tételként szerepelt, akkor is, ha nem nyúltunk hozzá. Valószínűleg az egyre nagyobb számba idelátogató, értetlenkedő külföldiek hatására, ma már először megkérdezi a pincér, hogy kérjük-e a kenyeret.
Akinek kicsit érzékenyebb a gyomra, készüljön fel némi kényelmetlenségre, ugyanis a szerb ételek elég zsírosak és nehezek. Ami garantált: pattanások és enyhe hasmenés pár nap után.

Tovább