
Hıdrellez napja (május 5.) Törökországban a tavasz beköszöntének és a természet újjászületésének napja. Más néven Hızır napjának (Ruz-ı Hızır) is nevezik. A törökök ekkor azt a napot ünneplik, amikor Hızır próféta és Éliás próféta először találkoztak a földön. Egyes feltételezések szerint Hızır és Éliás nevének összeolvadásából jött létre az ünnep neve, a Hıdrellez.
A népi kalendárium az évet két részre osztotta: május 6-tól november 8-ig tartó időszak volt a nyár, amit Hızır napoknak hívtak és november 8-tól május 6-ig tartott a tél, ezek voltak a Kasım napok.
Több elmélet is szól Hızır és a Hıdrellez eredetéről. Néhányan úgy tartják, hogy a Hıdrellez ünnep Mezopotámiából és az anatóliai kultúrából ered, mások szerint az iszlám előtti közép-ázsiai török kultúrából és hiedelmekből.

Széles körben elterjedt vélekedés az, hogy Hızır próféta volt, aki miután ivott az élet vizéből (ab-ı hayat), halhatatlanná vált, és találkozott Istennel és időről időre visszatér az emberek közé, különösen tavasszal, hogy segítsen a nehéz helyzetben lévőkön. Hızır kiléte vagy az, hogy hol élt, máig nem ismert. Hızır a tavasz szimbóluma és az új életé. Törökországban, ahol hisznek benne a következő jellemzőkkel ruházták fel őt:
- Hızır azok segítségére siet, akik nehéz helyzetben vannak.
- Mindig segít a jó szándékú, jóindulatú embereknek.
- Gazdagságot és egészséget visz mindenhova.
- Orvosságot visz a bajban lévőknek és meggyógyítja a betegeket.
- Segítségével növekedni kezdenek a növények, új állatok szültnek és az emberek erősek lesznek.
- Meghozza az emberek szerencséjét.
- A jó előjelek és a jószerencse szimbóluma.
- Isteni képességei miatt csodákra képes.
Hıdrellez napját mindig a szabadban ünneplik, vízparton vagy zöldövezetben. Ilyenkor friss tavaszi zöldségeket, bárány húst vagy bárány májat esznek. Úgy tartják, hogy az első tavaszi bárány húsából evés egészséget hoz és meggyógyulnak a betegek. Azt is tartják, hogy a réten szedett virágokból és növényekből főzött ital elfogyasztása megvéd a betegségekkel szemben, és ha valaki 40 napig azzal mosakodik, megfiatalodik.
Az emberek korábban csak a falvakban és a kisebb városokban tartották ezt az ünnepet, mostanában már a nagyobb városokban is. Amikor végre elérkezik az ünnep, mindenki tiszta ruhát ölt, a lányok fehéret vesznek magukra, s a falvak, városok apraja-nagyja kimegy a zöldbe ünnepelni. Az egész napot együtt töltik a barátok, rokonok. Kosaraikat megrakják a már előre elkészített ételekkel és vidáman múlatják az időt. Táncolnak, énekelnek. Bár nem hivatalos ünnep, nincs ember, aki valamilyen módon ne emlékezzen meg róla. A városi és falusi ünnep megrendezése között kevés eltérés látható. A leglényegesebb talán az, hogy a városi parkokat, ligeteket ellepik a kereskedők, ajándéktárgyakat, édességet és az éppen divatban lévő portékákat kínálják. Egyre inkább hasonlít az európai majálisokhoz.
Ilyenkor az emberek kitakarítják házukat a pincétől a padlásig – úgy tartják, hogy Hızır csak azokba a házakba látogat el, amelyek tiszták -, kimossák a ruhájukat, ételt és italt raknak az asztalra. Az edényeket, éléskamrákat és a pénztárcákat nyitva hagyják és természetesen az ablakot is, hogy Hızır könnyen be tudjon jutni a házba és az élelmiszereket megáldja.
Az emberek a Hıdrellez ünnepség alkalmával próbára teszik szerencséjüket is. Május 5. előtti éjszakán a fiatal lányok egy agyagedénybe teszik kedvenc gyűrűjüket, fülbevalójukat vagy karkötőjüket és egy finom kendővel lezárják, majd az edényt elássák egy rózsafa tövébe. Másnap korán reggel előveszik az agyagedényt, tejes kávét isznak és imádkoznak a lelki békéjükért és a nyugalmukért. Ezt követően kinyitják az edényt, egyenként kiveszik belőle a tárgyakat és minden alaklommal elmondanak egy kis versikét.
Vannak, akik kívánságaikat felírják egy papírra és felakasztják a Nahil fára, mások a papírra vetett vágyaikat bedobják a folyóba vagy a tengerbe, abban a hitben, hogy Hızır megtalálja és teljesíti azokat.

Május 5-én egyes vidékeken tüzet is gyújtanak, mert vannak akik úgy gondolják, hogy aki a tüzet átugorja, egész évben egészséges lesz, vagy ha beteg, meggyógyul.
Kollár Kata – Türkinfo
2016.05.05.