Hagyjuk már Szapolyait, a világ legerősebb seregétől kaptunk ki

1526. augusztus 29-én szenvedett katasztrofális vereséget a középkori Magyarország az akkori világ legerősebb hadseregétől. Győzelmük után megnyílt az út a törökök előtt, nálunk pedig azóta is keresik a felelősöket és a bűnbakokat. Az 500. évforduló felé közeledve új kutatócsoport alakult Mohács megértésére, az MTA és a pécsi egyetem kutatói szenzációs felfedezéseket ígérnek.

Legendarombolást, a máig ható Habsburg és a kommunista propaganda helyett korrektebb képet ígér az a kutatócsoport, amelyet Fodor Pál és Pap Norbert vezet. Úgy tűnik, a hangsúlyváltásból Szapolyai, a magyar urak és a Jagellók jól jönnek ki, a Hunyadiak dicsőségét viszont mellékesen megkérdőjelezi az újraértelmezés.

120 millió forintot kaptak az idén indított hároméves kutatásra. Több téma van; régészeti feltárásokat folytatnak, keresik a földrajzi nyomokat és próbálják pontosabban rekonstruálni a csata eseményeit, de tágabban is, a források kritikai újraértelmezésével szeretnék alakítani az egész mohácsi tragédia helyét a nemzeti emlékezetben. Bár most még csak az első eredmények vannak meg (ezek a kutatás honlapján is elérhetők), a kutatók nagyon igyekeznek felkelteni a közvélemény figyelmét: azt írják, talán már ez év őszére valódi szenzációkkal fog szolgálni….

A „szenzáció” itt leginkább két dolgot jelenthet: leginkább a csatatér pontos feltárását, esetleg az idáig nem nagyon talált tömegsírok fellelésével együtt (legalább 20 ezer halottal szokás számolni Mohácsnál), valamint néhány vonatkozó nemzeti mítosz határozottabb megkérdőjelezését. Utóbbi a Hunyadiak óvatos helyretételével és a Jagellók megvédésével, a XIX. századi romantikus nacionalizmus sémáival való leszámolással járna – de nézzük előbb az elsőt, azt, ami konkrétan a csata menetét illeti.

Azon kívül, hogy az elesett legalább húszezer katona közül csak kevésnek kerültek elő a maradványai, a mohácsi csata rengeteg alapkörülményét sem ismerjük. Mint mi is írtuk, még az is kérdéses, hogy az ifjú II. Lajos valóban belefulladt-e a Csele-patakba. De azt sem tudjuk biztosan, hol vertek például tábort a seregek, és hogy hol volt az ütközet centruma. Bár a mohácsi csata évszázadok óta a magyar nemzeti emlékezet egyik legfontosabb eseménye (egyébként a cseheknél, horvátoknál, osztrákoknál is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak neki), és történészek is több mint száz éve tanulmányozzák, a sok versengő hipotézis ellenére is rengeteg az ismeretlen – amit pedig korábban ismertnek hittek, arról is kiderült, hogy rárakódott legenda vagy téves azonosítás.

Most sikerült megtalálni a csata helyszínén az oszmán győzelmi emlékmű pontos helyét, mellyel a törökök Szulejmán szultánnak állítottak emléket. Érdekesség, hogy a keleti stílusú pavilont egy régi római megfigyelőtorony romjaira építették, de van olyan teória is, hogy a csata alatt ennek a helyén, az egykori Törökdombon állhatott a szultáni sátor. Bár a kutatók szerint ez nem túl valószínű, a Törökdomb helye mégis lényeges. Mint kiderült, az Eszék és Buda közötti régi út mellett állt, ami általában is mutatja a csatában a hadiút jelentőségét. A két sereg szárazföldön és vízen a Duna mentén vonult fel, az utánpótlást is a folyón szállították.

Folytatás és képek

Forrás: index.hu