Gondolatok Kemal Atatürk sírjánál

Aki hivatalos útra érkezik Ankarába, azt valószínűleg elviszik Kemal Atatürk mauzóleumához. Magam is a protokoll részeként fogadtam a sír meglátogatását, de a mauzóleumban és az alatta fekvő múzeumban rájöttem, hogy Atatürk életműve többszörösen is izgalmas és aktuális napjainkban. Neki sikerült először világi és nyugatos civilizációjúvá formálni egy muszlim államot. Nekünk, magyaroknak külön tanulságos lehet az is, ahogy az első világháború után szembeszállt az antanthatalmak területrabló diktátumával – megvédve hazája integritását. Bármilyen történelmietlen, mégis feltehetjük magunknak a kérdést, hogy 1918–20 táján Magyarországon miért nem akadt egy Atatürk, aki egyszerre tudott volna szembeszállni a félfeudális múlttal és a trianoni diktátummal.

Kemal Atatürk már fiatalon ígéretes egyéniség volt. A szőke, kék szemű, félig szláv származású fiút két dolog – a francia felvilágosodás és a matematika – érdekelte, és szellemileg mindkettőhöz hű maradt haláláig. Vallástalannak tartotta magát, aki csak a tudomány és a józan ész törvényeit fogadja el. Ilyen ifjú intellektuelek persze a muszlim államokban is élnek. Atatürk kivételessége abban állt, hogy ezzel az alapállással kiváló katona, zseniális hadvezér is tudott lenni, aki a túlerővel szemben győzelemre vitte katonáit. Intellektuelként csodálta a nyugati civilizációt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy kemény harcokban legyőzze a brit és a francia seregeket Gallipolinál és Anatóliában. S a győzelem után nem az Oszmán Birodalmat restaurálta, hanem a muszlim világ szívében, az egykori kalifátus anyaországában kemény kézzel szétválasztotta az államot és az egyházat – megteremtve a világ első erősen laikus, de muszlimok lakta országát.

Folytatás

Forrás: mno.hu