Fűszeres, pirított csicseriborsó

Az ember fenntartásokkal indul az isztambuli télbe. A város lelkeként számon tartott Boszporusz kristálytiszta, csillogó kéksége napfényben tündököl igazán, az eső és a hideg szürkévé és haragossá teszik a vizet, vele együtt pedig talán a város lakóit is. Aztán ott vannak még Pamuk írásai is, amelyekből egyértelműen kihámozható, hogy a gyakran megénekelt fátyolos isztambuli melankólia ilyenkor még súlyosabban telepedik a városra. Valódi hidegben bizonyára így történik, a tavaszias télnek köszönhetően azonban ebből mit sem érzékelünk. Ellenkezőleg: a város mintha sokkal nyugodtabb, lassabb és önfeledtebb lenne. Mintha fellélegezne arra a néhány hónapra, amíg nem özönlik el a látogatók, hátradőlne, és megengedné magának, hogy lazítson. Már-már olyan érzésem támad, mintha kulisszák mögé nyertünk volna bepillantást.

A lépten-nyomon felbukkanó, a portékáját figyelemre méltó precizitással elrendező sült gesztenye árus standja ilyenkor mennyivel hívogatóbb, mint ahogy a forró, édes tea is még jobban esik, mint máskor. Számos olyan gasztronómiai különlegességgel is találkozni a téli hónapokban, amelyek megkóstolására máskor nemigen nyílik lehetőség. Salep például máskor nincs: a speciális orchidea fajta szárított gyökeréből őrölt, csontszínű port cukorral és tejjel főzik fel, a végeredmény sűrű, puding szerű, édes, illatos ital, amelyet forrón, fahéjjal megszórva árulnak. Instant változata szupermarketekben, kávézókban is megvásárolható, de a ritkaság számba menő valódit aranyárban mérik, beszerzése felér egy titkos csempészési hadművelettel. A boza igazi energiabomba: a legnépszerűbb isztambuli változata fermentált hántolt kölesből készül, amely az enyhe erjedés során édeskés-savanykás, sűrű itallá válik. 1%-os alkoholtartalma miatt a 17. században akadt szultán, aki betiltotta. Tetejére őrölt fahéj és pirított, ropogós csicseriborsó (leblebi) jár. Leghíresebb, kultikus márkáját a város egyik negyedéről, Vefáról nevezték el. Központi üzletüket 1876-ban alapították, ma az ükunoka viszi, és még ma is sokan zarándokolnak ide egy pohár bozáért. Salep nincs, boza nincs, marad a pirított csicseriborsó, amely házi változata valamelyest felidézi az isztambuli levegőt. Jó kis snack, bármilyen keleti fűszert felvesz, és nagyon finom salátákra, főzelékre, vagy pl. krémlevesekre (a képen zeller) szórva.

Eredeti és recept>>>