Flesch István: Már régóta nem Törökország „Európa beteg embere” – de mintha Ankarának mégis lenne egy „betege”

A szerkesztőségi cikkben ezek után részletesen leírják a lappal vállalt szolidaritás megható példáit, azt, hogy az újság elleni hatósági fellépést követően emberek tömegei érkeztek az isztambuli központhoz és az ankarai kirendeltséghez: politikusok, egyetemi előadók, szakszervezeti aktivisták, a társadalmi civil szervezetek képviselői, diákok, újságírók, művészek, a legkülönbözőbb hivatások kamarai tagságának megbízottai. Képviseltette magát a világsajtó, a nemzetközi újságíró-szövetségek, és ami a legfontosabb, ott voltak a Cumhuriyet olvasói: öregek, gyermekek is, asszonyok és férfiak… Esténként újságíró-kollégák álltak tüntetően őrséget a szerkesztőségi épület előtt, és a kertben zenészek adtak szolidaritási koncerteket. Mindez a Cumhuriyet iránti bizalom megnyilvánulása, és minden nehézség és megpróbáltatás ellenére garanciája egyben az irántunk megnyilvánuló bizalomnak – írták a munkatársak.

„Csak egy biztosíték hiányzik: a sajtószabadság. Országunk állampolgáraiként azonban szükségünk van a vélemény- és sajtószabadságra, mert ez elengedhetetlen minden demokratikus állam működéséhez.” – olvasható a szerkesztőségi cikkben. Furcsa világ: amikor 1966 decemberében még nagyon fiatalon felkerestem a Cumhuriyetet, a szerkesztőségi épületet – a szélsőjobb újabb baloldalellenes merényleteitől tartva – géppisztolyosok őrizték…

Mint a fent idézett cikkből is kitetszik, Törökországban változatlanul erősen uralják a kormány által diktált napirendet a kudarcba fúlt puccs hátterének máig tisztázatlan kérdései, Gülen szervezetének az államcsínykísérletben vállalt szerepe és a PKK-hoz való viszony, a gerillák harcának vagy „terrorizmusának” megítélése. Legutóbb egy parlamenti vizsgálóbizottság a hatalomátvételi akcióval kapcsolatban kihallgatta Emre Tanert, a török hírszerzés, a MİT korábbi vezetőjét. Miért őt, és miért nem utódját, Hakan Fidant? Tehát a mostani főnököt, aki a puccs idején is hivatalban volt, és most is a helyén van, bár nem tudható, hogy széke mennyire áll biztos lábakon.
Taner mindenesetre azt vallotta, hogy miután ő nyugállományba vonult, Gülen emberei beszivárogtak a szervezetbe, amely képtelen volt feltárni az összeesküvők előkészületeit. Így aztán éppen a kritikus időpontban, a puccs esti óráiban nem is tudták megfelelően tájékoztatni a kormányfőt és az államelnököt az események menetéről. Maga az elnök azt állította, hogy nem sikerült kapcsolatot teremteni sem Fidan MİT-főnökkel, sem Hulusi Akar vezérkari főnökkel, akiket mind ez ideig még nem is próbált meghallgatni a vizsgálóbizottság. Az államfő sógora, akitől ő állítólag legelőször értesült a történtekről, szintén nem jelent még meg e parlamenti testület előtt. Ezért sokan látják úgy – az ellenzékből, de a kormánypárt padsoraiból is néhányan –, hogy még mindig a rejtély sűrű fátyla borítja a júliusi puccs mozgatórugóit és lefolyását.

Ezért kelthetett oly nagy feltűnést egy korábban kormánypárti újságíró tévényilatkozata, akit mindmostanáig nem elégítenek ki az ügyben elhangzott hivatalos nyilatkozatok. A szóban forgó Levent Gültekinnek jól bejáratott kapcsolatai vannak az AKP felső szintjéig, sőt az államfő tanácsosainak köréhez is. Ő maga évekig dolgozott olyan médiumok számára, amelyekről köztudott volt, hogy közel állnak az elnökhöz. Most viszont a publicista többnyire a szekuláris és szabadelvű szemléletű DIKEN hírportálon jelentkezik írásokkal. Ő biztos abban – ezt mondta a tévében –, hogy Recep Tayyip Erdoğan korábban értesült a puccsról, mint ahogy eddig állította. Gültekin szerint már korábban hívtak egy operatőrt, akivel felvetették a nemzethez intézett államelnöki szózatot. Erdoğan ezt a felvételt aztán azzal az utasítással bízta rá a legbensőbb köréhez tartozó egyik tanácsosára, hogy minden tévéállomásnak sugároznia kell. Ám ez a tanácsos egyszercsak szőrén-szálán eltűnt, hiába keresték, és csak valamikor éjfél után került elő újra. Erdoğan jobb híján ezért kapcsoltatta magát élőben a CNN Türk tévéállomással, és azon keresztül szólított fel minden török embert az utcák elözönlésére…