Flesch István: Kurdok, kurdbarátok helytállása önkénnyel dacolva, egyenlőtlen küzdelemben

            A HDP-elnök ezt már nem hagyhatta válasz nélkül. Visszaüzent börtöncellájából, s közölte: a Kobanê miatti tiltakozások idején összesen nem 53, hanem 43 ember halálát okozta erőszak. Közülük azonban 33, tehát a túlnyomó többség HDP-támogató volt, 6-an az Igaz Ügy Pártjával (Hüda Par) rokonszenveztek, továbbá meghalt még 2 szíriai menekült és a biztonsági alakulatok ugyancsak 2 tagja. „De Erdoğan és az AKP a tragikus események után még öt hónapig változatlanul tárgyalt velünk a kurd probléma megoldásáról. Tehát olyanokkal, akiket most terroristának bélyegez” – emlékeztetett börtönéből a népszerű és tekintélyes vezető kurd politikus.

            Ezek után már az sem kelthetett feltűnést, hogy a Török Köztársaság elnöke diyarbakıri párthívei előtt mondott beszédében a HDP-t egyenesen úgy jellemezte, mint származékát annak a „nekrofil” PKK-nak, amelynek útját – szemben az élet oldalán álló AKP-val – vérontás, halál és könnyek kísérik. A művelt Erdoğan bizonyára jól ismeri a minden nyelven, a törökben is ugyanazt a kóros hajlamot jelentő nekrofil szó eredeti értelmét. Ezért egy „ebben is szenvedő terrorszervezet” tudatos rokonítása a kurdbarát HDP-vel a kormánypropaganda durva elfajulását is mutatja. Ám Erdoğan nagyon is tudatában volt annak, hogy kampánybeszéde abban a Diyarbakırban hangzott el, ahol 13 évvel korábban egyik legnagyobb politikai sikerét aratta. Itt, ebben a kurd lélekszámbeli többségű nagyvárosban – a török vezetők közül elsőként – jelentette ki 2005-ben, hogy kurdkérdés igenis létezik, s tagadhatatlan és élő probléma. „Ez az én személyes problémám is, az egész nemzeté!” – kiáltotta akkor az őt lelkesen, örömmámorban úszva ünneplő kurdok tömegének. Attól fogva a népszerű török politikusnak sokáig nagy kurd szavazótábora volt, mert benne látták a felemelkedésükhöz szükséges reformok letéteményesét. Azóta azonban nagyon sok víz folyt le az Eufráteszen és a Tigrisen.

            Most a választások előtt mindenesetre felidézte saját jótéteményeit. Főleg azt, hogy a 2002 előtti rendszerrel szemben, amely elutasította a kurd önazonosság elismerését, és a kurdok asszimilálására, lényegében eltüntetésére törekedett, kormányra kerülése óta az AKP számos könnyítést vezetett be. Eltakarították az útból mindazokat az akadályokat, amelyek az identitás kiélésének legfontosabb eszköze, a kurd nyelv használata előtt tornyosultak. Felszámolták azokat a mesterséges akadályokat, amelyekkel a múltban korlátozták a kurd nyelvművelést, a kurd nyelven való megszólalást, a kurd írásbeliséget, a kurd nyelv terjesztését. „Mindezt az állam cselekedte, az AKP és Recep Tayyip Erdoğan tette – mondta büszkén az elnök. Ezt maguk a kurdok is jól tudják, csak olyanok nem hajlandók elismerni, mint amilyen a Köztársasági Néppárt, a CHP és a vele rokon mentalitású HDP!”

            De a kurdok megnyerésére törekedve azt is kijelentette: „elérkezett annak az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a választási időszakban felgyülemlett feszültségeket… Azokat a polgártársainkat, akiket a múltban bármilyen oknál fogva mellőztek, országunk első osztályú állampolgáraiként részeltetnünk kell a demokrácia és a gazdaság lehetőségeiből. Soha nem engedhetjük meg, hogy országunkban bárkit hátrány vagy bántalmazás érjen származása, vallása, életmódja, öltözködése miatt, vagy hogy korlátozzák szabadságjogainak gyakorlásában.”

            E szép szavakkal szinte egy időben azonban az általános terrorellenes küzdelem részeként a dél-törökországi Niğde városban, nem sokkal a választások előtt, június 11-én bejelentette, hogy légicsapásokkal megkezdődött a hadjárat a PKK-vezetés fő fészkeit rejtő észak-iraki Kandil- és Szindzsdár-hegységben. Előbbiben építették ki a Kurdisztáni Munkáspárt vezérkarának álcázott főhadiszállását. A BirGün című baloldali napilap az elnököt idéző jelentése szerint a támadás első hullámában a légierő 20 vadászbombázója megsemmisített 14 fontos célpontot. „Az észak-szíriai határ menti kurd Afrín, Dzserablusz, El-Bab és Azaz helységek gyilkos bandáktól (értsd az ISIS elleni harcban az amerikaiakkal szövetséges kurd népvédelmi alakulatoktól) való megtisztítása után most Allah segítségével teljesen lecsapoljuk a Kandil-hegységbeli terror mély mocsarát is” – jelentette ki a szónok. Lelkes hallgatósága Főnök! Küldj bennünket is Kandil ellen! kiáltásokkal nyugtázta szavait. „Nyugalom! Nyugalom! – intette a türelmetlenkedőket az elnök. – Ha szükséges lesz, akkor majd együtt mehetünk! Addig készüljetek a 24-ei választásokra!”

            Beszédében a terrorizmus elleni harc kiemelkedő tetteként megemlítette a nagygyűlés helyszínéül szolgáló Niğde szülötte, a hős Ömer Halisdemir őrmester fegyvertényét. A különleges alakulatok katonája a 2016. júliusi puccskísérlet idején szolgálati fegyverével leterítette parancsnokát, az áruló Semih Terzi dandártábornokot, s ezzel – a „parancsoki láncot” megszakítva – döntő módon hozzájárult a katonai hatalomátvételi kísérlet meghiúsulásához. A puccsisták azonnal végeztek az önfeláldozó, esküjéhez hű altiszttel.

            Az államfő a győztes választások után is folytatta a terrorellenes hadműveletek indításának bejelentésével vagy puszta ígéretével való kardcsörtetést, amelyről az ellenzéki pártok eleinte úgy vélték, hogy csak az AKP-szavazók mozgósítását szolgáló üres politikai propaganda. A török csendőrség és parti őrség ankarai hadiakadémiájának mecsetavató június végi ünnepségén kilátásba helyezte a terrorizmus leküzdésére indított katonai akciók gyors folytatását, és ehhez igényelte a különleges erők új kommandós alakulatainak mielőbbi megszervezését. Ugyanezen a napon a török haderő parancsnoksága közölte, hogy Észak-Szíriában a török katonaság a felkelőkből toborzott úgynevezett szabad szíriai erőkkel együtt még folytatja a tisztogatást a márciusban elfoglalt Afrínban, amelyet hónapokig tartó ostrom alatt a kurd népvédelmi alakulatok milíciája, a YPG védelmezett. A közlés szerint emellett támadást hajtottak végre a PKK ellen Észak-Irakban, valamint Délkelet-Törökország Şırnak, Hakkari, Kahramanmaraş, Diyarbakır, Ağrı és Bitlis tartományaiban.

            Afrínban a kurd Eufrátesz Sajtóiroda (ANF) jelentése szerint június utolsó napjaiban több robbanás történt. Az egyik a törökökkel szövetséges „szabad szír” megszállók katonai őrállomásán. Az ANF sok halottról és sebesültről adott hírt.

            A sajtóiroda Kandil-hegységbeli benyomások címmel fényképes riportot közölt arról, hogy a PKK kurd fegyveresei jól kiépített állásaikban milyen elszántan és felkészülve néznek szembe bármiféle tervezett török hadművelet fenyegetésével.

            Selahattin Demirtaş HDP-elnökjelölt ezalatt edirnei börtönéből csak ügyvédei útján és a Twitter rövidhír-szolgálatán keresztül közzétett üzenetben fejezhette ki jókívánságait a pártjára szavazó tömegeknek, a lelkes kampánysegítőknek, mindazoknak, akik a demokratikus politikába vetett megingathatatlan hitükkel kivívták, hogy a törökországi béke helyreállításáért és az állampolgári szabadságért és egyenlőségért küzdő Népek Demokratikus Pártja ismét bejutott a török nagy nemzetgyűlésbe. „Ez nagy sikerként értékelhető, különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt a HDP a hosszan tartó rendkívüli állapot körülményei közepette, elnyomástól és az esélyegyenlőség hiányától szenvedve érte el.”

            A Yeni Özgür Politika (Új Szabad Politika) című radikális kurd hírportál vezércikke szerint             Törökországnak jelenleg nagy szüksége van arra, hogy széles körű társadalmi összefogásra támaszkodva lehessen megküzdeni az AKP és az MHP szövetségének kormányerejű hegemóniájával. A HDP választási eredményével éppen ennek az összefogásnak a megalapozása felé tett nagy lépést. A párt ugyanis ma már minden társadalmi réteggel és politikai közeggel kapcsolatot létesített, és ennek során sikerült leküzdenie számos vele szembeni előítéletet és fenntartást.