Flesch István: Igazi hős volt-e a „sivatag oroszlánja”? – örmény árnyak a homokbuckák felett

Embereivel felkereste a gyanútlan pasát, aki azt hitte, hogy helyzete felől kívánnak tájékozódni. Ehelyett azonban hirtelen hamut szórtak a szemébe, hogy elvakítsák és könnyebben legyűrhessék. Amikor ez megtörtént, meg is kötözték, és így cipelték el a britek elé, hogy átadhassák nekik. Ömer Fahreddin pasa, akit a hidzsázi hadjáratban szerzett érdemeiért némelyek ettől fogva „Medina hős védelmezőjének” vagy a „sivatag oroszlánjának” kezdtek nevezni, ezt az 1919. január 10-i megaláztatását élete legfájdalmasabb élményeként tartotta számon. Egy másik leírás szerint az események forgatagában a pasának előzőleg még sikerült ájtatos imádságba mélyedni a Próféta legszentebb sírjánál. Ekkor felajánlotta kardját Allahnak, majd ájultan összeesett… Ezzel a mély vallásosságával kivívta minden jó török muzulmán elismerését – írta Patrick Kinross angol történész. Kivéve azokét – fűzte hozzá –, akik nehezményezték, hogy előtte mind kivágatta a Mohamed sírját árnyékba borító pálmafákat…

            Egy harmadik leírás szerint, amely az egyik vezető kormánypárti újságíró, a Yeni Şafak szerkesztője, Aydın Ünal tollából származik, Fahreddin tábornok úgy határozott, hogy inkább Medinában marad kívülről betelepedett egyszerű ottani lakosként. A legtöbb arab szemében ugyanis ő hős volt, de a lázadók rettegtek tőle. Nem is engedélyezték maradását. „A muzulmán világban futótűzként terjedt ragyogó ellenállásának híre” – olvasható a cikkben. „Törökországban azonban a legutóbbi időkig inkább szerették volna elfeledtetni, és ki is hagyták a történelemkönyvekből. Csak azután kezdtek emlékezni rá, hogy Recep Tayyip Erdoğan 2008 óta több beszédében felhívta rá a figyelmet.”

             Így például a török hadiakadémián vezérkari tisztek előtt tartott előadásában, nemkülönben az Afganisztánban szolgálatot teljesítő török alakulatnál elhangzott beszédében példaképnek állította Ömer Fahreddin pasát a katonák elé… „Miközben Törökországban megpróbálták kitörölni az emlékezetből, az arab utca soha nem felejtette el az utóbbi 99 évben…  Nem egyszerűen rémisztő alak volt a britekkel együttműködő arab törzsek szemében, hanem bántotta is miatta őket a lelkiismeret…”

            A pasa 1919 januárjától a szövetségesek hadifoglya volt, először Egyiptomban, aztán augusztustól Máltán. A szigetre más oszmán katonatisztekkel együtt azért száműzték, mert „háborús bűnök” elkövetéséért hadbírósági tárgyalást készítettek elő ellenük Konstantinápolyban. A nemzeti-hazafias erők Gazi Mustafa Kemal pasa irányításával Ankarában működő „ellenkormánya” azonban elérte, hogy 1921 áprilisában kiengedték, és Ankarába távozhatott. Ezután szeptemberben Mustafa Kemal marsall és főparancsnok Fahreddin pasát a felszabadító háború déli frontjára vezényelte a francia megszállók ellen. Azzal a feladattal bízta meg, hogy egyesítse a betolakodók ellen harcoló különböző török fegyveres alakulatokat, részben szabadcsapatokat. A franciák legyőzése és az ankarai török–francia megállapodás aláírása után Fahreddint 1921 novemberében a török nagy nemzetgyűlés kabuli nagykövetnek nevezte ki. Az afgán fővárosban sokat tett a kétoldalú baráti kapcsolatok fejlesztéséért. Altábornagyi rangban 1936-ban vonult nyugállományba, 1948-ban vasúti utazás közben végzetes szívroham érte.

            És ez az a pillanat, amikor visszatérhetünk az emlékéhez fűződő arab–török diplomáciai incidenshez. Még 2017 decemberében ugyanis az Egyesült Arab Emírségek (EAE) külügy- és nemzetközi együttműködési minisztere azt állította, hogy Medina első világháborús ostroma idején az oszmán védők vezére, Fahreddin pasa „műkincsnek számító, felbecsülhetetlen értékű kéziratokat tulajdonított el a szent városból, ezeket egyszerűen eltüntette, elsikkasztotta, és Damaszkuszon keresztül sietve Konstantinápolyba csempésztette. De egyéb bűncselekményekre is ragadtatta magát az arab lakossággal szemben. Hát így festettek Errdoğan elődei, így bántak az arab muzulmánokkal ezek az ősök, ez volt az ő valóságos történetük.”

            Ez a durva vádaskodás eredetileg valahol a közösségi médiában bukkant fel, ott kezdett kerengeni, onnan vette át saját oldalára Abdullah bin Zajed al-Nahjan, akinek apja egyébiránt az EAE megalapítója volt.

            Mint várható volt, a török félnek több se kellett. Először Ibrahim Kalın elnöki szóvivő vágott vissza hevesen tweet-üzenetében: „Szégyenletes dolog, hogy egy ilyen propagandahazugsággal akarnak egymás ellen fordítani törököket és arabokat. Fahreddin pasa bátran védelmezte Medinát a brit tervekkel szemben. Talán most az az új divat, hogy bármi áron is támadhassák Erdoğan elnököt?” – hangzott az első török állásfoglalás.

            Aztán magától Erdoğantól érkezett sistergő válasz. Az államelnök tudatlan, üresfejű tuskónak minősítette az abu-dzabi kormánytényezőt. Itt azonban nem állt meg, hanem hozzáfűzte: „Némely pimasz alak olyan mélyre süllyed, hogy őseinket kifejezett tolvajlással vádolja. De mitől is romlott meg ennyire ez az ember?” – tette fel a kérdést Recep Tayyip Errdoğan, hogy aztán maga tárja fel a vélt okokat: „Biztos a sok kőolaj ártott meg neki, az rontotta meg, na meg a rengeteg pénz.” Majd közvetlenül a miniszterhez fordulva megkérdezte tőle: „Ej, te nyomorult rágalmazó, a te őseid akkor bizony hol voltak, amidőn a mi őseink Medinát oltalmazták? Erről még számot kell adnotok!”

            Ám a személyes és névre szóló visszavágás ezzel sem ért véget. „Az ilyesfajta szánalmas alakok, úgy látszik, önkívületi állapotban vannak, ezért vetemedhetnek arra, hogy szégyentelenül mondhassák, hogy Erdoğan ősei ellopták és a szent ereklyéket Medinából Isztambulba szállították. Tudjátok meg, hogy Fahreddin pasa olyan hadvezér volt, aki Medinának egyetlen egy kövét sem mozdította el, nem vetett szemet mások tulajdonára, ellenkezőleg, biztosította mindazt az értéket, ami a város lakosságának birtokában volt. Az igaz útról soha nem tért le. Az az igazság, hogy ti semmit sem tudtok a mi őseinkről vagy akár csak Erdoğanról.”

            Végül a muszlim hit egyesítő erejéről szólva a Török Köztársaság elnöke kifejtette: némely megszédült arab tisztségviselő jelenleg azért tanúsít ilyen ellenséges magaratást Törökországgal szemben, hogy leplezhesse saját tehetségtelenségét, tehetetlenségét, lustaságát, sőt árulását. Ezért is bizonyulnak képtelennek arra, hogy korlátozzák törökök, arabok, kurdok és más muzulmánok cselekvési szabadságát. Mi soha nem fogunk teret engedni olyanoknak, akik önös érdekből leszólják a muzulmán egységet és szolidaritást. Az a sajnálatos körülmény, hogy némely ország képviselői nem ismerik a történelmet vagy a diplomáciai udvariasság szabályait, semmiképpen sem árnyékolhatja be az arab népekkel vállalt szolidaritásunkat, valamint őszinte törekvésünket Allah kegyelmének és a Próféta áldásának elnyerésére.”

            Az Anadolu Ajansı (AA) állami hírügynökség mindennek tetejébe december 23-án jelentette, hogy Mustafa Tuna ankarai főpolgármester úgy rendelkezett: az illetékes kerületi elöljáróság kezdje meg az előkészületeket egy utcanévcserére. A híres Çankaya kerületi 613. utca ezentúl Ömer Fahreddin Türkkan pasa nevét fogja viselni. Itt van ugyanis az Egyesült Arab Emírségek ankarai nagykövetsége… Már csak a kerületi községi tanács soron következő ülése van hátra, amelyen véglegesítik a döntést.

            E fenti botrányos „diplomáciai” szóváltás mögött nyilvánvalóan a kétoldalú kapcsolatok már korábbi mélypontra zuhanása húzódik meg. Abu-Dzabi 2013-ban hazahívta törökországi nagykövetét, és állomáshelyét 2016-ig üresen is hagyta, miután Törökország élesen elítélte az általa támogatott Mohamed Morszi egyiptomi elnököt megbuktató katonai hatalomátvételt, az EAE viszont a puccsista Sziszi tábornoknak fogta pártját. Ankara a 2016 nyarán meghiúsított katonai puccskísérlet után hangot adott annak a gyanújának, hogy a kis öböl menti állam is pénzelte a törökországi puccsistákat. Törökország továbbá kiállt Katar mellett, amikor utóbbival szemben büntető intézkedéseket léptetett életbe az EAE, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Bahrein, arra hivatkozva, hogy Katar „terrorfinanszírozó”.

            Az EAE még egyszer újra megszólalt, feltételezhetően azért, hogy övé legyen az utolsó szó. Külügyi államminisztere, Enver Gargas a BBC Türkçe, az angol rádió török honlapján megjelent nyilatkozatában arról értekezett, hogy nem szabad megengedni, hogy Törökország kerüljön az arab világ élére. Szerinte az arab országoknak Szaúd-Arábia és Egyiptom „tengelye” köré kell felsorakozniuk. Elfogadhatatlanok a „bigott, szektariánus és egyoldalú, részrehajló” nézetek, ezért az arab világban megengedhetetlen bármiféle teheráni vagy ankarai vezető szerep…