Flesch István: Egy vallomás jegyzőkönyve – egy börtönlevél – „Kurdisztán, az elfeledett hadszíntér”

            Azt már mi fűzzük hozzá, hogy a törökországi kurdkérdésnek van fegyvertelen megoldása is, amire a felek egy időben kölcsönösen törekedtek is Ez pedig – mint folyamatosan hangsúlyozzuk – a béketárgyalások felújítása.

Bármennyire közhelynek hangzik is, ez a gondolat már nemzetközileg is mind szélesebb körben hódít a lekülönbözőbb társadalmi és politikai szinteken. Példa erre egy napokban érkezett hír, amely szerint az olaszországi Pinerolo önkormányzata a békéért való fáradozásaiért egyhangúlag díszpolgárává fogadta Abdullah Öcalant. A Torinótól nem messze délre fekvő, 35 ezres lélekszámú kisváros képviselői a cím odaítélésének indoklásában egy szót sem ejtettek a márvány-tengeri İmralı szigetének sziklabörtönében raboskodó fogoly „partizánmúltjáról”. Így nem említették azt sem, hogy a „kurd nép vezetőjét” életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték „terrorizmusért és hazaárulásért”. Minden bizonnyal azért nem, mivel köztudott, hogy Öcalan már évekkel ezelőtt szakított forradalmi múltjának fegyveres gyakorlatával. A 2013-as kurd újév, a newroz alkalmából börtönéből küldött üzenetében mozgalma számára meg is hirdette a fegyveres ellenállás befejezését és a politikai demokrácia új szakasznak kiépítését. „Hallgassanak el a fegyverek, az eszméket és a politikát illesse a szó” – ez volt az üzenet magva.

            Olasz tisztelői ezért jelenleg inkább azt tartották igazán fontosnak, hogy – mint írták – „lelkesen üdvözöljék az egész kurd népet, amely évtizedek óta védelmezi nyelvét, kultúráját és önazonosságát”. És ami nézetük szerint ugyanilyen fontos és időszerű, kinyilvánították: „lelkesen magunkévá tesszük Öcalannak a kurdkérdés békés megoldására az utóbbi években előterjesztett javaslatait. Ezek az indítványok annál inkább méltánylandók, mivel a kurd vezető elszigeteltségben él, és az egész kurd nép is súlyos megpróbáltatásoknak van kitéve. Törökországban és a szomszédos területeken egyaránt, ahol harcot vív az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezete ellen.”

            „Légy üdvözölve, új polgártársunk! Már várunk!” – fejeződik be a testületi állásfoglalás. A díszpolgárság ráruházásának hivatalos ünnepségét szeptemberben tervezik megtartani.

            Lehet, hogy erre sokan egyszerűen csak legyintenek, s az egészet – egy távoli ország kisvárosának Öcalan tiszteletére megrendezendő ünnepségét – jelentéktelen ügynek tartják. Főkén a „nagypolitikai kurdkérdés” szempontjából.

            Olaszországban azonban Pinerolo már a hetedik város, amely ezzel a címmel tisztelte meg Öcalant és rajta keresztül a kurdokat. Pinerolo ugyanakkor korábban már testvérvárosi kapcsolatra is lépett a török határ közelében fekvő szíriai Kobanê városával, amelynek kurd lakossága annak idején hősiesen állta az ISIS muzulmán fanatikusainak kegyetlen ostromát.

            A törökországi kurdkérdéssel a nemzetközi arénában sokkal többen foglalkoznak, mint amennyire ez a világsajtó híradásaiból kitetszik. De arra is talán még nem kevesen emlékeznek, ami a német szövetségi gyűlés fórumán hangzott el nem is olyan nagyon régen. Feszült várakozás közepette határozott léptekkel állt oda a pulpitus mikrofonjai elé Gregor Gysi, akit a Bundestag saját kebeléből választott meg legkiválóbb szónokának. Gysi annak a pártnak, A Baloldal (Die Linke) pártjának vezérszónoki képviseletében lépett fel, amely már tényleges befolyással rendelkezik mind tartományi, mind központi szinten. „Hosszú évtizedek után, végre-valahára megkezdődött a nagyon fontos és nehéz békefolyamat a PKK és a török kormány között. És ezt a reményteljes kezdetet bombákkal rombolja szét Erdoğan – jelentette ki a szónok. Tudom, hogy a PKK követett el hibákat, de Erdoğan hibái sokkal súlyosabbak. Ő hatalmasabb, erősebb, s ezért egészen mások a kötelezettségei is.”

            A szövetségi kormány „kénytelen volt nekünk megerősíteni” – mondta –, hogy Erdoğan rendszeresen támogatja az Iszlám Állam terrorszervezetét, miközben a PKK a leghatározottabban küzd ellene. „Már csak ezért is szükséges, hogy Németországban érvénytelenítsék a PKK működési tilalmát.”

            Ankarában az ilyesmit egyelőre még nyilvánvalóan „terrorpropagandának” tartják. Mindamellett az is napnál világosabb, hogy abban a vészjóslóan feszült hadi helyzetben, amely Délkelet-Törökországban, Szíriában és Irakban kialakult, a török vezetésnek mielőbb mérlegelnie kellene új diplomáciai és katonai-politikai lehetőségeket. Legalább a „hazai front tehermentesítése” végett. Ennek lehetne hatékony eszköze, ha a Török Köztársaság elnöke felelőssége teljes tudatában megint felvenné a PKK-val való béketárgyalások általa eltépett fonalát.

            E sorok írója biztos abban, hogy ezért sokan adóznának fenntartás nélküli elismeréssel Recep Tayyip Erdoğannak otthon és a nemzetközi színtéren egyaránt.

Flesch István – Türkinfo