Fizess az időddel Isztambulban, Izmirben, Ankarában!

Persze Törökország más helyein is megteheted, de ahhoz ott alapítanod kell először egy Zumbara-közösséget. Pont úgy, ahogy Ayşegül Güzel tette idestova 8 éve. Immáron 45 ezerre duzzadt a zumbarások száma Törökországban.

Mi a közös a népmesében és a Zumbarában?

Mindkettő szájról szájra terjed. A zumbarások nem ölnek pénzt marketingbe, így természetes ütemükben folynak a dolgok a maguk útján. Tehát, ha egy elvont barátunk nem osztja meg a következő Zumbara-eseményt közösségi oldalán, nincs sok esélyünk értesülni róla.

Miből van az embereknek olyan kevés, mint a pénzből?

Nem érek rá kifejteni! Így lehetett ez a ’80-as évek Amerikájában is, mikor Edgar Cahn megalkotta az időbank-elméletet. Adjunk hát másoknak legértékesebb vagyonunkból, az időnkből! Ők majd ezt hálásan viszonozva pont azt tömörítik saját idejükbe, amire nekünk van szükségünk.

Azért a pénzből sincsen sok…

A másik hervasztó tény: az emberiség leggazdagabb 1%-a birtokolja a világ vagyonának felét, míg mi albérletet fizetünk. Így a maradék labdába sem rúgó 99% valóban jobban járna, ha kommunákba tömörülve, egymást segítve küzdene a vadkapitalista rendszerben való fennmaradásért. Itt nem világmegváltó kommunizmusról van szó, hanem egymás életének természetes megkönnyítéséről. Ez közvetlen környezetünkben kezdődik, apró gesztusokkal, kedvességekkel. A Zumbara ennek csupán a jobban megszervezett változata, mert korunk emberének élete bizony elég nagy szervezettséget kíván.

Mit adhatok másoknak? Mik a saját szükségleteim?

Ezen kérdések megválaszolásához nagyfokú önismeretre van szükség. Miben vagyok tehetséges? Mondjuk tudok gitározni. De vajon bízom-e magamban eléggé ahhoz, hogy gitárórákat adjak idegeneknek? Az ember szükségletei végtelenek és ezerarcúak.

A tegnapi eskişehiri találkozón életemben először látott embereknek elmondtam, hogy mit tudnék adni nekik, és mik az én szükségleteim. Így tett mindenki más is. Már a maréknyi csoporton belül is hihetetlen szálak kezdtek kialakulni: Anıl angol órákat tudna tartani az érdeklődőknek, Zeynep pont az angolját szeretné fejleszteni, mert jobban el akar mélyedni az angol nyelvű szakirodalomban. Szenvedélyes hobbija ugyanis a halál különféle feldolgozási módjainak kutatása. Mustafa nemrégiben vesztette el unokatestvérét, így pont Zeynep tudna segíteni neki a gyász feldolgozásában.

Persze nem kell feltétlen ilyen specifikus szükségletekre gondolnunk. Van, akinek a virágait kéne megöntözni, mások igénye egy velős beszélgetés az élet értelméről vagy a konyhai villanykörte becsavarása. A legtöbb foglalatosság még egy órát sem vesz igénybe.

Miért jobb idővel fizetni, mint pénzzel?

Nem csak azért, mert az időnkből több van, mint a pénzünkből, hanem azért is, mert valóban erősíti az emberi kapcsolatokat! Gondoljunk csak bele: elmegy az áram a nappaliban. A Zumbara internetes oldalán látjuk, hogy valaki a városunkból pont elektromos szakember. Kihívhatjuk őt vagy pedig fizethetünk egy másik ezermesternek is. Gyakorlati szinten semmi sem változik: meg lesz javítva a megjavítandó. De az ember mégis mennyire másképp vár valakit, aki ingyen és bérmentve segít neki! Izgalommal, derűsen, kolonyát, török teát karcsú pohárkákban és házi böreket kínálva… Csodálatos lehetőség egy őszinte emberi kapcsolat kialakítására!

Elvetemült hippik vagy modern gondolkodók?

Szerintem inkább a második vagy egyik sem. Egyszerűen a nagyvárost élhetőbbé tenni vágyó emberek. Nem véletlen, hogy Isztambulban, Izmirben, Ankarában hódít a Zumbara. A városi ember vesztette el leginkább önmagát. A falusiai – bár nem is tudnak róla – igazi Zumbara-mesterek!

Ayşegülnek – a török Zumbara ősanyjának – gyökeres életstílus-változást jelentett ez az alternatív rendszer. Ott hagyta jól fizető állását, hátat fordított egyre jobban szárnyaló karrierjének. Hiányt érzett magában, és az űrt a Zumbara tudta betölteni. Neki tehát ez az önmegvalósítás rögös útja, de nem kell, hogy mindenkinek az legyen.

Használd ki a Zumbara adta közönséget!

Más szemszögből nézve adott egy csomó ember, akik alig várják, hogy előrukkoljunk valami új ötlettel. Törökországban 45 ezren nyitottak alkotó énünkre! Francia filmőrültek előadás-sorozatot tarthatnak a témában, világutazók mesélhetnek élményeikről, most lesz, aki meghallgassa őket. És itt nem kell, hogy véget érjen a történet: ezzel a kezdő lökéssel ki is lehet ám nőni a Zumbara-közönséget, és tevékenységünket immár megalapozott önbizalommal folytatni a nagyvilágban.

Képezd magad!

Mandalakészítő műhely, ebru tanfolyam, spanyol főzőkurzus, jóga! Ezek a zumbarások elég aktívak, így ha még nem is vagyunk alkotó kedvünkben, járhatunk ingyen jógára!

Én egy kicsit elszámítva magam egynapos eskişehiri kirándulással egybekötve csatlakoztam első Zumbara-találkozómhoz. Mondván, üssünk két legyet egy csapásra, az ilyen korszakalkotó ötletek úgysem lehetnek térhez kötöttek. Hát de! A nap végére visszatájolódtam lakóövezetembe azzal az elhatározással, hogy felveszem a kapcsolatot az ankarai zumbarásokkal.

A világ 35 országában hódító alternatív gazdasági rendszer Törökországban is virágzásnak indult, és céljához híven megédesíti a csatlakozók mindennapjait. Személyes véleményem szerint a törökök természetes mivolta némi szervezettség hozzáadásával kész Zumbara!

Kovács Dalma – Türkinfo